Hajnal a búzamezõn

Sejtelmes fények, néma táj – idilli hangulatot idéznek Kenyeres Bálint Before Dawn címû kisfilmjének elsõ kockái. ?m a csendet egyre erõszakosabb zajok váltják fel. Elõször csak egy – üresen érkezõ, menekültekkel továbbinduló – teherautó zavarja meg a hajnali búzamezõ nyugalmát, aztán feltûnik egy rendõrautó, majd katonák, terepjárók… – és kezdetét veszi a könyörtelen hajsza. Kenyeres Bálint rövidfilmjét nem csak a hazai szemlén jutalmazták, meghívták a legrangosabb európai fesztiválra, Cannes-ba is. A tizenhárom perces kisfilmet két és félezer versenymû közül válogatták a francia mustrán szereplõ kilenc alkotás közé.

Mikor tudta meg, hogy a Before Dawn indul az Arany Pálmáért?
Még le sem járt a nevezési határidõ, amikor értesítettek, hogy egyhangú döntés született: a film bejutott a cannes-i fesztiválra.
Nem véletlenül jutalmazták Kenyeres Bálintot a 36. Magyar filmszemlén a legjobb kisfilmért járó rendezõi díjjal…
Ne feledkezzünk meg Erdély Mátyásról sem, aki viszont megkapta a legjobb operatõrnek járó elismerést! Fiatal kora ellenére már jó néhány jutalomban részesült. Reménykedett benne, hogy a magyarokhoz hasonlóan a franciák tetszését is elnyeri a film?
Általában nem reménykedem… Örülök, ha mások is értékelik a munkámat, de el kell fogadnom, hogy miután elkészül a film végleges kópiája, lezárul a munkafolyamat, és nekem már semmilyen befolyásom sincs a közönségre.
Úgy hallottam, kezdetben filozófusnak készült.
Három évig jártam az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára, de már akkor tudtam, hogy a filmezéssel szeretnék foglalkozni. A filozófia szak nagyon jó volt például arra, hogy elsajátíthassam a viszonylag tiszta, rendszerezett gondolkodásra való képességet. De nemcsak filozófiára jártam, hanem a filmelmélet és filmtörténet programra is. Rengeteget tanultam a filmrõl. Amikor felvettek a Színházés Filmmûvészeti Egyetemre, elbúcsúztam a bölcsészkartól. Jelenleg utolsó éves rendezõ szakos hallgató vagyok, talán a Before Dawn lesz a diplomafilmem.
Csak angol címe van a Before Dawnnak? (A Before Dawn magyarul annyit tesz: hajnal elõtt.)
Sajnos, csak egy kópiára volt elegendõ pénzünk. Ezért döntenünk kellett, hogy magyar vagy angol nyelvû fõcímet válasszunk. Mivel nagy volt a valószínûsége, hogy a film elõbb fog külföldön fesztiválokon szerepelni, mint itthon, az idegen nyelvû verzió mellett döntöttünk. Egy kisfilm esetében általában valamilyen jelentõs külhoni elismerés szükséges ahhoz, hogy a hazai mozik is vetíteni kezdjék. Ez a cannes-i meghívással megtörtént, remélem nemsokára magyar címet is kap a Before Dawn.
Eddig kisfilmeket készített. Ez a mûfaj áll a legközelebb önhöz?
Erre volt lehetõségem. Rengeteg, egész estés filmtervem van. Nemsokára talán elkészíthetem az elsõt.
Egy rövidfilm tíz-tizenöt percnél általában nem tart tovább. Hogyan lehet ilyen rövid idõ alatt hatásosan megjeleníteni egy történetet?
A mûfaj és az idõtartam általában egyetlen, széles gesztust engedélyez. Kis film – kis szerkezet. De ezen belül „szabad a vásár„. A magam részérõl arra törekszem, hogy az adott korlátokon belül erõs atmoszférát teremtve, egyszerû, lehetõleg valamilyen archetipikus helyzetet dolgozzak fel, minél többet bízva a képre és a lehetõ legkevesebbet a dialógusokra.
A Before Dawn olyan, sokat szenvedett emberek sorsába enged bepillantást, akik a törvény ellenében próbálják újrakezdeni az életüket. Miért éppen ez a téma ragadta meg a fantáziáját?
Egy operatõr barátommal, Réder Györggyel néhány évvel ezelõtt egy nagyobb lélegzetû játékfilmrõl gondolkodtunk. Ennek a tervnek a kezdõ képsorai némileg emlékeztetnek a Before Dawnra. Azonos lett volna a helyszín: a búzamezõ, a középpontban egy menekültekkel teli konténerrel, amelyet napokon át magára hagynak, esõben, szélben, éjszakában… A végére az összes szerencsétlen a vasbörtönben leli halálát. Az eredeti filmtervbõl nem lett semmi, ám a kezdõ jelenet atmoszférája megmaradt az emlékezetemben. Egyszer csak „beugrott” a befejezés, és talán egy év is eltelt, mire rájöttem, hogy ez egy önálló rövidfilm.
Hol talált rá a gyönyõrûen hullámzó búzamezõre?
Két-három hónapon keresztül kerestük a megfelelõ helyszínt. Végül a Budapesttõl harmincöt kilométerre levõ Tinnye község melletti, dimbes- dombos tájra esett a választásunk.
Kik alkotják a jórészt statisztákból álló szereplõgárdát?
Moszkva téri feketemunkások, hajléktalanok, menekülttáborok lakói. Több hónapig tartó válogatás során leltünk rá az elképzeléseinknek megfelelõ, autentikus figurákra. Ázsiai szereplõket is kerestünk a kínai piacon, sikertelenül. Nekik jobban megéri a standjuknál maradni. A katonákat, rendõröket kaszkadõrök játszották.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Két napra volt elegendõ pénzünk. Az eredeti elképzelés szerinti fényviszonyok naponta kétszer, napfelkelte elõtt és közvetlenül naplemente után uralkodnak a szabadban. Mivel egy-egy ilyen idõszak nagyjából húsz percig tart, sok idõnk nem volt a felvételek elkészítésére. Végül két este folyamán vettük fel a filmet, elõtte természetesen egész nap próbáltunk. Egy ilyen kaliberû jelenet forgatása rendes ütemben, minimum egy hétig tart.
Mit fog csinálni, ha hazajön Cannes-ból?
Igyekszem minél hamarabb hozzákezdeni a következõ rövid- és az elsõ egész estés filmem forgatásához.