A rettegett költségvetési hiány

Árgus szemekkel figyelik továbbra is az Európai Unió döntéshozó szervei a magyar költségvetés kormányzati menedzselését, ezen belül is az államháztartási hiány alakulását. Ennek oka: az idei és a jövő évi deficitcél alakulása kapcsán – ismerve az előző három esztendő teljesítményét – korántsem olyan bizakodó Brüsszel, mint Budapest. De ne szaladjunk előre, vegyük az előzményeket.
Tavaly a kiugróan magas hiány miatt hazánk ellen az Európai Bizottság (EB) úgynevezett túlzottdeficit-eljárást indított, sőt a testület ajánlásokat is tett Budapestnek arra vonatkozóan: hogyan csökkentse az állami kiadásokat. Ilyen intézkedésre volt már ugyan precedens Nyugaton, ám az példátlan, hogy az EU a költségvetési kiigazításokhoz „szellemi muníciót” is szolgáltasson. Amúgy a történet így kerek: a bizottsági verdiktet az EU-tagállamok pénzügyminiszterei az idén márciusban jóváhagyták, és július 8-ig szabtak határidőt a magyar kormánynak arra, hogy pótlólagos lépéseket tegyen a 2005-ös deficitcél elérésére. Ezt az intézkedéscsomagot a Pénzügyminisztérium annak rendje és módja szerint kiküldte Brüsszelbe. Aztán az Európai Bizottság, az ügyet nagyon gyorsan napirendre tűzve, a magyar kormány számára tulajdonképpen kedvező álláspontra jutott – legalábbis az első pillantásra ez így tűnik. A testület által kiadott közleményben ugyanis az volt olvasható: a budapesti vezetés által az államháztartási hiány csökkentésére javasolt lépések – ha azokat teljes mértékben megvalósítják – elegendők ahhoz, hogy az idei magyar államháztartási deficitet a kitűzött célra, vagyis a bruttó hazai termék (GDP) 3,6 százalékára csökkentsék. Ennek megfelelően a bizottság azt javasolta, egyelőre nem szükséges újabb lépéseket hozni Magyarország ellen a túlzott deficit miatt indult procedúrában.
Második olvasatban már nem ilyen rózsás a kép. Tudniillik a bizottsági határozat egyszersmind arra figyelmezteti a Gyurcsány-kormányt, hogy ha a tervezett intézkedéseket nem tartják be pontosan, akkor idő előtt szükség lehet arra, hogy a testület újabb ajánlásokat hozzon a „magyar ügyben”. Egyébként a dokumentumban a brüsszeli „hiányítészek” azt is leszögezik: alaposan figyelni fogják a 2006-os magyar költségvetést is, különösen azt, hogy sikerül-e tartani az akkorra tervezett, a GDP 2,9 százalékában megállapított deficitcélt.
Lám-lám: Nyugaton már nemcsak az idei, hanem a jövő évi költségvetésért is aggódnak; a rettegett hiányért. Hazánk deficitje ugyanis EU-s téma, miután tagja vagyunk a közösségnek. Valószínűleg tudnak valamit az Európai Bizottságban, hiszen látva a kormány intézkedéseit (a miniszterelnök már számtalan ígéretet tett a jövő évi büdzsé terhére), a fenti adat felettébb optimista. Nem is csoda: Brüsszel már jó előre arra is figyelmeztet, a magyar vezetésnek vigyáznia kell arra, hogy a tervezett adócsökkentések ne torpedózzák meg ezt a célkitűzést, különösen, mivel a költségvetési helyzet még mindig sérülékeny.
