Csak a hiány, ami biztos

Július 8-ig, vagyis e hét végéig kell számot adnia a magyar kormánynak az államháztartási hiány lefaragásával kapcsolatos gyakorlati lépéseiről, a deficitcél alakulásáról. A diplomácia nyelvezetében persze a brüsszeli „beszámoltatási kötelezettség” az európai uniós felzárkózási (konvergencia-) program követelményeinek végrehajtásáról szól, ám a nyugat-európai pénzügyi bürokrácia a figyelmeztetésében már kitér a konkrétumokra is.
Ha esetleg valaki elfelejtette volna: példátlanul erőteljes intőben részesítette a Gyurcsány-kormányt 2005. március 9-én az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa, az Ecofin, mert hazánk nem tesz eleget a felzárkózási program követelményeinek. Miközben tehát az adófizetők pénzén kampányol a kormány a gazdaság kirobbanó sikeréről, illetve a „győztesek között is győztes” Magyarországról, addig a támogatások visszatartásának retorzióját is jelenthető beszámolási kötelezettségünk nem évült el. A Gyurcsány-kormánynak tehát elégtelent adott az unió pénzügyminiszteri tanácsa, amely a bizonyítványt azzal magyarázta, hogy a kabinet komolytalanul kezeli az államháztartási hiányt és a középtávú elképzeléssel összhangban nem álló, rögtönzött és tetemes bevételkieséssel fenyegető adóreform-elképzelések szerepelnek. Jegyezzük meg: utóbbi részint már meg is valósult, hiszen a közelmúltban meghirdetett új adópolitikai módosítások végrehajtásának költségvetési fedezete felettébb kétséges.
A témával foglalkozó szakértők vélekedése alapján az Ecofin elmarasztalása a lehető legsúlyosabb. Tudniillik az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa lényegében azt állítja, hogy az államháztartás előirányzatainak teljesítése kapcsán azonnali, ugyanakkor nem rögtönzött intézkedésekre van szükség. Ide tartozik: miközben számos európai uniós tagállam küzd fiskális gondokkal, csak a magyar kormány számára szabtak konkrét határidőt.
Ráadásul az Ecofin arra is figyelmeztet: az idei évi államháztartási előirányzatok teljesítése megkérdőjelezhető. Ez a probléma egyik része, míg a másik fele, hogy az ígéretek beváltása az egész program hitelességét – jelesül: az euró magyarországi bevezethetőségét – érinti.
Az Ecofin szóban forgó figyelmeztetése nem előzmények nélküli: az Európai Bizottság tavaly decemberi verdiktje szerint nem voltak elég hatékonyak azok a 2004-es intézkedések, amelyeket a magyar kormány hozott az államháztartási deficit korrigálására.
Ennek megfelelően az EU-bizottság előrejelzésében 5,2 százalékos GDP-hiányt valószínűsített 2005-re, ami több mint egyszázalékos csúszást jelent az eredeti célhoz képest. A korrektség miatt szögezzük le: a hiány túllépése nem hungaricum: az EU fináncai például tavaly júliusban hét ország esetében állapították meg, hogy túl magas, három százalék feletti az államháztartási hiányuk. Azonban ezek közül ötnél (Ciprus, Csehország, Lengyelország, Málta és Szlovákia) az Európai Bizottság a túlzott deficiteljárás felfüggesztését javasolta, mert úgy látta, az érintettek megfelelő lépéseket hoztak a hiány csökkentése, s az általuk beterjesztett program szerint haladnak. A görögök és mi azonban a szégyenpadra kerültünk. Az EB ugyanis Magyarország és Görögország esetében az eljárás folytatását indítványozta az Ecofinnek. A középtávú konvergenciaprogram lelke amúgy nem túl bonyolult: szigorú költségvetési (fiskális) politika, viszonylag lazább monetáris feltételek mellett. Pillanatnyilag Magyarországon ennek a fordítottja érvényesül: a teljesen fellazult büdzsé mellett csak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szigorú kamatpolitikájának tulajdonítható az árstabilitás.
