Tisztelgés a fordító Szondi Béla előtt

Hommage á Szondi Béla. Ez szerepelt azon a kis táblán, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem folyosóján helyeztek el az idén 96 éves fordító, irodalmár, költő Szondi Béla munkásságához kapcsolódó kötetek mögé. A tisztelgésnek több oka is van: a kis nyelvek fontosságáért és elismertségéért egy háromnapos szimpóziumot szerveztek a Károli Gáspár Református Egyetemen, tíz éve hozták létre a néderlandisztika tanszéket, de fontos megemlíteni azt is, hogy éppen idén százötven éves a kongresszus helyszínéül szolgáló egyetem. A megnyitón Szűcs Ferenc professzor, az intézmény rektora üdvözölte a megjelenteket, majd Linde van der Bosch, a Holland Nyelvi Unió (NTU) főtitkára tartott beszédet. Ezt követően Kesselheim Isabella dékánhelyettes köszöntötte Szondi Bélát, aki sajnos nem lehetett jelen az eseményen, és a neki járó oklevelet unokahúga, egyben bibliográfusa, Kardos Józsefné vette át.
Az 1909-ben Kaposvárott született Szondi Béla a flamand irodalom legjelentősebb magyar fordítója. Tanított is, majd a Keresztyén Ifjúság Egyesületének titkára lett, valamint a Magyar Ifjúság című lap szerkesztője. Weöres Sándor barátjának mondhatta magát. 1946 és 1951 között börtönbüntetésre ítélték szovjetellenes írásai miatt, és szabadulása után még sokáig csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Később megbízták azzal a feladattal, hogy ültessen át magyarra egy németre fordított művet, de a szövegben annyi hibát észlelt, hogy nekiállt eredetiben fordítani egy zsebszótár segítségével. Közel hetvenévesen tanult meg hollandul, illetve flamandul.
Talán legfontosabb fordítása Louis Paul Boon Kiskápolna utca című regénye, amelyen két éven át dolgozott. A szerzővel személyes kapcsolatba is került, és ezt a viszonyt jól tükrözi a hasonló nyelvi stílus is. 1990-ben megkapta a legnagyobb holland irodalmi kitüntetést, a Martinus Nijhoff-díjat, amelyet az egykori holland király alapított a holland–magyar kultúrát legeredményesebben terjesztő fordítók számára. Kardos Józsefné Benke Irén a következőképpen jellemzi nagybátyját: lényeglátás a nemzet sorskérdéseiben, hallatlan mértékű memoritermennyiség a klasszikusoktól, a küldetés vállalása. Mélyen gyökerező hite és reformátussága útjelző környezete számára.