Négyszázötvenmillió éves őshalra bukkantak

Minden idők legrégebbi, 450 millió évvel ezelőttről származó halleletét találták meg régészek Dél-Afrikában. A kőlenyomatban megmaradt lénynek csontjai ugyan nincsenek, de kirajzolódnak a pikkelyei, a szeme és a mája. A lelet segíthet megérteni az őshalak evolúcióját. Az eddigi rekorder ötvenmillió évvel fiatalabb volt.

Kivételesen ép állapotban fennmaradt őshalkőlenyomatra bukkant egy nemzetközi régészcsoport Dél-Afrikában: az eddigi legrégebbről származó lelet 450 millió éves, ötvenmillióval több, mint az eddigi rekorder. Minden idők legizgalmasabb felfedezésével állunk szemben – jelezte a lelet tudományos értékét Richard Aldridge, az University of Leicester professzora. Érdekelheti az embereket – jelezte reményeit a BBC-nek –, hogy az ősi szerzet kőben megmaradt lenyomatából miként állapítottuk meg, hogy hallal van dolgunk, ha nem álltak rendelkezésünkre csontok, illetve szálkák. A válasz egyszerű: a leleten jól azonosíthatók a szerzet fontosabb testrészei, a máj, a szem, illetve a pikkelyek.
Aldridge professzor és munkatársai már tizenöt éve kutatnak a dél-afrikai Cedarberg hegyekben. Sok tudóshoz hasonlóan ők is mindjárt a munka első éveiben jelentős leletre bukkantak, hogy azután több mint egy évtizedig várjanak a további eredményekre. 1994-ben a mostanihoz hasonló lenyomatot találtak, amelyet az éppen akkor beiktatott dél-afrikai elnök, Nelson Mandela után Nelsonnak kereszteltek el.
Mielőtt végképp rátelepedett volna a csoportra a reménytelenség, nemrég egymás után hét hasonló maradvány is előkerült a vizsgált terepen. A meglelt halak jégkorszaki körülmények között éltek Afrikában. Sekély öblökben húzhatták meg magukat – vélik a tudósok –, amelyeket az olvadó jég vize táplált. Bár a vizsgálatok még korai stádiumban vannak, a szakemberek úgy vélik: az őshal nem lehetett ragadozó. Ez azért valószínű, mert a kőlenyomat tanúsága szerint nem rendelkezett fogakkal – mutatott rá Aldridge professzor.