Súlyos válságban az unió

Nem először él át válságot az Európai Unió, de kétségtelen, hogy a francia népszavazáson született egyértelmű elutasítás jelenti az egyik legsúlyosabb krízist a szervezet történelmében.

Egy újabb komoly krízissel bővíti az EU-alkotmány vasárnapi franciaországi elutasítása az EU történelmét, amely – a kétségtelen eredmények, így az egységes piac létrejötte, vagy a közös valuta, az euró bevezetése mellett – egyben a különböző válságok története is volt, s ezekben gyakran a franciák játszották a főszerepet. Azonban – mint Jean Monnet, az EU egyik „atyja” mondta annak idején – „Európa válságok során épül majd, s az ezekre adott válaszok összegzése lesz…”
Az MTI néhány dátumban foglalta össze az EU válságos pillanatait. Ezek közül különös súllyal bír 1954, amikor az Európai Védelmi Közösség terve meghiúsul, mert Franciaország nem ratifikálja az egyezményt, amelynek kidolgozásában pedig kezdeményező szerepet játszott. Ez az első „európai válság”, s egészen a kilencvenes évekig kell várni, míg újra megindul a közös védelmi és biztonságpolitika kialakítása. 1979-ben Margaret Thatcher brit miniszterelnök a dublini csúcsértekezleten közli, hogy országa visszatérítést akar a közös költségvetésbe befizetett brit pénzekből. A válság öt éven át tart, ám a „Vaslady” 1984 júniusában, az akkori franciaországi csúcson győzelmet arat. 1992-ben a dánok népszavazáson elvetik a maastrichti szerződést. Egy évre rá, az újból eléjük tárt szöveget viszont megszavazzák – igaz, közben megkapták a lehetőséget, hogy kimaradjanak a közös védelmi politikából és az euró létrehozásából. 2001-ben az írek elvetik a nizzai szerződést, 2002 októberében viszont, egy újabb népszavazáson elfogadják azt.