A napokban ült össze utoljára a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó Transparency International magyarországi tagozatának közgyűlése. Miért szüntetik be a tevékenységüket?
– Még a március elsejei közgyűlésen határoztuk el, hogy társadalmi érdektelenség és pénzhiány miatt a hónap végével befejezzük a munkánkat. A tanácskozás mindössze negyedóráig tartott, hiszen már csak a zárómérleg elfogadása maradt hátra. Döntöttünk arról is, hogy kutatási eredményeinket, korrupcióval kapcsolatos dokumentumainkat könyvtáraknak, középiskoláknak és felsőoktatási intézményeknek juttatjuk el, a megmaradt anyagi és tárgyi eszközeinket pedig legfőbb támogatónknak, a Soros Alapítványnak adjuk át.
– Emlékeim szerint a sajtó mindig kiemelt figyelemmel kísérte a működésüket. Akkor mégis mit ért társadalmi érdektelenség alatt?
– Kétségtelen, hogy a média részéről megvolt a megfelelő érdeklődés. Ugyanakkor két-három esztendeje kezdeményeztük, hogy egy nagyobb léptékű szervezetté alakítsuk át a Transparency International magyarországi részlegét. Ezért megpróbáltuk növelni a taglétszámunkat. Megkerestünk egyetemeket, főiskolákat, hogy rajtuk keresztül eljussunk a hallgatókhoz, mivel véleményünk szerint elsősorban az ifjúságot kell fölkészíteni a korrupciós helyzetekre. Sajnos egyedül a Rendőrtiszti Főiskola csatlakozott a mozgalmunkhoz. Ez már jelzésértékű volt számunkra. Ráadásul tavaly az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy anyagi gondjaink lesznek.
– Mennyi pénzre lett volna szükség az életben maradáshoz?
– A működésünk havonta mintegy négyszázezer forintba került, mivel csupán egyetlen fizetett alkalmazottunk volt. Én magam mindvégig társadalmi munkában dolgoztam. A túlélés érdekében fölkerestük az ország negyven legjelentősebb nagyvállalatát, hogy a támogatásukat kérjük. Mivel a hazánkról szóló külföldi elemzések gyakran foglalkoznak a korrupciós helyzettel, és sajnos szinte kivétel nélkül negatív felhanggal, ezért azt gondoltuk, hogy ezeknek a cégeknek is érdekük, hogy tiszta, átlátható közélet legyen Magyarországon. Azonban amellett, hogy sok sikert kívántak működésünkhöz, egyikük sem akart anyagilag segíteni.
– Eddigi támogatóik miért hátráltak ki a szervezet mögül?
– Köztudott, hogy a Soros Alapítvány hamarosan kivonul hazánkból, és fokozatosan csökkenti alkalmazottainak a számát. Ezért tőlük nem várhattunk további segítséget. Kaptunk még pénzt a különböző iparkamaráktól egészen addig, amíg egy új jogszabály értelmében a kötelező kamarai tagságot fölváltotta a választott tagság, így ezek a szervezetek anyagilag nehéz helyzetbe kerültek. Mivel a Transparency International független szervezet, állami támogatást nem kértünk, és nem is fogadtunk volna el, még akkor sem, ha ez az életben maradást jelentette volna.
– Mi ennek az oka? Hiszen vannak olyan országok, ahol a Transparency állami infúzión éldegél…
– Ez való igaz, például Kanadában a kormány az ottani szervezet kiadásainak 30 százalékát fedezi. Hollandiában gyakorlatilag a kabinet tanácsadó testületeként működik az ottani tagozatunk. Vagy hogy közelebbi példát mondjak, Csehországban a Transparency International kormányzati megbízásokat is végez, természetesen közpénzből, és ez semmilyen belpolitikai vihart nem kavart. De közéleti viszonyaink miatt nálunk ez szóba sem kerülhetett, mivel a pártok ebből is politikai botrányt dagasztottak volna. Mi pedig nem szerettük volna, hogy politikai elfogódottsággal vádoljanak meg bennünket, ugyanis egyik oldalhoz sem tartozunk.
– Milyen volt a viszonyuk az éppen hatalmon lévő kormányokkal?
– Minden kormánnyal együttműködtünk. Ha segítséget kértek a korrupcióellenes harchoz, készségesen segítettünk. Mindig is azt hangsúlyoztuk, a korrupció elleni küzdelem nem kormányzati ciklusokhoz kötött, hanem hosszabb távú tevékenység. 1999-ben az akkori kabinet asztalára letettünk egy szakértői anyagot, amelynek nagyon sok eleme belekerült a 2001-es kormányrendeletbe, amely a korrupcióellenes nemzeti stratégiát határozta meg. A mostani kormányciklus alatt pedig részt vettünk a korrupcióellenes bizottság munkájában.
– Mely elképzeléseiket építették bele a nemzeti stratégiába?
