Romarumli

Szépen felfújták ezt az egész romaügyet. Engem azonban nem ez izgat az egészben, hanem az, hogy mennyire meg tudta vezetni Lamperth belügyminiszter asszony vitézlő Gyurcsány Ferenc átmeneti miniszterelnököt. Boldogtalan utóbbi még egy parlamenti kirohanást is intézett az ügyben (holott talán neki kellett volna kirohannia onnét).
Üzenetet érzek az akció mögött, kormányfőnket már nem igazán patronálja a Köztársaság tér, Gyurcsány valószínűleg kegyvesztett lett, hamarosan érkezik a selyemzsinór… Ő azonban még mindig fennkölten szaval a különféle fórumokon (hatásszünet, műköhécselés, jobbra-balra tekingetés).
A Mónika meg beszól neki. Szó sincs itt rasszizmusról, etnikai hőzöngésről – gyerekek ugrottak egymásnak az egyik BKV-viszonylaton, majd erről a balsajtó veretes „tudósításokat” közölt, fölvázolva a fehérterror rémét, a rasszizmust, az antiszemitizmust, a fasizmust, mindent… A korányfő meg rögtön feldúltan beszédet mond a romaság védelmében. Magyarország miniszterelnöke rasszistának találja a saját országát, csak azért, mert néhányan kaszával, kapával egymásnak ugranak valahol.
Olyasmikről kellene felszólalni, kedves excellenciás uram, hogy hol az ígért tizenharmadik havi bér, miért emelkednek az árak, romlanak vészesen a gazdasági mutatók, miért vagyunk sereghajtók az EU-ban, miért nem jönnek haza katonáink a messzi Irakból.
Ne várja a jövő májust, miniszterelnök úr, ezzel a mentalitással. Nem leli benne gyönyörűségét. (Mi várjuk.) Amúgy meg tényleg megfuttatta Lamperth úriasszony, akit, ha sarkára állna, ugyanúgy kéne útjára bocsátani, mint a megelőzőeket, Németh Imrét, Draskovics Tibort.