Választási büdzsé készül

Gőzerővel folyik a 2006-os büdzsé tervezetének előkészítése, ami politikai szempontból teljességgel érthető: augusztus végéig a kormány elé kell kerülnie a jövő évi költségvetési törvényjavaslat első verziójának. Olyan blamát pedig, mint amit tavaly elkövetett a kormány – törvénysértő módon késve nyújtotta be a parlamentnek a dokumentumot –, a választások előtt nem engedhet meg magának Gyurcsány Ferenc.
A tervezet két szempontból jelent majd újdonságot. Részint azért, mert a baloldali kormánykoalíció már a következő évi parlamenti választásokra koncentrál, másrészt ez lesz az első – a közvélemény-kutatások alapján egyben az utolsó – olyan büdzsé, amely teljes egészében a mostani kormányfő nevéhez kötődik majd. Az ideit tudniillik csak ügyvezető miniszterelnökként jegyezte annak tavalyi elfogadáskor Gyurcsány. Vonatkozik ez Veres János pénzügyminiszterre is, akinek ugyancsak a 2006-os büdzsé lesz a diplomamunkája: Gyurcsány ugyanis a múlt évben az azóta menesztett Draskovics Tiborral készítette el a javaslatot. Az óra körbejár: az utóbbi három évben nem akadt még egyetlen pénzügyminisztere sem hazánknak, aki az általa beterjesztett variációért év per év viszonylatában felelt volna.
Ha már a ciklusnál tartunk: a kormány immár harmadik éve képtelen olyan költségvetéssel előrukkolni, amiről maximum fél év elteltével ne derülne ki, hogy alapjaiban elhibázott. Túlbecsült gazdasági növekedés, alultervezett hiány, rosszul számolt bevételek – döntően ezek a jellemzői a magyar büdzsének. S évről évre új közterhek is; adók, illetékek formájában – az egyszerűsítésnek álcázott konstrukciókból csak az emelések érezhetők. Emellett pedig duzzad az államadósság: a deficitet csak kölcsönből, túlnyomórészt ennek egy speciális fajtájából, az állampapírból lehet fedezni, ezek a hitelek pedig az adósságot gyarapítják. Túl azon, hogy 2005-re Magyarország – az egyre inkább sodródó gazdaságirányítás hatására – az éllovas pozícióból az uniós tagországok sereghajtójává vált, több mint 4000 milliárd forinttal növelte az államadósságot. Mert akárhogyan is vesszük a baloldali pártok által kritizált 1998 és 2002 közötti időszakot – a világgazdasági dekonjunktúra ellenére, ami egy exportból élő nemzetgazdaság számára bizony komoly hátrány –, azt a gazdaság tartós növekedése, az államadósság folyamatos csökkenése, a munkahelyek számának gyarapodása, illetve az infláció mérséklődése jellemezte.
Születnek ugyanakkor statisztikai magyarázatok; a kreatív könyvelés révén egyre több állami tételt szerveznek ki a büdzséből, ám ezeket a pénzeket is vissza kell majd fizetni – a következő kormánynak. A trükközésben tehát otthon van a kormány: nehéz eldönteni, hogy valós közgazdasági érvek állnak-e az államháztartási deficit számítási módszertanának megváltoztatása mögött, vagy csak a kozmetikázás szándéka. Amúgy nem történik semmi amiatt sem, ha több lesz a deficit a jósoltnál. Egy kis találékonyság, a kormány saját szavaival, „módszertani változtatás” az államháztartási hiány számításának rendszerében, s máris minden rendben van – nem nehezedik annyira súlyosan az országra az euró bevezetéséhez szükséges deficitcél. Íme, a lehetőségek tárháza: új hiányszámítási módszer bevezetése, áfavisszatartás, egyes központi kifizetések késleltetése vagy leállítása, agrártámogatások halasztása, PPP-programok (autópályák, börtönök építése állami megrendelésre, magántőke bevonásával), az Állami Autópálya Kezelő Rt. milliárdos kötvénykibocsátása, a Nemzeti Autópálya áfabefizetési kötelezettsége, a GDP-számítás megváltoztatása, no és a banki lakáskölcsönök átmeneti megtorpedózása.
