Egy mese vége

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a Hodorkovszkij-ügy lényegét, akkor arra talán egy közmondás lenne a legalkalmasabb: Ebül szerzett jószág ebül vész el! A Moszkva egyik kerületi Komszomol-bizottságán 1987-ben megalakított Menatep először csak annak példája volt, hogy néhány eszes fiú a kapcsolatait is jól felhasználva miként használja ki a rendszer eresztékeinek gyengülését. Aztán a fiúk újabb lendületet kaptak azzal, hogy részt vehettek az SZKP-pénzek „kimosásában”. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, az események alakulása erre enged következtetni. Mindenesetre tény, hogy Hodorkovszkijnak már irodája volt az első orosz kormány székházában. A vadkapitalizmus lázában a kapcsolati tőke tovább dolgozott, s a Menatep csillaga meredeken emelkedett, egyebek mellett „kopejkákért” kaphatta meg az egyik legnagyobb olajcéget. Meg kell hagyni, Hodorkovszkij tehetségesen sáfárkodott az ölébe hullott vagyonnal.
A korábban óvatos oligarcha azonban megszédült e magasságokban. Az üzleti életben mindent elérő Hodorkovszkijt már egyre kevésbé érdekelte a biznisz, és a realitásoktól elszakadva egyfajta missziós tudat szállta meg. Szerencsétlenségére s Oroszország szerencséjére azonban a Kreml új urának elege lett abból, hogy az oligarchák irányítsanak. A Jukosz vezérét azonban ekkor már nem lehetett megállítani, s a konfliktus bekódolt volt. Egy kelet-európai mese dicstelen véget ért.