Gyorsabban lassulunk

Mindössze 2,9 százalékkal nőtt az első negyedévben a gazdaság teljesítménye: az ütem egyértelműen lassulást jelez. Csekély vigasz, hogy a gazdaság a fő nemzetközi, elsősorban a nyugat-európai tendenciákkal összhangban fejlődik. Momentán gyengül. A gondot csak fokozza: a múlt esztendőben tapasztalt ellentmondásos folyamatok 2005-ben is lendületben maradtak.
Amúgy az említett, a kelet-közép-európai régióban meglehetősen szerény gazdasági növekedésnek az az igazi pikantériája, hogy e teljesítmény fő hajtóereje a beruházások voltak, hiszen az első negyedévben a magyarországi vállalkozások mintegy hét százalékkal fordítottak többet fejlesztési célokra, mint tavaly ugyanekkor. Persze figyelmet érdemel az is – ha már a beruházások alakulását vizsgáljuk –, hogy számottevően átalakult az ágazati szerkezet. A KSH verziója szerint a világpiaci konjunktúra gyengülése, illetve ezzel összefüggésben a szerényebb hazai növekedési kilátások az üzleti szféra beruházásaiban már éreztették hatásukat. A feldolgozóipari vállalkozások a tavalyi csúcs után az idén szerényebb mértékben, mindössze két százalékkal növelték fejlesztési kiadásaikat. Ugyanakkor elsősorban a gazdaságot szolgáló infrastrukturális jellegű beruházások – elsősorban az út- és autópálya-építés következtében – dinamikusan nőttek. Tehát azoknak a beruházásoknak a száma emelkedett meg, amelyek mögött egyértelműen állami megrendelések állnak. A szóban forgó tételeket viszont – az államháztartási hiány csökkentése nyomán – kiszervezték a költségvetésből, noha egyértelműen állami kiadásoknak minősülnek. Pikáns!
A legfőbb gondot az jelenti, hogy az export lefékeződött. A kivitelben az idei ütemcsökkenés meghatározó oka az, hogy az általában magas technikai színvonalú gépek exportjának túlnyomó részét a régebbi EU-tagországokba szállítják. Ugyanakkor ezekből a termékekből az export növekedési ütemét visszafogta a fejlettebb európai országokban tapasztalható általános gyenge gazdasági konjunktúra. Miért is gond a kivitel megtorpanása? Nos, a magyar GDP döntő része az exportból származik. S fő külpiacaink – leginkább persze Németország – recesszív környezetben vesztegelnek. Ha pedig a megrendelések tovább apadnak, úgy nem sok jóval kecsegtetnek a következő hónapok sem.
Az alapproblémát az jelenti, hogy hazánk gazdasága egy lassuló, ugyanakkor ellentmondásokkal tarkított pályára került. Előbbi nagy gond, utóbbi még inkább. Hogy miért? Nos azért, mert a magyar gazdaságban alacsony a megtakarítási szint a vállalati és az állami szektor együttes hiteligényéhez képest, amelyet jól illusztrál a fizetési mérleg GDP-hez viszonyított hiánya. Ez tavaly a 2003. évi 9 százalékról alig 8,9 százalékra mérséklődött, s a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amely elég pontosan „belövi” a számokat, 8,7 százalékos deficitet prognosztizál. Másfelől ezeket a megtakarításokat is külföldi forrásból, túlnyomórészt hitelből pótoljuk. Eközben a GDP 5,3–5,5 százaléka körül állandósult az államháztartás hiánya. Ez a trend sajnos beállt – 2002 óta. Olyannyira, hogy április végére az egész éves terv 71 százalékát haladta majd meg az államháztartás hiánya, májusban pedig az éves előirányzat 82 százalékán állt a deficitszint. A kormány által meghirdetett intézkedések felettébb ad hoc jellegűek. Nem tudni, hogy milyen tételek jelentik a múlt héten bejelentett 125 milliárdos államháztartási tartalékot, s hogy a további intézkedések (szerencsejáték-törvény módosítása, az Európai Unión kívüli, azaz harmadik országokból származó importáfarendszer átalakítása ez év július 1-jétől, a járulékalap tervezett kiszélesítése, valamint a dohánytermékek behozatalának szigorúbb ellenőrzése is) mit hoznak a konyhára. Pusztán a kiszervezés a biztos: a tervezett államháztartási pálya nyomán megváltozott az autópálya-építés finanszírozási formája, és ennek eredményeként az úgynevezett PPP-projektek révén a korábban számítottnál több autópálya-szakasz épül meg magánberuházásként – ez mintegy 40 milliárd forinttal, fogalmazzunk diszkréten, tehermentesíti a büdzsé kiadási oldalát. Ne feledjük: 2005-ben gyakorlatilag hitelfelvételből és kötvénykibocsátásból zajlik a sztrádakivitelezési munkálatok finanszírozása. Idén összesen már több mint ezermilliárd forintot jelent az összeg!