Ne feledjük, hogy a tekintélyes nemzetközi szervek – a héten például a nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – rendre elmarasztalják az országot a pénzügyi egyensúly(talanság), közvetve pedig a kozmetikázás miatt. Idézzük a szóban forgó, legújabb OECD-országjelentés megállapításait: „… a kitűzött célok gyakori elvétése, a kormány és a jegybank közötti feszültségek és a tartósan magas ikerdeficit együttesen olyan változékony pénzügyi környezetet teremtettek, amely veszélyeztetheti a felzárkózás egyébként zökkenőmentes folyamatát. A munkaképes lakosság jelentős része nem dolgozik, a szociális rendszer erre nem ösztönzi őket” – állapítja meg az OECD. A jelentésből kiolvasható az is, hogy a befektetők megrettenhetnek a számok láttán: csak addig hajlandóak finanszírozni a magas hiányt külföldről, amíg a forint árfolyama nem kezd rohamosan gyengülni. A tekintélyes szervezet bírálta a kormányt a monetáris tanács tagságának megváltoztatása miatt is.
Folyamatban van még az úgynevezett túlzott deficiteljárás hazánk ellen Brüsszelben: a magyar költségvetési helyzet immár a negatív példa az uniós tagállamoknak.
Ilyen környezetben várjuk 2006-ot.
Sajnos az már a napnál is világosabb, hogy politikai szempontok alapján készül a jövő évi büdzsé, hiszen számos választási ígéret – lásd: adómódosítás kapcsán kieső százmilliárdos tétel – terheli a kulcsszámokat. A miniszterelnök – a hivatalos verzió alapján – természetesen nem tervez választási büdzsét, sőt, mint azt Gyurcsány Ferenc többször is fejtegette, az elindítandó reformoknak nem lesznek áldozatai. Pedig a reformok már csak olyanok, hogy népszerűségvesztést is hoznak a kormánynak, hiszen az intézkedések nem minden társadalmi csoportok számára előnyösek. Gondoljunk csak az eddigi „reformokra”, amelyek az iskolák, óvodák és posták bezárását hozta!
Mindenesetre a 2006-ra beharangozott elképzelések – többek között az államigazgatás és a szociális területen a források piacosított elosztása – eleve más metódust jelent az eddigiekhez képest. A források új elosztása, a minisztériumokon való spórolás a takarékosság jegyében valószínűleg a költségvetési pénzből működő háttérintézmények leépítését is jelenti, s közigazgatásban dolgozók egy részének menesztését. Mellesleg az állami adminisztrációt éppen a mostani hatalom duzzasztotta fel.
Nem árt fejben tartani: maga a kormányfő is új tervezési módszert jelentett be, amely így szólt: „Először a politikáról döntünk.” Ezek szerint már nem a Pénzügyminisztérium a tervezési bázis. Ez – különösen a fentiek ismeretében – nagyon nagy gond: a tapasztalatok alapján ugyanis ott, ahol nem a pénzügyi apparátus diktál, hanem az aktuálpolitikai érdek, bizony elszállnak a kulcsszámok. A hazánk által vállalt, az euróbevezetés miatt szükséges felzárkózási program, annak fő eleme (a tartható hiánycél) is veszélybe kerülhet, különösen ha megkezdődik a 2006-os nagy osztogatás. Pedig a tapasztalatok alapján az emberek szavazata nem vásárolható meg néhány ezer vagy tízezer forinttal a választásokat megelőzően.
A fő gond tehát az, hogy ha menetrend szerint el is fogadja a parlament a költségvetést, azt jövőre – egyik hónapról a másikra – majd korrigálni kell. Az ismert recept szerint méghozzá úgy: innen-onnan százmilliárdokat kell lefaragni és beszedni ahhoz, hogy valamennyire őrizni lehessen a hitelességet a büdzsében.
Abban az országban pedig, ahol a kiadási és bevételi sorokat hónapról hónapra át kell szabni, továbbra is a legnagyobb hiánycikk a megalapozott és kiszámítható gazdaságpolitika. Egyszerre adót csökkenteni és az államháztartási hiányt radikálisan mérsékelni nem lehet. Még egy választási költségvetésben sem.