A balesetet a férfi kollégái azonnal észlelték, és azt követően órákig keresték a törek között a szerencsétlenül járt embert, ám csak szerdán kora hajnalban sikerült őt megtalálni – már holtan. A gyárban a nyolcvanas évek közepéig gyakoriak voltak a balesetek – tájékoztat Jekő József szakszervezeti vezető – ám azután 2002-ig a fejlesztéseknek köszönhetően súlyos tragédia nem történt. Akkor viszont a gyár legmagasabban kvalifikált technikusa áldozatul esett egy robbanásnak. A jegyzőkönyvek az áldozat felelősségét állapították meg, a gyárban, a munkások között viszont erősen tartja magát az a vélemény, hogy az akkor induló létszámleépítések miatti elégtelen munkabiztonsági feltételek vezettek tragédiához. Az ICN táblát Valeantra cserélő tulajdonos ugyanis akkoriban úgy döntött: a magyarországi gyártást visszafejleszti, és vagy eladja, vagy bezárja a morfintermelése miatt a világpiacon is jegyzett Alkaloidát. Azóta a gyárban gyakorlatilag műszaki fejlesztés nem történt. Folyamatos volt viszont a létszámleépítés: az egykor 2500 embert foglalkoztató gyárban jelenleg 450-en dolgoznak, s melléjük rendszeresen szerződtetnek még 40-50 munkást – többnyire a gyárból korábban elbocsátott dolgozót. Folyamatos a készgyógyszer-gyártás Lengyelországba telepítése is, néhány hete pedig azt is bejelentette tulajdonos, hogy a morfin kivételével néhány hónapon belül minden hatóanyag gyártását beszünteti.
A Kabay János feltaláló gyógyszerész nevéhez kötődő magyar szabadalom, a szintetikusmorfin-gyártás a harmincas évek óta jócskán elterjedt a világban, és mintegy hétszázaléknyi piaci részesedéssel az Alkaloidát is piacon tartotta hosszú évtizedekig. Jó üzletnek bizonyult a szocializmus idején, és jó üzletnek látszott még akkor is, amikor a Milan Panics érdekeltségi köréhez tartozó amerikai ICN 1996-ban többszöri nekifutásra megszerezte a magyar gyárat. Akkoriban ugyanis ötszáz dollárt is megadtak a morfin kilójáért a világpiacon, a forint–dollár árfolyama pedig kétszázötven forint fölött mozgott, ami busás haszonnal kecsegtette a dollárban értékesítő, ám forintért termelő tulajdonost. A helyzet azonban 2002-re jelentősen megváltozott: a világ morfingyártásában a túltermelés jelei kezdtek mutatkozni, a morfin világpiaci ára zuhanni kezdett, a forint– dollár árfolyama pedig az árfolyamnyereségre játszó vállalkozások számára katasztrofálisan kezdett alakulni.
Ha addig nem találnak vevőt, szeptemberben kezdetét veszi az ICN Magyarország Rt. végelszámolása – tudtuk meg egy céghez közel álló, ám magát megnevezni nem kívánó üzletembertől, aki azt is tudni véli, hogy ha lesz vevő egyáltalán, akkor az a világ morfingyártásának tekintélyes hányadát adó McFairlan lesz. A Valeant hatmilliárd forintot szeretne kapni a komplett gyárért, ám két év alatt, amióta a cég eladó, nem sikerült vevőt találnia. Így lábra kaptak olyan híresztelések, hogy egy háttérpaktum értelmében a Valeant megszünteti a világtermelés hét százalékát adó magyar morfingyártást, s ennek fejében egyéb termékei számára piacokat nyer. Ha ez így lesz, egy évi tízmilliárd forint termelési értéket képviselő gyár tűnik el a magyar vegyipar palettájáról, és 450 ember veszíti el állását a húsz százalék körüli munkanélküliséggel sújtott térségben.
A térség országgyűlési képviselője, Karakó László mindezek ismeretében úgy látja, az Alkaloida romlásához a kedvezőtlen piaci jelenségek mellett a Horn-kormány is jelentősen hozzájárult. Akkor történt ugyanis, hogy Milan Panics volt szerb miniszterelnök áldásos közbenjárásának köszönhetően az ICN meglehetősen kedvező feltételekkel szerezte meg a jól csengő névvel bíró magyar gyógyszergyárat. A privatizációs szerződés értelmében ugyanis a vételárat a vevő gyakorlatilag visszakapta környezetvédelmi kármentesítésre, a dolgozók foglalkoztatására pedig mindössze három év garanciát kellett vállalnia. Ellentétben a lengyelekkel, akik viszont ugyanezen vevő felé kikötötték: vissza kell fizetni a vételárat, ha a gyárat bezárják. Az akkori magyar kormány azonban kevésbé ügyelt saját érdekeire. Az ICN ennek köszönhetően olyan helyzetbe került, hogy először a dolgozói részvényeket értékelhette le, majd vásárolhatta fel fillérekért, ezt követően pedig hozzákezdhetett a nagy ütemű létszámleépítéshez, minden kockázat nélkül. A leépítéssel Tiszavasvári óriási szellemi potenciált veszített, ugyanis a 200 kutatóvegyészből, -orvosból és gyógyszerészből mára alig egy tucat maradt a gyárban.
Velencei Vladimir, az ICN Magyarország Rt. helyi vezetője viszont nem fogy ki a kincstári optimizmusból. – A tulajdonos érdemi erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy vevőt találjon – mondja. – Egyik tapasztalt amerikai menedzserét bízta meg azzal, hogy keressen vevőt az Alkaloidának, és már konkrét információim is vannak arról, hogy több érdeklődő van, akikkel folyamatosan tárgyalnak. Én mindenesetre, remélem a legjobbakat…
Jekő József szerint viszont a jó reménység már igencsak kevés, sőt eddig is kevés volt. Inkább tettek kellettek volna, hiszen a hatékonyság növelésének nem egyetlen eszköze a létszámleépítés. – Én nem tudok olyanról, hogy egyetlen munkahelymegtartó pályázat elnyerésével is próbálkozott volna a menedzsment. Pedig megrendelés van, a tőlünk önköltség alatti áron vásárló Valeant Pharmánál folyamatosan nyereség keletkezik, így számomra tökéletesen érthetetlen, miért nem próbál munkahelymegtartó pályázattal forrást bevonni a tulajdonos? A tavalyi létszámleépítés hírére maguk a dolgozók próbálkoztak azzal, hogy a kormánytól kérjenek segítséget az Alkaloida megmentésére. Medgyessy Péter miniszterelnökhöz és a Tiszavasváriból származó Juhász Ferenc honvédelmi miniszterhez fordultak, találnák meg a módját, hogy az Alkaloida kilábalhasson a bajból. Az udvarias válasz nem maradt el: legnagyobb sajnálatukra, privatizált vállalat gondjain a szocialista kormányzatnak nem áll módjában segíteni.
origo.hu
Két tehervonat szakított szét egy átjáróban elakadó autót Komáromnál
