A szuhai Szent Család-templom

R e j t ő z k ö d ő M a g y a r o r s z á g

Szuha ezer lelket számláló település a Mátra északi lábánál. A sebes folyású patak mentén két-három kilométer hosszan elnyúló, egyetlen lejtős utcából álló nógrádi – azelőtt Heves megyéhez tartozó – falu neve a száraz jelentésű szláv szuha szóval azonos, amely sűrűn előfordul magyar nyelvterületen a nyaranta elapadó vagy időszakosan kiszáradó vizek megjelölésére. Neve írásban viszonylag későn, 1441-ben jelenik meg első ízben, Zoha alakban. 1463-ban Zwha néven szerepel a falu egy oklevélben. Az 1552. évi adóösszeírás szerint négy portája volt, amelyekben nemesek laktak. 1589–90-ben a papi tizedet fizető községek között említik Szuhát az egri számadáskönyvek. 1693-ban özvegy Dorogfyné és Csina János a falu földesura, 1741-ben Vay Ádám az egyetlen birtokosa.
A község északi, alsó vége a régebbi településrész, itt néhány kőoszlopos tornácú öreg házat is látni. A főutca derekánál, a patak felé kiszélesedő kis térségen található a település Szent Család titulusú katolikus temploma. Kelet–nyugati irányba tájolt, kisméretű hajóból és vele azonos hosszúságú, nyolcszögzáródású szentélyből álló, vaskos falú középkori épület. A hajónál keskenyebb szentély egyszerű donga-, illetve fiókos boltozatú, a külső sarkoknál zömök pillérekkel megtámasztva. Eredetileg gótikus volt, a XVIII. században építették újjá. Északi oldalán csúcsíves ajtó nyílik a sekrestyébe, a déli falban keskeny, 60 centiméter magas, 40 centi mély, szintén gótikus fülke látható. A 1500-as évek elejének stílusára vall a félkörű párkány, illetve oszlopfejezet nélküli diadalív. A hajó – amelyet egyszerű síkmennyezet fed – fakarzatos: a nyugati oldalon lévő bejárat fölött négy erős gerenda tartja a deszkamellvédes ácsolatot. A kapuzat szintén XVI. századi, kései félköríves, bélletes kőkerettel, barokk ízlésű faajtóval. Enyhén lekontyolt, zsindelyfedésű tetejének nyergén fából készült huszártornyocska ül.
A templom történetéről keveset tudunk. A szomszédos Dorogháza plébániáján őrzött, 1811-ből származó canonica visitatio – egyház-látogatási jegyzőkönyv – tanúsága szerint régi templomból építették át 1768-ban. Az első újkori vizit feljegyzése 1688-ban elhagyott építménynek nevezi. Berendezési tárgyairól is csupán stílusuk alapján ítélhető meg, hogy a XVIII. század végéről, az 1800-as esztendők első feléből valók, mint a szép késő barokk Szűz Mária-szobor és a Szent Családot ábrázoló kisméretű oltárkép.
Nógrád megye műemlékeinek 1954-ben megjelent monográfiájában látható a kis szuhai templom képe. Örvendetes, hogy kerek fél évszázad elmúltával szépen gondozott, felfrissített állapotában láthatjuk viszont e rejtőzködő emlékünket.