Földalatti teológiai mozgalom

Templom a föld alatt? Csupán az első pillantásra meghökkentő gondolat. Ismerünk évezredes múltú, ma is épségben maradt altemplomokat, s maga a kereszténység is a katakombákban vészelte át a kezdeti nehéz időket. Amin azonban Monostorpályiban, ezen a 2100 lelkes hajdú-bihari településen törik a fejüket, mégiscsak szokatlan: olyan templomot képzeltek el, ami nem csupán részben a föld alá kerül, de fű is zöldell a tetején.

Csontos János
2005. 05. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ökoépítészetnek már eddig is voltak kisebb-nagyobb kísérleti objektumai Magyarországon – a szakrális műfajban azonban ez a kezdeményezés nem sok előképet ismer. Pusztai János, a vállalkozás motorja ráadásul abban is pionírnak számít, hogy egy református tengerben próbál katolikus „bioeco” templomot létrehozni. Az építkezés fedezete egy szomszédos ingatlan és jelenleg templomnak használt volt kúria lenne a település központjában – az ezért remélt tizenhatmillióból meg is valósulhatna ez a különleges álom.
Monostorpályiban 1537 és 1933 között egyáltalán nem volt misézésre alkalmas épület. Amikor a hívek adományából sikerült megvásárolniuk a mai szerény Isten-hajlékot, 1937-ben az új harangot olyan felirattal öntették, ami a kereken négyszáz évvel azelőtt elpusztult egyházközségre emlékeztetett. 1970-ben az ingatlan nagy részét kisajátították: az utcafronton bölcsődét és szolgálati ikerlakást építettek, hátul iskolai gyakorlókertet alakítottak ki. A kápolnába bordásfal került, s tornateremként működött egészen a rendszerváltozásig. Az elbitorolt objektumot részleges kárpótlás keretében 1992-ben visszakapta az egyházközség, de a kétszáz éves épület felújítására a háromszáz hívő adományaiból már nemigen futotta.
Pusztai úr a botanikai gyakorlókert vezetőjeként, biológia-technika szakos tanárként került a projekt közelébe. Valóságos paradicsomkertet varázsolt a gondjaira bízott területből. Az önkormányzat által időközben védetté nyilvánított, 2000-ben alapított saját telepítésű arborétumot gondoz a gyerekekkel, van itt madármenhely, díszkút, sőt 1848-as emlékmű is. Utóbbi létesítésére az a történelmi hagyomány szolgáltatott apropót, hogy a mai kápolna épületében élt valaha Thuolt István országgyűlési képviselő, Kossuth Lajos szárnysegédje, aki egyébiránt a helyi iskolának is névadója. Később a kúriaszerű épület Zichy Jenő gróf birtokába került – tőle vették meg a katolikusok. Emeltek továbbá a kertben egy tizenkét méter magas oszlopot is – napóra és szélerőmű céljaira.
És itt úsznak be a történetbe az írek. A monostorpályi álmodók ugyanis olvastak a Magyar Nemzetben a Zirc környékén létesítendő ír szélkerekekről, s máris megszületett az asszociáció. Hasonló a hányatott históriai múlt; az írek is katolikusok meg ők is – nosza, levelet kell írni az ír nagykövetnek, közvetítsen a szóban forgó cégcsoport felé: hátha támogatják sajátos eszközeikkel e szokatlan templomépítési projektet. A „bioeco” templom ugyanis többek között abból a meggondolásból „bio” és azért „eco”, mert tudatosan nem él a környezetpusztító civilizációs technikákkal: energiaellátását a szél erejére, Isten leheletére alapozza. Mégpedig annak a költői gondolatnak a jegyében, hogy „a teremtett világ nagyszerűségét és isteni eredetét hangsúlyozza”. A remekbe szabott ötlethez pedig kerestek egy fölöttébb idevágó Szent Ágoston-i idézetet is: „Forog a világ, de áll a kereszt.” A feszület már áll Monostorpályiban – a világ körforgását jelképező szélkerék felállítása egyelőre még várat magára.
A katakombakápolnának szerves része lenne az isteni szélerőmű. A beruházást részben a jelenlegi kápolnaépület és a hozzá tartozó terület értékesítéséből fedezné az egyházközség – a hiányzó rész előteremtéséhez meg „erősen bíznak a Mindenhatóban”. Hegedűs Zsolt építész korábbi templomterve már érzékelteti, miféle létesítményről volna szó: a kupola alakú „földvárba” fölülről áradna be a fény. A földbe süllyesztett szentélyt nemcsak gyep, hanem bokrok is boríthatnák. Az ökológiai érvek sem elhanyagolhatók: az építési költségek a hagyományos megoldás hetven-nyolcvan százalékára tehetők, fűtési költségei pedig – tekintettel a jó szigetelésre és hőtároló képességre – a föld feletti épületek rezsijének harminc százalékára rúgnak. Ha fúj a szél, van fűtés; de ha szélcsend uralkodik, akkor sem hűl ki Isten háza.
Az ökoteológiának ez az úttörő kísérlete nemcsak abban páratlan, hogy még az örökmécs világítását is szélenergiával oldaná meg; hanem organikus, tájba simuló, a Föld ölébe ültetett jellegével azt is sugallná, hogy a valódi emberközpontú megközelítés az alázatosságban rejlik. Pusztai János a föld ellentámadásának véli e templomot az acél és beton hegemóniájával szemben. Már csak egy vevő hiányzik a régi kúriára, hogy a gyülekezet leköltözhessen a fák gyökereihez…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.