Magyar torzó

El-Alamein múzeumában, a temérdek szövetséges nehézfegyver, katonai fogkefe, az Africa Corps pálmafás-horogkeresztes egyenruhái között, egy eldugottabb sarokban található a kémek fala. Megsárgult fotók a legkülönfélébb nációjú ügynökökről, diverzánsokról, hírszerzőkről – így a nemzetközi hírű sivatagkutatóról, az egyik utolsó nagy földrajzi felfedezőről, Almásy Lászlóról is. A spionfénykép és a néhány kurta, tárgyszerű arab–angol tájékoztató mondat mellett valószínűleg több nyoma maradt az egyiptomi tudományos emlékezetben Abu Ramlának, a „Homok Atyjának” – ahogy a beduinok nevezték –, mint hazánkban. A valósággal köszönő viszonyban sem lévő giccsfilm, Az angol beteg világsikere ellenére (vagy éppen azért) Magyarországon Almásy továbbra is ismeretlen, legalábbis kétes figura maradt. A köztudatban és a nemzeti tudománytörténetben egy a különös torzók, a magyar művelődéstörténet jó mélyre temetett halottjai közül, akiknek alig van esélyük a szellemi exhumálásra és szemernyi tudományos jóvátételre.
Szombathelyen például, abban a városban, ahonnan sivatagi expedícióira indult, még emléktáblája sincs. Állítólag sokaknak csípné a szemét, főként azokét, akik ma is náci kollaboránsnak tartják. A Vas megyei illetőségű Magyar Nyugat Könyvkiadó szerény, dísztelen, de letehetetlen kis könyvecskéje fontos lépés Almásy László elismertetéséért – legalább szűkebb pátriájában. (Mondanunk sem kell, tágabb pátriájában, a sivatagi kultúrákban és a nemzetközi tudományos életben ez a kutató nem szorul rá semmiféle fokozatos rehabilitációra…) Az Afrika-kutató Krizsán László tanulmánygyűjteménye a szombathelyi Vasi Szemlében, az ország egyik legkitűnőbb „helyi érdekű”, lokálpatrióta folyóiratában megjelent cikkekből tallóz – három portréjában az Almásy-életrajz legproblematikusabb, ma is legvitatottabb szakaszaira összpontosítva.
„Nagy túrakocsimmal végigjártam a Nílus völgyét Asszuánig, majd a Núbiai-sivatag homokjával megküzdve eljutottam Szudán fővárosáig, Kartúmig. Onnan a Kék-Nílus mentén, majd annak mellékfolyóját követve behatoltam Szudán egyik vaddús területébe, és ezzel az utazással olyan utat tettem meg, amelyet még egyetlen gépkocsi sem járt be saját tengelyén” – büszkélkedik első afrikai útjával Almásy László a húszas évek végén. Áthatolhatatlan mocsárvilágok, karavánokat, ókori hadseregeket elnyelő homoktengerek, elveszett oázisok, több millió négyzetkilométer feltérképezetlen terület, az utolsó hatalmas fehér folt a világatlaszon – az utazó megszállottan kereste azokat a tájakat, ahol a történeti időkben előtte még nem járt ember, amelyeket automobilon még senki nem volt képes végigkalandozni.
Mert Almásy nem tartozik azon emberek közé, akiknek az élete belefér egy bővített mondatba. Az első világháborúban 19 évesen önként vonul be felderítő és támadó repülőnek. A második királypuccs idején ő vezeti IV. Károly gépkocsiját, ezért aztán Ausztriában kényszerül állást találni magának: a Steyr-gyár szakértőjeként extrém körülmények között, főként sivatagban próbálja ki a gyár termékeit. Expedíciói során felfedezi Zarzura elveszett oázisát, Gif Kebir vidékét, az Uveinat hegy barlangfestményeit abból az időből, amikor a Szahara helyén még termékeny szavanna húzódott, s megleli a magyaráb törzset Egyiptomban. Feltérképezi a Líbiai-sivatagot, szakértelme, terepismerete miatt a németek a második világháborúban kikérik a magyar hadseregtől, hogy kalandos utakon, több ezer kilométerre az ellenséges vonalak mögé nyomulva a sivatagon át, a szomjhalállal cicázva juttassa el Rommel ügynökeit az egyiptomi angol–ausztrál katonai központba. Kényszerű szerepvállalásáért itthon többször bebörtönözik, ám a népbírósági tárgyaláson nem tudnak fogást találni rajta több furcsa véletlennek köszönhetően, így kénytelenek elengedni. Tudományos eredményein olyan neves tudósok élősködnek, mint például Leo Frobenius, aki a sivatagi felfedezések egy részét magának tulajdonította (el). A magyar utazó 1951-ben halt meg, természetesen nem itthon, hanem Salzburgban temették el.
Krizsán László könyve Almásy László tudományos és emberi presztízsét törekszik visszaállítani; vállaltan vázlatos munka ez, amely további kutatásokra és utazásokra ösztönzi olvasóit. És még hány magyar torzóra várna a tisztázó újrafelfedezés…
(Krizsán László: A sivatag titkait kutatta. Almásy Lászlóról. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2005. Ára: 1350 forint)