Lefoglalások, géppisztolyos razziák, cégirodák kiürítése: mind nagyobb vihart kavarnak a németországi vámkommandók nyilvánosságra került akciói a külföldi munkavállalók ellen. A múlt pénteken legalább százan tüntettek a budapesti német nagykövetség előtt a német vámhivatal szerintük jogtalan és drasztikus közelmúltbeli fellépései ellen. Április végén zajlott le a különleges csoport Bunda fedőnevű akciója; a Németországban, Magyarországon és Ausztriában végrehajtott razzia során őrizetbe vett magyarok közül egy ember még mindig vizsgálati fogságban van, egy másikat óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Annyit tudni, hogy húsz eljárás kezdődött, amely tizennégy magyar és hét német vállalkozást érint. A magyar munkavállalók szerint a hatóságok „felfegyverkezve” és brutálisan hajtották végre a razziákat, a németek ezt cáfolták. Ugyanakkor elismerték: az esetleges atrocitások kivédésére készülve a vám- és pénzügyőrök nem teljesen fegyvertelenek, így az akciókat biztosító rendőri egységek rendelkeznek fegyverekkel. A német hatóságok verziója szerint az áprilisi ellenőrzés során az említett három országban – tehát hazánkban is – 134 „objektumot” kutattak át, az előállított felelős személyeknek pedig azt rótták fel, hogy több mint öt éven át bűnszövetkezetként működve legkevesebb 1500 magyart juttattak be Németországba, ahol olcsó munkaerőként foglalkoztatták őket.
Egyébként a szóban forgó 1500 magyar dolgozó ellen nem folyik eljárás. Az elmúlt két hónapban a szövetségi ellenőrző szervek többször nyomatékosították: „nem az állampolgársághoz igazodnak”. Vagyis: nem csak magyarokat érint a német hatóságok foglalkoztatásvédelmi eljárása. A németek szerint a bűncselekmények és szabálytalanságok zömmel német és magyar cégek közötti vállalkozási szerződések révén történnek, de a magyar cégek esetében többnyire fantomcégről, „toborzóirodáról” van szó, illetve a német szolgáltatási szektorban vállalkozásként megjelenő magyar cégek mögött odahaza nincs is tevékenység. A gyanúsítottak ellen felhozott vád többek között béruzsora, adócsalás, a társadalombiztosítási járulék be nem fizetése, illegális „munkaerő-átengedés, „emberkereskedelem külföldi munkavállalók kizsákmányolása céljából”. A Bunda akciói során az érintettek elmondása szerint kiürítették a magyar cégek irodáit, minden aktát és számítógépet elvittek, zárolták a vállalkozások bankszámláit, majd a dolgozókat, akár a köztörvényes rabokat, minden oldalról lefényképezték, és megbélyegzésül a csuklójukra erősítettek egy „feketemunkás” feliratú, zöld színű csuklószalagot. A Bunda „előzményének”, a különleges csoport tavalyi, Pannonia fedőnevű ellenőrző akciójának eredményeként 68 büntetőjogi eljárást indítottak, ezek közül időközben tizenegyet, köztük kilenc magyar állampolgár ellen irányulót leállítottak. A megmaradt 57 eljárásból húsz irányul magyar, 37 német állampolgár, felelős személy ellen, úgymond egyszerű munkavállalók ellen nem folyik nyomozás. A Pannonia akció rajtaütéseit időközben leállították. Tavaly egyébként az ausztriai Burgenlandban is magyarországi feketemunkások után kutattak hatóságok. Nem sok eredménnyel: mindössze három illegálisan alkalmazott honfitársunk akadt fenn az osztrák munkaügyi ellenőrök hálójában.
Úgy tűnik, nem maradt viszonzatlan a razziasorozat magyar részről sem. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség ugyanis 2005. május 27. és június 15. között ellenőrzéseket végzett a Magyarországon tevékenykedő német cégeknél. A vizsgálatba vont 95 társaságból 65 esetben állapítottak meg jogszabálysértést, s 45 esetben mintegy 40 millió forint értékű bírságot szabtak ki.
Mádl Ferenc köztársasági elnök a bécsi Pressének adott legutóbbi interjújában szóba hozta a magyar munkavállalókra vonatkozó munkaerő-piaci megszorítások feloldásának lehetőségét. Kifejtette: a magyarok kedélyét továbbra is borzolják a megszorítások. Hiszen már világossá vált, hogy a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos osztrák félelmek megalapozatlanok. Éppen ezért Magyarország üdvözölné, ha Ausztria olyan gyorsan, amennyire csak lehet, megtalálná annak a módját, hogy felülvizsgálja a magyar munkavállalókra vonatkozó munkaerő-piaci megszorítások feloldásának lehetőségét – hangsúlyozta a köztársasági elnök.