– Szükség volt a jogszabályi környezet nemzetközi tapasztalatokra épülő átalakítására, amelyek közül a közbeszerzési törvény módosítását emelném ki. Fontosnak tartottuk az oktatási rendszer felülvizsgálatát, olyan értelemben, hogy a gyermekeknek már kisiskolás koruktól fejlesszék az erkölcsi, etikai érzékét, igazságérzetét. A média szerepét is át kellene értékelni. Nem elég ugyanis egy-egy témát bedobni a köztudatba, azokat végig nyomon kellene követni, és az eredményükről mindig tájékoztatni a közvéleményt. De megemlíthetem az adóhatóság és a rendőrség szorosabb együttműködését célzó javaslatunkat is.
– Hazánk a Transparency International évente elkészített korrupciós listáján egyre hátrébb csúszik. Míg az Orbán-kormány hivatalba lépésének évében a 33. helyen álltunk, majd 1999 és 2001 között stabilan a 31. helyet őriztük, 2002-re a 33., 2003-ra a 40. helyre estünk vissza. Tavaly már a 42. helyen tanyáztunk. A volt szocialista államok közül Szlovénia és Észtország, az unióhoz velünk együtt csatlakozók közül pedig Málta és Ciprus is megelőzött bennünket. És akkor még nem említettem Barbadost, Botswanát, Tunéziát vagy Costa Ricát…
– Való igaz, Magyarország közepesen korrupt ország. A korrupciós index mindig az adott országban megkérdezett üzletemberek és egyszerű állampolgárok véleményét tükrözi. A válaszadók 1-től 10-ig terjedő skálán értékelhetik a hazájukban tapasztalt közéleti visszaélések mértékét. A 10-es a legjobb osztályzat. Magyarország esetében ez a mutató 4,9, amely lényegesen nem változott az elmúlt esztendőkben. A rangsorban való visszaesés egyik oka, hogy egyre több államban mérjük a korrupciós indexet, és az újak közül néhányan megelőztek bennünket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredmények három év göngyölített adatait tartalmazzák. Például a tavalyi mutató a 2002-es, 2003-as és 2004-es index átlagából tevődött össze.
– Mennyire tekinthető mérvadónak egy olyan adat, amely az egyszerű, tájékozatlan emberek korrupcióval kapcsolatos érzületét is tartalmazza?
– Maximálisan. Hiszen az egyszerű embernek is vannak személyes tapasztalatai, miközben intézi az ügyeit, és adott esetben őt is próbálják megvesztegetni. Természetesen ezt az érzetet befolyásolja az is, hogy ki milyen újságot olvas, melyik televíziót nézi.
– Léteznek olyan kutatások, amelyek a napvilágot látott korrupciós bűncselekményekre, nem pedig az emberek véleményére épülnek?
– Olyan felmérések készülnek, hogy az összes bűncselekményből hány volt korrupciós. Azonban ezek latens bűntények, amelyeket nagyon nehéz bizonyítani, hiszen a megvesztegetőnek és többnyire a megvesztegetettnek sem érdeke, hogy kiderüljenek.
– Ön szerint hogyan kezelhető a korrupció talán leggyakoribb formája, a hálapénzadás?
– A magyarok sokkal elfogadóbbak a paraszolvenciával szemben, mint a nyugati államok lakossága. Ennek történelmi hagyományai vannak. A szocializmusban az orvosok, egészségügyi dolgozók fizetésébe eleve beleépítették a hálapénzt. 1997-ig a személyi jövedelemadó-bevallásban is volt egy olyan rubrika, hogy „borravaló, hálapénz”. Éppen ezért nehéz ma küzdeni ellene, hiszen néhány esztendeje még kvázi elfogadott magatartás volt. A rendszer megszüntetéséhez talán éppen annyi időre van szükség, mint amennyi idő alatt meggyökeresedett a társadalomban – több évtizedre.
– Folytatja-e valaki Magyarországon a Transparency International munkáját?
– Nem tudom. Valószínűleg néhány kutatóintézet, például a GKI Gazdaságkutató Rt. készít majd korrupcióval kapcsolatos felméréseket, de nem olyan rendszerességgel és nem úgy, ahogy mi tettük. Ugyanis egy ilyen kutatás több millió forintba kerül.
– Szűnt-e már meg bárhol a világon a Transparency Internationalnek tagozata?
– Soha. A 93 – illetve most már csak 92 – tagország közül ebben vitathatatlanul elsők vagyunk. Bár hozzá kell tenni, egy másik Transparency International-tagországnál is rezeg a léc, és nem biztos, hogy teljesíteni tudja az évente megújított akkreditáció követelményeit. Politikai elitünknek illene végre elgondolkodnia azon, hogy a civilizált országokhoz hasonlóan olyan közéletet akarnak-e teremteni, amelyben a korrupcióellenes harc vitán felül álló téma, vagy folytatni kívánják a szüntelen marakodást.
origo.hu
Gulyás Gergely: A háborús veszély nagyobb, mint valaha