Ugyanakkor a kormány által meghirdetett intézkedések nem a szükséges költségvetési kiigazítást célozzák meg, hanem a választásokig tartó időszak túlélését. Éppen ezért a kormányzat szavahihetősége egyre inkább megkérdőjelezhető: a tavaly háromszor módosított hiánycél, és az euróbevezetés elhalasztása kapcsán sem az uniós döntéshozói helyeken, sem pedig a nemzetközi piacokon nem vesznek bennünket komolyan. Lásd Brüsszel túlzott deficiteljárását, továbbá a nemzetközi intézmények (IMF, OECD) folyamatos elmarasztalását és a világ legnagyobb hitelminősítő cégeinek (Standard & Poor’ s és Fitch Ratings) leminősítését.
Elméletileg persze élénkülhetne a gazdaság, hiszen látványosan csökken a kamatszint, s a nemzetgazdaságnak vannak más szereplői is, mint az exportáló nagyvállalatok vagy éppen az állam. Ám a gyakorlatban más a helyzet: a jegybanki alapkamat-csökkentés különösebben nem serkenti a gazdaságot, hiszen a magyar beruházások kamatérzékenysége igen-igen alacsony. Problémás még a hazai kis- és közepes vállalkozói szektor helyzete is. A kicsik körbetartozásokkal terheltek, túlnyomó részük a multik számára nem is „beszállítóképes”. Másrészt általános financiális feltételek híján aligha lehetnek sikeres pályázók egy-egy EU-tenderen. Tényező lehetne még a kutatás-fejlesztés is, ám minden, az innovációhoz köthető tevékenység – leszámítva a multinacionális cégeket – Magyarországon luxus. Ha pedig megvizsgáljuk a lakossági részvénytartási hányadot, a budapesti tőzsde tizenöt éves, meglehetősen hullámzó teljesítményét, illetve a nemzetgazdaságon belüli finanszírozói pozícióját, aligha gondolhatja bárki is komolyan, hogy a börze szerepe rövid vagy hosszú távon fontos tényező lehet. Nagy kár, hogy a tőzsde finanszírozási szerepe nem jelentékeny.
Hogy megingott a gazdaság szekere, s többször is pénzügyi káosz lett úrrá hazánkban, nos a folyamatot a külföld is pozícionálja. Az említett negatív „fősodrások” (alacsony megtakarítási hajlandóság, ikerdeficit, megtorpanó gazdasági növekedés) a külföldi finanszírozókat is óvatosabbá teszik. Ami azt jelenti, hogy csak magasabb kockázati felár mellett hajlandók hazánkat finanszírozni. A villám amúgy beütött: az euró bevezetésének 2010-es céldátumát nem tartják reálisnak a piacok, s egyre inkább Brüsszel sem. Nem tudunk másra következtetni: a gazdaság gyorsuló lassulása csak a trendet erősíti. Vagyis: állami pénzügyi válság, lassulás mellett.
Nincsenek véletlen egybeesések.