Érdemes minden egyes alkalommal leírni a magyar profi boksszal kapcsolatban, hogy nemcsak nézni kell, hanem érteni, pontosabban értékén mérni sem árt, hiszen a tisztánlátást a mérkőzéseket közvetítő kereskedelmi televíziók a maguk által kreált sztárkultusz jegyében sokszor akadályozzák. Ezen akadályokat átlépve szögezhetjük le, hogy Erdei Zsolt jelenleg a sportág hazai zászlóshajója, mert ugyan Kótai Mihály (IBO, nagyváltósúly), Nagy János (IBC, nagypehelysúly) és Bognár László (IBC, könnyűsúly) is világbajnok, de csak a hamburgi Universum Madara nyert a négy nagy közé tartozó szervezetnél (WBO, félnehézsúly). Ebből és a szabályokból adódik, hogy kihívói sem nyeretlen kétévesek, ott kell lenniük a ranglista első 15-ében, a mérkőzéseit Németországban közvetítő ZDF televízió pedig még keményebb szűrő, hiszen Erdeit csak komoly riválissal együtt tudja eladni, nagy nézettséget produkálva.
Nem kétséges, szombaton Hamburgban Mehdi Sahnoune komoly rivális lesz, a második olyan Erdei-ellenfél, aki világbajnok volt valamelyik nagy szervezetnél. (Az első logikusan Julio Cesar Gonzalez, akitől a magyar klasszis elragadta a vb-övet.) A 29 éves, arab származású francia bunyós 2003 márciusában ült a WBA trónjára, miután szűkebb pátriájában, Marseille-ben lelökte onnan klub- és honfitársát, Bruno Girard-t egy 7. menetes T. K. O.-val. Az előzmények nem ezt ígérték. Sahnoune nyúlfarknyi amatőr-pályafutás (amelynek csúcsa egy bajnoki ezüst) után ment el 1997 végén profinak, nagyközépsúlyban. 2001 januárjában, 14. fellépésén vívta első címmérkőzését, s lett kategóriája francia bajnoka. Ezt kétszer megvédte, majd Andrej Sakilov kipontozásával (2002. február) jogot szerzett a WBA-világelső amerikai Byron Michell kihívására. E meccsből nem lett semmi (hiába, a pénz nagy úr!), majd Sahnoune kihízta kategóriáját. Két felhozómeccs után máris megkapta a lehetőséget Girard ellen, s élt vele.
Ám nem sokáig, csak hét hónapig viselte derekán a díszes övet, hiszen 2003 októberében az olasz Silvio Branco azonnal elvette tőle. Maradjunk annyiban, hogy ez a 11. menetes T. K. O. -vereség volt pályafutása mélypontja… Már csak azért is, mert előtte is utána is csak győzött, mérlege jelenleg 31-1. Viszont a Branco-meccs után csak tét nélküli felhozómérkőzéseken szerepelt, igaz, ezeket egy kivételével mind idő előtt abszolválta. Erdei Zsolttal egy közös riválisa akadt karrierje során, a brazil Roberto Coelho, akit ő idén márciusban a 7. menetben ütött ki, Madár pedig 2002 augusztusában nyolc menetben pontozással verte.
A Coelho elleni teljesítmények nagyjából már a stílusok különbözőségét is jelzik. Erdei 22 (veretlenül megvívott) mérkőzéséből 13-at fejezett be sikerrel a végső gongszó előtt, Sahnoune 32 mecscséből 27-et, ez 59, illetve 85 százalékos K. O.-mutató. A marseille-i „Vagány” (Kounet, ez a beceneve) tényleg nagyobb ütő, mint Madár, viszont azt se feledjük, hogy gyengébb riválisok ellen osztotta a méretes pofonokat. Összesen öt címmérkőzést vívott, Erdei pedig kilencet, ezekből kettő, illetve négy volt vb-derbi. Honfitársunknál mindig aggódunk az állóképességéért, ám így vannak ezzel Sahnoune hívei is, hiszen ő csak egyszer bokszolt végig 12 menetet, Erdei viszont már ötször.
A hamburgi Color Line Arenában szombaton éjjel mérkőző felek kedden találkoztak először egymással a hivatalos sajtótájékoztatón, s konstatálhatták, hogy kategóriájukhoz képest mindketten alacsonyak, zömökek. A tegnapi nyilvános edzésen a Wandsbek városrészbeli Media Marktban inkább a közönségnek mutattak valamit, mint egymásnak. Nem ezen múlik tehát a WBO-öv sorsa, amely az esélyek alapján pontozásos siker után Erdeinél maradhat. Sahnoune leginkább ütőerejében bízhat, ha végigmegy a meccs, kevesebb a sansza. Ám az ökölvívás a klasszikus idézet szerint veszélyes üzem, ezt Madár egy pillanatra sem felejtheti el, főleg egy exvilágbajnok ellen.
origo.hu
Lencsevégre kapták a miniszterelnököt az olasz éjszakában
