Micsoda különbség…

Változnak az idők. Gyurcsány Ferenc optimistább, mint valaha. Tegnap azt mondta a parlamentben, hogy a régió országai között Magyarországnak csak az általános forgalmi adó területén van versenyképességi lemaradása, a többi közteher összehasonlításában álljuk a sarat. A miniszterelnök korábban még úgy nyilatkozott: hazánk teljességgel versenyképtelen. Ezt erősítette a gazdasági növekedés lassulása, a munkanélküliség növekedése, a hazai beruházások megtorpanása, a fogyasztás zsugorodása, a befagyott bérszint, a működő tőke átpártolása Szlovákiába és Romániába, a kis- és közepes vállalkozások ellehetetlenülése, a körbetartozások elharapózása, egyes, korábban sikeres ágazatok (építőipar) fékeződése, az ipar gyengülése. Leginkább persze a magas államháztartási hiánnyal van gond, amelynek egyik generálója a napról napra duzzadó államadósság. Gyurcsány versenyképtelenségi állítását persze nemcsak az ellenzék, hanem a külföld is elismerte. Lásd az Európai Bizottság, majd az unió pénzügyminisztereinek szigorú figyelmeztetését, vagyis a deficiteljárást, a globális hitelminősítők részéről hazánk forintadósságának sorozatos lerontását, a nemzetközi intézmények Magyarországról szóló, negatív kicsengésű jelentéseit.

Ebben a helyzetben úgy tűnt, politikai akarat is kíséri az adó- és járulékváltoztatási – amúgy teljességgel helyeselhető – kezdeményezést. Ám konkrétumokkal nem lehettünk gazdagabbak, hiszen tegnap elmaradt a száz lépés program adókkal és járulékokkal kapcsolatos elemeinek bejelentése, noha Veres János pénzügyminiszter két hete még úgy nyilatkozott: a kormányfő hétfőn hozza nyilvánosságra a részleteket. A miniszterelnöktől nem az áfás bejelentést vártuk, hanem a kormánypártok által jóváhagyott elképzelést a többi között arról: mi lesz az eva sorsa, hogyan módosul a helyi iparűzési adó rendszere, s komolyan gondolja-e a kabinet az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás, az ekho 35 százalékos mértékét. Utóbbival szemben már alkotmányossági kifogások is felvetődtek. Azt a szakszervezeti aggályt sem lehet lehet szó nélkül hagyni, hogy az általánossá vált feketefoglalkoztatás miatt tömegeknek nem jár majd nyugdíj.

A legnagyobb ellenzéki párt eközben konkrétumokkal is szolgál: a Fidesz nyolcszázalékos társasági adót javasol a kisvállalkozások számára, az eva bevételi határának kiterjesztését, a forrásadó mértékének csökkentését, a tb-járulék mérséklését, valamint egyezséget az iparűzési adó ügyében. A felsoroltak lényege: a vállalkozói terheket kell csökkenteni a versenyképesség fokozása és az új munkahelyek érdekében. A kormányzásra készülő Fidesz konzultációt sürget a gazdaság szereplőivel. Figyeljük a különbséget: miközben Orbán Viktor szerint nagyon kevés olyan reális igény van Magyarországon, amelyet egy jó országvezetéssel, egy jó gazdasági szervezéssel, egy valóban a munkára összpontosító gazdasági rendszer felépítésével ne lehetne finanszírozni, addig Gyurcsány Ferenc óv attól, hogy politikusok hamisan fessenek negatív képet a gazdaság állapotáról.
Megnyugtató, hogy van választási lehetőség. Mert nemcsak a hangulat, a várakozások, továbbá a futószalagon érkező külföldi leminősítések hatnak a gazdaságra, hanem a kormányzás is. Aki nem hiszi, hasonlítsa össze az 1998–2002-es kormányzás gazdasági teljesítményét a jelenlegivel.

Micsoda különbség…