De megnyugodhat egész Nyugat-Európa is: dacára a tavalyi európai uniós bővítésnek, elmaradt a kelet-európai munkavállalók inváziója. Különösen a magyaroktól nem kell tartaniuk a fejlett országoknak. A becsült adatok szerint összesen 40–50 ezer honfitársunk dolgozik az Európai Unió valamely tagállamában. Ezzel szemben – legalábbis az Állami Foglalkoztatási Hivatal kimutatásai szerint – összesen 63 434 külföldi dolgozott tavaly hazánkban, amelyből 10298 fő a velünk együtt csatlakozott országokból érkezett hozzánk. Pontosan azért nem lehet megbecsülni az unión belüli munkaerő-áramlást, mert a regisztrációs szabályok tagállamonként változnak – kaptuk a tájékoztatást a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban, ahol azt is elpanaszolták: gyakran csak a nagykövetségek által összeállított adatokra támaszkodhatnak. A becslések alapján a munkaerőpiacát teljes mértékben megnyitó, az átlagfizetések tekintetében éllovasnak minősülő Nagy-Britanniában tavaly összesen 133 ezer külföldi munkavállaló dolgozott, ebből valamivel több mint háromszázan voltak magyarok. (A Financial Times viszont ezt írta minapi számában: tavaly a vendégmunkások a szigetországban foglalkoztatottak nyolc százalékát tették ki, miközben ők termelték a GDP mintegy tíz százalékát, és 15 százalékkal járultak hozzá a gazdaság növekedéséhez.) A másik két „nyitott” országban is elenyésző számú magyar munkavállalót regisztráltak. Írországban kevesebb mint kétezer, Svédországban összesen 183 honfitársunk dolgozott 2004 végén. A többi tagországban alig találunk magyar dolgozókat.
Belgiumban 54, Cipruson, Dániában és Finnországban egyaránt 60, Franciaországban 31, Görögországban 150–200, Hollandiában pedig 868 magyar állampolgár állt alkalmazásban a múlt esztendőben. Alacsony a magyarok érdeklődése Portugália és Spanyolország iránt is: előbbiben kilenc, utóbbiban 399 magyar foglalkoztatottat regisztráltak tavaly. A statisztikák szerint mi, magyarok általában az építő- és a szolgáltatóiparban, illetve mezőgazdasági területen s leginkább az alacsony szakképzettséget igénylő feladatkörökben tudunk elhelyezkedni. A régi EU-tagállamok amúgy 25–30 ezer munkahelyet kínálnak – főleg kamionosoknak, szakácsoknak, henteseknek és egészségügyben dolgozóknak. Ide tartozik, hogy az EU-csatlakozást követően a magyar orvosok szabadon vállalhatnak munkát az unió országaiban, akik élnek is a lehetőséggel. A tapasztalatok szerint hetente nyolc–tízen jelentkeznek, hogy külföldön szeretnék folytatni pályafutásukat. Az orvosvándorlás esetében ugyanaz a mozgatórugó működik, mint a Nyugat-Európa felé tájolódó többi honfitársunk esetében: a „piszkos anyagiak”. Az EU fejlett tagállamaiban ugyanis átlagosan az itthoni fizetésük 15-16-szorosát kapják meg. Nekünk, itthon maradóknak viszont egyetlen külföldre távozó szakember pótlása 11 évig tart – ennyi idő kell ahhoz, hogy valaki elvégezze az egyetemet és megszerezze szakvizsgáját.
A jelek szerint vonzó a tilalom: sokkal többen célozzák meg Németországot és Ausztriát – ahol a leengedett munkaerő-piaci sorompó mellett a legkeményebbek a korlátozások –, mint az EU összes többi tagállamát. Ismeretes, hogy a tavalyi kibővítéskor mind az osztrákok, mind pedig a németek hét évig lezárták munkaerőpiacukat az új uniós tagállamok dolgozói előtt. Egyébként a múlt évben Ausztriában 13 628 munkavállalási engedélyt adtak ki magyar dolgozóknak, Németországban pedig 17 130 magyar állampolgárnak sikerült az elhelyezkedés. A szaktárca azt tartja reálisnak, hogy Ausztria és Németország a következő években sem nyitja meg munkaerőpiacát, miközben az északi államok esetében elképzelhető, hogy ez megtörténik. A tendenciák viszont azt jelzik, hogy az EU-nak nagyon is szüksége van a keleti „kalandorokra”, hiszen rohamosan fogy a fejlett Nyugat munkaképes lakossága; öt év múlva szakemberhiány alakulhat ki a térségben. Az uniós vizsgálatok igazi pikantériája, hogy lassan halad az Európai Unió intézményeinek feltöltése az új uniós tagállamok munkavállalóival. Az Európai Bizottság célkitűzéséhez képest például 30 százalékos az elmaradás.
A magyarországi fizetések sereghajtónak számítanak az unión belül, hátulról az ötödikek vagyunk a közösségi fizetési listán. Pontosan egyhatodát keressük évente annak az összegnek, amelyet a britek tesznek zsebre. Mindez az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak az összesítéséből derül ki. Az adatok alapján egyébként tízszeres az eltérés a huszonöt állam jövedelmi szintje között. Nagy-Britanniában a legmagasabb az „évi fix”: a szigetország lakói évente átlagosan 36200 eurót vihetnek haza, vagyis csaknem tízmillió forintot. Az átlagos magyar dolgozó ennek az egyhatodát keresi: 5910 eurót, alig másfél millió forintot. S hogy hol érdemes munkát vállalni? Nos, a mezőnyt egyértelműen Németország vezeti évek óta: 39 000 euró az évi átlagfizetés.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