Olyannyira, hogy hazánk büdzséjét ingatagnak tartja a bizottság. Az unió legfőbb döntéshozó szerve úgy véli: ha az év folyamán túlköltekezést tapasztalnak, úgy további megszorító döntésekre lesz szükség. Erre – emlékeztet az EB – a magyar kormány már kötelezettséget is vállalt. Az uniós vélekedés alapján fontos kiigazításokra és határozott fellépésre lesz szükség, kezdve mindezt egy „óvatos” költségvetés elfogadásával. Cseppet sem mellesleg Joaquín Almunia, a bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztosa a témával kapcsolatosan úgy fogalmazott: kissé meglepve hallotta az adóreformról szóló bejelentéseket. S arról még nem is szóltunk: az EU-bizottság egyben úgy foglalt állást, hogy a Gyurcsány-kormány által az idei évre várt, 3,9 százalékos GDP-növekedési ütem túlságosan is optimistának tűnik. Veres János pénzügyminiszter természetesen elégedett volt az uniós határozattal. Szerinte az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy Magyarországon 2005-ben a költségvetési folyamatok és más makrogazdasági mutatók is rendben vannak. A pénzügyminiszter közölte: a költségvetési egyensúly kérdése immár „külső szemlélő” által is „rendben lévőnek ítéltetik” – fejtegette Veres.
A könnyebb áttekinthetőség kedvéért aggályainkat és elvárásainkat pontokba szedjük.
1. Az Európai Bizottság ugyan hatékonynak tartja a meghozott intézkedéseket, ám a helyzet törékeny, így újabb megszorító intézkedések nélkül a költségvetés tovább hígulhat. Nem tudni, hogy a Pénzügyminisztérium által bejelentett visszafogások – szaktárcák tartalékának zárolása, a magántőkére alapuló beruházások további kiszélesítése, APEH-ellenőrzések – hatása mi lesz. Velük ténylegesen csökkenthető-e a hiány, vagy pedig „csak” a közigazgatás és a gazdaság lehetetlenül el?
2. Az idei egyszeri intézkedések és a nemrégiben bejelentett adócsökkentések miatt jövőre a bevételek számottevően csökkenni fognak. Elméletileg a beruházások növekedhetnek, ám nem tudni: serkentik-e a gazdaságot akkora mértékben a vállalati fejlesztések, mint amekkora nagyságrendben csökkennek az adómódosítások kapcsán a központi bevételek.
3. Az EB „rejtett tartalékokról” is tud: ha a későbbiekben szükségesnek mutatkozna, akkor a testület kész lesz újabb ajánlásokat tenni a magyar költségvetési éberség fokozására, a stabilitási paktum előírásainak betartásához szükséges lépések megtételére. Nagy kérdés, a kormány a parlamenti választásokat megelőzően kitart-e a szigorú költségvetési politika mellett.
4. Megszorító intézkedések ide, visszafogások oda, változatlanul rossz a költségvetés szerkezete. Ma ugyanis 870 milliárd forintot költ a költségvetés adósságra és kamatkiadásokra, jóval többet, mint például az egészségügyre. Arra kellene törekedni, hogy ez az adósság megszűnjön.
5. Hazánknak a nulla deficit, nulla adósságcélt kellene követnie, amely jóval szigorúbb az úgynevezett maastrichti elvárásoknál is. Szigorúbb szabályokat kellene követni a költségvetés szabályozásában is, hogy ne lehessen következmények nélkül lazítani és a hiányt növelni.
S hogy ne feledjük, mit is ígért a kormány erre az évre, tekintsünk vissza bátran 2004 őszére. „A jövő esztendőre gyarapodó, európai mércével mérve közepesen nagy és közepesen fejlett ország költségvetése készült, világos célok és követelmények között” – hirdette ki tavaly ősszel az azóta már menesztett Draskovics Tibor pénzügyminiszter. Mi lett ebből? Kreatívan könyvelt autópálya-építés, egy nem teljesített NATO-vállalás és a növekedésre képzett tartalék – ezek az idei évi költségvetés „újdonságai” a 2004-es büdzséhez képest. Illetve még az is: a hivatalos határidőre a Gyurcsány-kormány nem terjesztette be a vonatkozó törvénytervezetet.
Csupa-csupa európai uniós „norma” egy rekorddeficittel küzdő országban. Joggal érezhetjük úgy: a hiányt hiányra halmozó költségvetés mögött ténylegesen ott áll a kormány.
Teljes szakmai és politikai súlyával.