Érettségi Magyar módra

Amikor a tálib hadurak gratulálni mentek Oszama bin Ladenhez a 2001. szeptember tizenegyedikén végrehajtott logisztikai bravúrhoz (melynek során – állítólag – egy afganisztáni barlangból műholdas telefon segítségével megszervezte négy repülőgép eltérítését, és ezekből három belerepülését a Pentagon épületébe és a World Trade Center ikertornyaiba), a rettegett terroristavezér leintette őket. Ez pitiáner ügy volt, mondta nekik, majd az első magyar kétszintű érettségi megszervezése 2005-ben, az lesz az igazi feladat!
Való igaz: a kényelmes Tora-Bora barlangrendszerben csak a térerővel volt gondja Oszamának, egyéb zavaró körülmények (koalíciós partner, ellenzék, koncra éhes klientúra) nem zavarták munka közben. Négy gépet kellett eltéríteni, de ebből csak három jutott célba, így a hetvenöt százalékos arány nem is olyan nagy eredmény: miközben ezerkétszázötven helyen folyik az érettségi, Magyar Bálint oktatási miniszter szerint csak körülbelül száz iskolától kaptak visszajelzést arról, hogy a diákok idő előtt hozzájutottak a matematikatételekhez. Ez testvérek között is kilencvenkét százalékos hatékonyságot jelent, tehát ebben is jobbak vagyunk a világszínvonalnál.
Képzeljék csak el, micsoda konspiráció kellett ehhez: először is decemberben, a legnagyobb pénzszűke idején rá kellett bírni a tételkészítő bizottság alulfizetett és motiválatlan pedagógusait, hogy ne próbálják gázszámlára, karácsonyi ajándékra, mindennapi betevőre konvertálni a birtokukban lévő értékes információkat a májusi érettségi tételsorairól. Utána három hónapon át el kellett kobozni a nyomdai dolgozók kamerás mobiltelefonjait, és ellenőrizni kellett kilépéskor a zsebeiket, nehogy valakinél véletlenül ott maradjon néhány kósza matekfeladat. A szállításra is oda kellett figyelni: előbb az OKÉV logisztikai központjához – ahol átcsomagolták a lapokat –, majd az iskolákig tartó veszélyes úton, drogdílerek és multilevel marketing ügynökök pásztázó tekintete előtt. Az oktatási intézményekben aztán jól elrejteni a mindent megtaláló diákok és kíváncsi takarítónők elől – megannyi súlyos probléma, kész csoda, hogy a tételeket már áprilisban nem árulták a bolhapiacon.
Ne keressünk a kákán is csomót (a profitot hagyjuk meg az SZDSZ közeli vállalkozóknak), hogy miként sikerült az új történelem-feladatlapok esetében mindezt húsz óra alatt megszervezni, inkább adjunk igazat a miniszternek: aljas politikai húzás ez az egész botrány. Mindenről az ellenzék tehet, mert még jó Kuncze Gábor liberális pártelnök is megmondta: nem merül fel Magyar Bálint oktatási miniszter felmentésének a kérdése, mivel nem ő a felelős az érettségi botrányért. „A kormány persze kiszúrhatna magával azzal, hogy ahányszor egyik miniszterét megtámadják, ennek az ügynek az egyik célpontja természetesen Magyar Bálint, akkor enged ennek a támadásnak. Akkor nem tett mást, mint sikeressé tette azokat, akik ezt ezzel az országgal megcsinálták” – folytatta a neves politikus, és ha véletlenül a magyarérettségit is megismételtetnék, szerényen javasolnám ezt a mondatot is szövegértési feladatként, de kizárólag emelt szinten.
Hasonlóan elégedettek a jó szocialisták is. A parlament szerdai vitanapján ugyanis többen is hangsúlyozták közülük, hogy az elmúlt három év egyes intézkedései nyomán igazságosabb lett az ország. Szabó Zoltán (MSZP) úgy vélte, az elmúlt három év oktatáspolitikai eredményei közül több említésre méltó is van. Ingyenes lett a nyelvvizsga és a számítógépes vizsga, a pedagógusok jelentős béremelést kaptak, és beindult az érettségi reformja is. Ezzel kapcsolatban ugyan az ellenzék a rendszer bukását jósolta, ám ez nem történt meg. Sőt, a tételkilopáshoz kapcsolódó politikai cirkusz kellett ahhoz, hogy el lehessen terelni az érettségi sikeréről a figyelmet – vélekedett a szocialista politikus.
