Bartus Gábor, a bősi tárgyalódelegáció tagja kérdésünkre elárulta: terveik szerint még az idén lezárnák a szakértői tárgyalásokat a szlovák féllel a bős–nagymarosi vízlépcsővitáról. Most szakértői szinten, munkabizottságokban folyik az egyezkedés az 1997-es hágai nemzetközi bírósági döntés végrehajtásáról. – Ebben az esetben már a jövő év első felében elkészülhetne a vita lezárását jelentő megállapodás tervezete is, amelyet azonban mindkét ország kormányának jóvá kell hagynia – mondta el Bartus.
*
A tárgyaló küldött hozzátette: az aktus elhúzódhat, mert mindkét államban parlamenti választásokat tartanak 2006-ban. A szakember megerősítette a Magyar Hírlap értesülését, miszerint a gazdasági munkabizottságban a magyar fél bemutatta a vízlépcsőrendszer felépítésének eddigi költségeiről szóló elszámolást. Eszerint Szlovákia megközelítőleg hetven, míg Magyarország harminc százalékban járult hozzá az építkezés költségeihez. Az 1977-ben kötött eredeti vízlépcsőszerződés még ötven-ötven százalékos részesedésről szólt, de mint köztudott, hazánk végül lemondott a nagymarosi duzzasztó felépítéséről. – Ennek a számításnak azért van jelentősége, mert egy bonyolult súlyozási eljárás után levonható belőle az a következtetés, hogy Magyarországot mekkora hányad illeti a bősi vízlépcsőnél megtermelt villamos áramból. Tekintve, hogy hazánk már korábban jelezte, hogy áram helyett inkább több vizet kér az elterelés után pusztulásnak indult Szigetközbe, a számítás végső soron a vízmegosztásról kötendő megállapodás alapja lehet – magyarázta el lapunknak Bartus Gábor. A vízmegosztásnál ezenfelül azt is figyelembe kell venni, hogy ma a szigetközi Öreg-Dunába csak a folyó vízhozamának kevesebb mint húsz százalékát juttatja Szlovákia, pedig a határfolyó vizének fele hazánkat illetné.
Emlékezetes: a nemzetközi bíróság 1997-es döntésének végrehajtásáról a két országnak megállapodást kell kötnie, ez azonban eddig nem sikerült. Az Orbán-kormány idején a státustörvény miatt került háttérbe a kérdés, Medgyessy Péter pedig kormányzása első hónapjaiban megszüntette a megegyezési folyamatért felelős dunai kormánybiztosi posztot, így több mint két évig még gazdája sem volt az ügynek. A tárgyalások tavaly indultak újra a környezetvédelmi minisztérium koordinálásával. Azt egyik ország sem vitatja, hogy a felek nem kötelezhetők a nagymarosi gát felépítésére, de a mesterséges bősi felvízcsatorna lebontására sem. Szlovákiának azonban az az érdeke, hogy a megállapodás minél később szülessen meg, hiszen addig is áramtermelésre használhatja a vízhozam nagy részét. A Szigetköz pusztulása eközben tovább folytatódik.
– Nagyon elégedetlen vagyok a tárgyalások menetével – reagált az újabb fejleményekre Droppa György, a Duna Kör ügyvivője. Kifejtette: a két ország környezetvédelmi minisztereinek találkozója a Duna Kör tavalyi konferenciáján megteremtette a megegyezés lehetőségét, az elmúlt egy évben mégis alig történt előrelépés.
Nemrég Székely László volt dunai kormánybiztos is éles kritikát fogalmazott meg a kormánnyal szemben. – Közel hároméves semmittevés után sikerült visszatérni ahhoz a tárgyalási alaphoz, amelyet még az Orbán-kabinet működése kezdetén dolgozott ki – nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
