Gímeskosztolány a gímesi várhegy és a Liszec nevű hegy közötti völgyben fekszik. A település a XIII. század közepén már létezett Koztulan név alatt. Annak ellenére, hogy zsákfalu, vagyis innen tovább nem vezet út, én mégis Európa közepén éreztem magam, pontosabban az alábbi történet miatt is Közép-, illetve Kelet-Közép-Európában.
Vasárnap kora délután volt, amikor Gímeskosztolányba, a templomhoz érkeztünk apósommal, aki tudott szlovákul. Megvártuk a litánia végét, s amikor a hívek között feltűnt a plébános, szlovákul köszöntöttük, de ő magyarul válaszolt. Megkérdezte, honnan is jöttünk, és az érdekelte, hogyhogy apósom tud szlovákul. Érsekújváron lakott, azért tudott. S ettől kezdve jöttek tovább a kérdések, ami mesébe illő eredményt hozott: 50 év elmúltával a két ember felismerte egymást. Apósom abba a katolikus magyar körbe járt 1946-ban, amelyet az akkori fiatal pap szervezett. (Ennek következménye letartóztatás és menekülés volt Magyarországra, ahogy megtudtam a negyedórás történelmi leckéből.)
Ezután a kulcsot könnyen megkaptuk, de már előtte is, kint fényképezve éreztem, hogy itt valami csoda vár ránk. Olyan XII. század végi, XIII. század eleji keleti, bizánci stílusra valló freskók fogadtak, amelyeket addig nem láttam. Azóta bennem a középkori magyar templomok között ezt illeti az első hely. Egyúttal arra is tanúk az itt látható, valóban unikumnak számító freskók, hogy a középkori Magyarországon a keleti és nyugati keresztény rítus még sokáig együtt élt.
E freskókat 1960-ban tárták fel, de Tóth Melinda szerint „elszigeteltsége, rossz állapota és kevéssé sikerült restaurálása folytán több vonatkozásban is problematikus alkotások”. Az eredeti templomhajóban – mert nyugat felé ezt kibővítették a XIII. század közepe táján – az első emberpár története és más ótestamentumi jelenetek kaphattak helyet. Az ez alatti képsorban, amelyből már több látható, Krisztus születésének jelenetei sorjáznak. A stílus, amelyet egyedülállónak mondtam, bizonytalanná teszi a szakembert is: az alkotás lehet nagyon korai is, de inkább az 1200 utáni, Velencében keletkezett mariológiai sorozatban lelhető fel analógia.
Közel három évtizede jártam ott, de szemem pontosan őrzi a képek ábráit és azok tompa színeit is. Azóta elő sem vettem az itt készült negatívokat: ez az első alkalom, hogy szólok róluk, és bemutatok egy képet. Mellé napsütést tessék odaképzelni, a háttérben lévő csúcs mögé (az ott Gímes híres vára) egész Európát.

Jönnek a harctér rettegett sárkányai – 56 új Gidrán erősíti a magyar srácokat