A rendkívül sikeres idei érettségi roppant igazságos volt. Az esélyegyenlőség teljes figyelembevételével megtudhatták a tételeket azok az egyenlőbbek, akiknek van otthon internetcsatlakozásuk és pénzük ahhoz, hogy esténként a chaten és különböző fórumokon lógjanak. Netán a szülők tudtak venni nekik mobiltelefont, hogy a szintén pénzes barátaik felhívják és beolvassák nekik a feladatsorokat. Esetleg volt
5-20-100 ezer forintjuk, hogy megvásárolják a tesztlap másolatát a tételdílertől pár nappal az érettségi előtt. Az új rendszer cseppet sem bukott meg, ezért kellett a rendszerváltás után először egy tantárgyból országos szinten újra megismételni a vizsgát. Az is hatalmas siker, hogy a kilencvenezer, magyarból is érettségiző diákból alig háromezren (!) választották az emelt szintet.
A rossz szocialisták (az MSZP-frakció gyermek-, ifjúsági és sportmunkacsoportja) már nem látja ennyire rózsásan a helyzetet, amikor együttérzéséről biztosítja az érettségiző diákokat és szüleiket. A munkacsoport szerint „bizonyos körök számára fontosabbnak bizonyultak saját kisstílű érdekeik”, mint a diákok és családtagjaik nyugalma, és ezzel „bizonytalanságot és szorongós napokat szereztek az idei érettségizőknek”. Az újraíratott matematikaérettségi megosztotta az illetékeseket is. Az oktatási jogok miniszteri biztosa az MTI-nek kijelentette: nem volt más lehetősége Magyar Bálintnak a matematikaérettségik kapcsán, mint „hasonló döntést hozni”. Ha a miniszter nem dönt, akkor fenntartja a jogsértő helyzetet. Hasonlóan vélekedett a Magyar Rektori Konferencia elnöke is. Kolláth György alkotmányjogász szerint viszont jogsértő a matematikaérettségi újraíratása. Szerinte a miniszternek nincs joga csak úgy, korlátlanul megsemmisíteni az eredményeket, a döntést egy kormányrendelettel kellett volna meghozni. Debrecen fideszes polgármestere is ezen a véleményen van, szerinte csak akkor lehet megismételtetni, ha „jogellenesen szervezték meg a vizsgát, vagy jogellenesen állították ki a bizonyítványt”.
A laikus állampolgár csak néz, mint a moziban. Eszébe jutnak a több kormányzati cikluson átívelő sikerpropaganda horribilis számai a Sulinetbe ölt adómilliárdokról, melynek honlapja szerint a Sulinet hálózatába 2005 harmadik negyedéig ötezer intézményt kötnek be. Vajon létezik ma, 2005-ben, a digitális kor kellős közepén olyan középiskola Magyarországon, ahol mondjuk a vizsgaírás reggelén ne tudtak volna fogadni egy e-mailt a tételsorral? Vagy nem tudják leszedni ezt egy világhálós honlapról, hogy aztán a szükséges példányban kinyomtassák-fénymásolják? És ha már mindenáron nyomtatni akarnak valamit (mert esetleg haver a nyomdát üzemeltető vállalkozó), akkor miért nem lehet a tesztlapot üresen kinyomtatni, hogy a diák csak ikszeljen benne a táblára felírt-kivetített kérdések alapján? És ha már az iskolák erre a bonyolult logisztikai problémára teljesen alkalmatlanok, akkor miért nem lehet használni e célra a szavazásokon már bevált önkormányzati számítógépes rendszert? Ha az iskolaigazgató besétál (száz lépés politikája) reggel fél nyolcra az önkormányzathoz, és ott a kezébe adják a fénymásolómeleg tesztlapokat, az miért nem jó megoldás?
A kakaóbiztos számítógép után új kifejezéssel, a tételbiztos érettségivel ismerkedik a magyar. Mélységesen szomorú, de a mai honi közállapotokat anatómiai pontossággal bemutató történet ez az egész. Csak az a baj, hogy száztizenhatezer-ötszáz diák bőrére megy ki a játék: nekik egy igen keserű élménnyel kell nekiindulniuk annak a bizonyos nagybetűsnek.