Alaptalan külgazdasági stratégia

Tizenhét pontos cselekvési tervben határozta meg a kormány azokat a térségeket és ágazatokat, amelyekre ezek után fókuszál a budapesti vezetés a kereskedelemben és a befektetésösztönzésben. Az új külgazdasági stratégiában a kormány Délkelet- és Kelet-Európára, Észak-Amerikára, míg az ázsiai régióban Kínára, Japánra, Indiára és Dél-Koreára összpontosít. Tény, hogy a felsorolt térségek gazdasága lendületesen bővül, ám a helyzetet „bonyolítja”, hogy a magyar GDP túlnyomórészt kivitelből áll, s tradicionális piacunk Nyugat-Európa. Olyannyira, hogy a magyar export fő felvételi helye Németország, Ausztria és Olaszország. Természetesen a német piac a legfontosabb: a kivitel több mint fele áramlik Európa legerősebb gazdaságába, így hazánk gazdasági értelemben gyakorlatilag a legkeletibb német „tartomány”. Ezt erősíti, hogy a héten a Világgazdaságban megjelent német és magyar konjunktúra indexe egymással „párhuzamosan” fut. Vagyis jó, ha vannak új piacok, ám Magyarország kilátásai csak akkor javulhatnak, ha megindul a fellendülés Nyugat-Európában, mindenekelőtt Németországban. Az új külgazdasági stratégia azért is a kalandozás műfajába tartozik, mert a felsorolt országok felével a kereskedelmi mérleg ráadásul deficitet mutat.