Bár az államkassza hiányának elszámolásáról februárban meghozott brüsszeli döntés – öt éven keresztül, egyre kisebb mértékben csökkentik az államháztartási deficit mértékét a magán-nyugdíjpénztári befizetések – elméletileg költségvetési lazítást engedélyez a kormánynak, az euróbevezetés szigorú követelményei változatlanok maradtak. Az államháztartás hiánya továbbra sem lehet nagyobb a bruttó nemzeti termék (GDP) három százalékánál, illetve hazánk adóssága nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát. Az alacsony infláció is feltétele az euró meghonosításának; a pénzromlás éves mértéke nem lehet több három százaléknál. S a kritériumok között található az is, hogy a jegybanki alapkamatnak alkalmazkodnia kell a makrogazdasági helyzethez. Magyarország a felsorolt előírások egyikét sem teljesíti, pontosabban az MNB-s „kitétel” a következetes kamatpolitikának köszönhetően teljesül.
A jelek sem túl biztatóak: a Pénzügyminisztérium becslése szerint a féléves hiány értéke 985 milliárd forint lesz. Miután idénre 1022 milliárd forintos a 2005-ös tervhiány, nagyjából hat hónap leforgása alatt produkálta a kormány az éves tervet. Ez nem semmi! A hiánycél tarthatósága érdekében annyit már lehet tudni: rendre újabb és újabb – tíz- és százmilliárdos (!) tételekben mérhető – megszorításra kötelezi a pénzügyi tárca az államigazgatást. Most a minisztériumokon a sor. Legutóbb egyébként június közepén jelentett be szigorító intézkedéscsomagot a Pénzügyminisztérium. Veres János pénzügyminiszter a témában kifejtette: hogy ha az szükséges, magához vonja azt a mintegy 150 milliárd forintos tartalékot, amely a szaktárcáké lett volna – elméletileg szabad felhasználásra. A legújabb információ pedig az: jövőre 400 milliárd forintos kiadáscsökkentésre lesz szükség, mert az ötéves adóváltozási program 200 milliárd forinttal csökkenti a 2005-ös büdzsé bevételeit. A 25 százalékos áfakulcs 20 százalékosra csökkentése, a személyi jövedelemadó 38 százalékos kulcsának 36 százalékosra mérséklése – az egyéb szja-intézkedésekkel együtt – valamivel több mint 300 milliárdos adókiesést okoz, amelyből mintegy 100 milliárdot visszahoz az áfacsökkentés miatt várt forgalomnövekedésből és a minimálbér tervezett emeléséből származó bevételi többlet.
A problémát tehát az jelenti, hogy a gazdaságpolitika sodródása miatt a tervezett megszorítások csak átmenetileg jelentenek segítséget a költségvetésnek. Ugyanakkor szakértők máris figyelmeztetnek, hogy az államháztartás jövőjét tekintve kedvezőtlen hatásai is lehetnek annak, ha Magyarország „ellazul” a stabilitási paktumban lefektetett hiánycéllal kapcsolatban. S valljuk be: egy évvel az országgyűlési választások előtt erre nagy a kísértés a kormány részéről. Ezt erősíti, hogy a baloldali kormány már többször is változtatott a korábban saját maga által vállalt konvergenciapályáján. Ne feledjük, hogy az euróbevezetés 2008-as céldátumát a kabinet 2010-re tolta ki a múlt esztendőben, eközben pedig a deficitcélt háromszor módosította – felfelé. S arról még nem is szóltunk, hogy a tapasztalataink szerint a kormány előszeretettel alkalmazza a kiadások csúsztatását egyik évről a másikra. Jusson eszünkbe az áfavisszatartás vagy a köztisztviselői jutalmak késedelmes kifizetése. Úgy tűnik, a fő gond ez: a tartalmilag nem indokolt átütemezések révén a pénzforgalmi szemléletű kiadások a ténylegestől már elszakadtak.
És ezt még nem is sejti az Ecofin.