Tizenkét lépés

Na és? Horn Gyula eme elhíresült szellemi gyöngyszemével lehet leginkább jellemezni azt a hozzáállást, amellyel a kormány viszonyul a határon túli magyarok javaslataihoz. Míg a tavaly decemberi népszavazás előtt Gyurcsány Ferenc a konfliktusokat nyíltan vállaló taktikával igyekezett maga alá gyűrni a kisebbségben élő magyarok szószólóit, addig most a „tudomást sem veszünk róluk” mentalitás lett a mértékadó hatalmi körökben. Így történhetett meg, hogy a máig talányos Szülőföldprogram vagy az egyébként pozitív elemeket is tartalmazó állampolgársági törvénymódosítás kiötlését megelőzően látványosan mellőzték a határon túli magyar szervezeteket, holott éppen az általuk képviselt közösségek sorsáról igyekeztek döntéseket hozni. A sajátos megközelítést fokozandó a tervek megszületése utáni egyeztetéseken az okkal sértődött érintettek javaslatait a kormány majdnem teljes egészében lesöpörte az asztalról. Nincs vita, nincs ügy – vonta le a következtetést Gyurcsány, s válaszra sem méltatta a határon túliak azon kérését, hogy a gyakorlatilag megszűnt párbeszéd felélesztése érdekében hívja össze a magyar–magyar dialógus intézményesített fórumát, a Magyar Állandó Értekezletet. Pedig talán soha nem volt akkora szükség a Máértra, mint most, amikor kormányzati lépések sokaságát követelné a kialakult helyzet.
Vegyünk hát sorba néhány (fel)lépésre érdemes témát! 1. A zavartalan határátlépés biztosítása a délvidéki és a kárpátaljai magyarok számára a schengeni sorompó leereszkedése után (alkalmazható-e a javasolt nemzeti vízum?). 2. Határozott fellépés a belgrádi kormánynál a szerb igazságszolgáltatás minapi elfogult, magyarellenes ítélete miatt, annak követelése, hogy a magyarverések elkövetőit kézre kerítsék és megbüntessék. 3. A délvidéki magyar autonómia működésének, az ehhez kapcsolódó jogkörök kibővítésének szorgalmazása, a vajdasági magyar gimnáziumok támogatása, az önálló egyetem létrehozására vonatkozó stratégia kidolgozása. 4. Annak egyértelmű kinyilvánítása, hogy a kisebbségi kérdés rendezése nélkül Szerbia nem csatlakozhat az Európai Unióhoz. 5. A kárpátaljai magyarság támogatási rendszerének átgondolása, az ukrajnai forradalom által a hatalomból eltávolított Viktor Janukovics támogatójának számító Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tevékenységének felülvizsgálata, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget mellőző kormánypolitika megváltoztatása. 6. A kettévágott Szelmenc ügyének határozott vállalása az uniós fórumokon, Pozsonyban és Kijevben. 7. Kiállás a székelyföldi autonómiatörekvések mellett. 8. Az erdélyi magyar történelmi egyházak kárpótlásának, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának szorgalmazása Bukarestben és Brüsszelben. 9. Annak elérésére tett törekvések, hogy a Sapientia egyetemet a román állam is anyagi támogatásban részesítse, a csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának sürgetése. 10. A Benes-dekrétumok ügyének napirendre tűzése, a felvidéki Selye János Egyetem segítése. 11. Az uniós csatlakozás adta együttműködési lehetőségek hatékony kihasználására vonatkozó tervek megalkotása. 12. Megoldáskeresés a kettős állampolgárság ügyében.
Tizenkét pontba szedett lépés. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy a nemzetpolitika ismét járni tudjon. Aztán jöhet a következő nyolcvannyolc.