Tíz év volt a legenyhébb büntetés, de csak azért, mert a vádlott alig töltötte be a 18. életévét. Öten összesen a még nem jogerős ítélet szerint 61 évet kaptak. Az áldozat – akit a szerb bulvársajtó már szinte gyászolt, s a gyilkossági kísérletnek minősített veréstől megnyomorítottnak mutatott be – nemrégiben az egyik újvidéki italboltban késsel kényszerítette az elárusítólányt, hogy a legdrágább borral kedveskedjen neki. Kimenet gépkocsikat, köztük rendőrautót rongált meg, lányokat riogatott fegyverével, amíg be nem kísérték. Magyarázat magatartására a temerini támadás, amely lelkileg annyira megviselte, hogy nem teljesen ura tetteinek.
Arról talán soha nem szerez tudomást a vajdasági nyilvánosság, hogy vajon mi előzte meg a tavaly nyári temerini támadást. Annyit tudnak csak a megalázott áldozatról, hogy drogdíler volt, ám arra nem derült fény, hogy ezzel összefüggésbe hozható-e a kegyetlen leszámolás.
Azzal azonban összefüggésbe hozták, amihez nyilvánvalóan semmi köze nem volt. A szerb közvéleménynek az erre hajlamos része ugyanis a következőképpen „védte le” az esetet: Még a magyarok beszélnek a kisebbségek elleni atrocitásokról, amikor lám, milyen embertelenül bánnak el a szerbekkel?! S erre akkor rájátszott a politika. A sérültet kórházi ágyán látogatták a legrangosabb politikai vezetők, ami nem volt gyakorlat. Képek a sajtóban, nyilatkozatok öles címek alatt. Az alvilági ügy szépen „besétált” a politikába.
Vajon feltűnt-e valakinek akkoriban – tíz hónappal ezelőtt – a többségi nemzet soraiban, hogy amikor a magyarok elleni támadások elkövetőit hónapokkal később sem találják meg, akkor az öt temerini támadót órák alatt lefogják? Azóta is vizsgálati fogságban vannak, s közben már el is ítélték őket. Amikor a magyarokat ok nélkül bántalmazó, a magánrendezvényekre betörő és ott erőszakoskodó, temetőket feldúló huligánokat futni hagyják, vagy ügyükben nem is indítanak eljárást, vagy szabálysértési bírsággal sújtják, akkor egy másik esetben a rendőrség példás gyorsasággal, irigylésre méltó hatékonysággal, a bíróság pedig az elrettentés drákói szigorával jár el. Semmiképpen nem merné az ember azt állítani, hogy a független bíróság ítélete is politikai színezetű, ám nehéz megszabadulni attól a gondolattól, hogy egy ilyen ítéletnek olyan üzenete van, amelytől egy polgári állam viszolyogna.
Még el sem ült a felháborodás a vajdasági magyarok körében, a napokban újabb részlet borzolta a kedélyeket. A Vajdaság Ma internetes médium közzétette az egyik temerini elítéltnek a börtönből titkon kijuttatott, hónapokkal ezelőtt írt levelét, amelyben elpanaszolja apjának, hogy állandó bántalmazásoknak van kitéve. Veséjét fájlalja, szemére már gyengén lát. Segítséget kér, de tart a megtorlástól levele miatt. Az apa a levelet megküldte az emberi jogi és kisebbségi miniszternek, a szerbiai Helsinki Bizottság elnökének és a vajdasági ombudsmannak is. Nyilvánosságra a családfő jóváhagyásával került, aki azonban a név elhallgatását kérte. Értesülések szerint a levél nyomán ellenőrök is jártak a börtönben az elítéltnél. Az apa kissé megnyugodhatott. Látta a gyerekét, fizikai bántalmazásnak nincs nyoma rajta. Az ítélet azonban még nem jogerős.
origo.hu
Párkány jövője a tét az agyevő amőba kapcsán indított vizsgálatban
