Május utolsó előtti hétvégéjén, az előző év borainak palackozása után, ám még az érdemi szőlőmunkák előtt ellepik Etyeket a borászok. Így volt ez idén is a harmadik alkalommal megrendezett etyeki pincefesztiválon, és ezúttal az időjárás is kedvezett: a kánikula elől menekülve sok ezer vendég kóstolhatta a hazai és határon túli magyar borok legjavát a híres pincék hűsében.
A határon túli szőlősgazdák közül – akiket a fesztivál szervezői példaadó módon, Magyarországon elsőként karolnak fel – a Felvidéket ezúttal a révkomáromi Bott Frigyes, a Délvidéket a szerémségi Maurer Oszkár, Erdélyt és a Partiumot az aradhegyaljai Balla Géza képviseli. A kóstolót bevezető Tiffán Zsolt csendre int: „A magyar borászat a jelenlegi állapotában nem teljes akkor, ha nem öleli magához azokat, akik évszázadokon keresztül szerves részei voltak a Kárpát-medencei szőlő- és borkultúrának” – figyelmeztet, majd hozzáteszi: reméli, hogy „ebben az átkozott, durva, elüzletiesedett világban” meg tudják tartani azt a kohéziót, amely a borosgazdákat összeköti. Emlékeztet: karácsonykor első ízben ünnepelték együtt a határon túli borászokkal a Szent János-napi boráldást az esztergomi bazilikában.
Balla Géza aradhegyaljai-ménesi különleges vörös aszúját kóstolva elcsodálkozik a borissza polgár: mire képes a jó öreg kadarka, ha értő kézbe kerül… A Tiffán Zsolt által már-már szakrálisnak nevezett kóstolót és egyben az egész fesztivált gazdagítja jelenlétével a tarcali Szepsy István. Aki kicsit ismeri a hazai borkultúra hírnevének öregbítőit, meghatódik, amikor a szerémségi Maurer Oszkár a Szepsy-kóstoló végén a világhírű borász felé fordulva azt mondja: „Barátaimmal beszélgettünk az asztalnál, és egyetértettünk abban, hogy Szepsy úr a Kárpát-medence főborásza. Nekünk pedig szükségünk van példaképekre.”
A szerénységéről híres Szepsy ezt persze túlzásnak tartja, s miközben furmintjait, tokaji cuvée-jét, 1998-as hatputtonyos aszúját kínálja, néhány mondatban összefoglalja a szőlőt nevelő gazda munkáját: „A természet önmagával egyensúlyban van, ami az ember belépésével felborult. Célunk, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt. Egy ibolya, egy fűszál, egy napraforgó úgy jó, ahogy a természet adja” – vallja. A hazai bor világpiaci esélyeit jól ismerő Szepsy szerint nincs idő a lazsálásra, a magyar borosgazdáknak úgy kell tenniük, mintha a mennyiségi termelésre állított országban fél évszázadig nem az történt volna, ami történt. „Ugrásszerű fejlődést kell megvalósítanunk, hiszen ötven évig nem fejlődtünk, ötven évig nem kutattunk, ötven évig nem voltunk ott a piacon” – véli.
A különleges és meghitt kóstolók után érdemes körülnézni a borrégió talán legszebb községében. A halastónál nemrég ért véget a halászléfőző verseny és a keszegsütés. A Magyar-kúton a helyi kézművesek mutatkoznak be, a vendégfogadó galériájában Urbán Gábor festőművész, a Művészetek Házában Boros Ilona grafikusművész munkái láthatók, az etyeki németek egyesülete helytörténeti kiállítását pedig már csak azért sem illik mellőzni, mert az etyek– budai borvidék első tőkéit ők ültették, és – mint számos borvidékünkön, itt is – nekik köszönhető a helyben termett szőlő, helyben érlelt fehérbor népszerűsége.
A pincesorok környékén nagy a nyüzsgés, a fesztivál főszervezője és ötletgazdája, Rókusfalvy Pál pinceszerén megkóstolható Orosz László Kezes-lábos fesztiváldíjas beregi szilvalekvárja is; a pince előtt a Vivat Bacchus énekegyüttes adja elő bordalait, ahol a négy pécsi férfi dalra fakad, mindenki megenyhül, és borospohár után nyúl.
Pincéje kapujában megszólítjuk Rókusfalvyt, aki elmondja, három évvel ezelőtt találták ki helyi borászokkal, az Etyeki Borút Egyesülettel és az önkormányzattal közösen, hogy a 1800-as években épült etyeki pincék adottságát kihasználva vendégül láthatnák az ország legjobb borászait. Az ötlet megvalósult, és az akkor még egynapos fesztiválra tizenötezren látogattak el. Az idei, már kétnapos fesztivál programjaira mintegy negyvenezer embert vártak. A Borbarát magazin tesztje alapján a negyven legjobb borászt invitálták meg, akiknek nem kell helypénzt fizetniük, mert a fesztivál a támogatói összegekből tartja fent magát. „Nagy örömömre szolgál, hogy idén már határon túli borászokat is el tudtunk hívni. Szepsy István, Tokaj legjobb borásza is elfogadta a meghívásunkat, és a Pannon Bormíves Céh mint szakmai védnök is megjelent, emelve a fesztivál rangját” – mondja a szervező.
A számos program mellett mindenki, még a legharsányabb rongyrázók is visznek haza magukkal valamit, hiszen aki elkapja a meghívott borosgazdák tekintetét, akarva-akaratlan elmélázik egy pillanatra. Mert szőlővel és borral foglalkozni egy kizsigerelt országban, amelynek azonban minden adottsága megvan, nem játék.
Tokaji borünnep. Negyedik alkalommal szervezik meg a tokaji borok fesztiválját péntektől Tokajban. A Bacchus Arts Stúdió és a Magyar Borok Háza közös rendezvényének célja a világörökség és a különleges minőségű tokaji borok megismertetése, a borvidék kulturális turizmusának erősítése. A fesztivál három napja gazdag programot kínál: előadásokon mutatják be Mathiasz János „szőlőbűvész”, nemesítő munkásságát, a Robert Lancester Portiustól Lippóczy Norbertig című konferencián a magyar bor számára kiemelten fontos lengyel piac történelmével foglalkoznak. Külön kiállítás foglalkozik a tokajihamisítványokkal a Tokaji Múzeumban. A borárverésen szenzációs, muzeális tételek kerülnek kalapács alá. (M. G.)
