Ausztria túlságosan messze van…

Kóka János gazdasági miniszter szerint ha a magyar gazdaság ilyen, négyszázalékos éves tempóban bővül, tíz-tizenkét év leforgása alatt „beérjük” Ausztriát. Ezzel szemben szakértői számítások alapján nyugati szomszédunk fejlett gazdaságának és életszínvonalának utoléréséhez még ötven évre is szükség van.

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a Nap-kelte minapi adásában kijelentette, hogy 10-12 év alatt – amenynyiben Magyarország ilyen lendületesen bővül – Ausztria szintjére fejlődhet hazánk. Kóka arra alapozta kijelentését, hogy a magyar gazdaság éves átlagban négy százalékkal nő, ezzel szemben nyugati szomszédunk éves GDP-jének gyorsulása nem éri el még a 2,5 százalékot sem. A gazdasági növekedést tekintve igaz, hogy hazánk éves gyarapodása meghaladja az osztrák adatot, ám a két gazdaság bázisai – amúgy legnagyobb sajnálatunkra – nem azonosak. Olyannyira nem, hogy Ausztria a világ hetedik legjómódúbb országának számít, míg hazánkat csak a feltörekvő piacok kategóriájában jegyzik. Egyébként a különböző világranglistákon a magyar helyezés a „25–30-as sávban” szóródik. Ezt erősíti, hogy az egy főre jutó GDP (nemzeti össztermék vásárlóerő-paritáson számolva) Ausztriában tavaly 31 300 dollár volt, nálunk pedig 14 900 dollár. Vagyis: egy osztrák ember évente több mint hárommillió forinttal több értéket hoz létre, mint egy magyar állampolgár. Ne feledjük, a lendületes magyar gazdaság az említett négy százalékával, Csehországgal együtt, sereghajtó a kelet-közép-európai térségben.
A sógorék belső gazdaságáról annyit, olyan erős, hogy még egy világgazdasági pangás sem rendítené meg, hiszen a nemzetgazdaság szerkezete teljesen eltér a magyarországiétól. Ausztriában a kis- és közepes vállalati szektor kellően feltőkésített, valamint erős a hazai fogyasztás is. Ugyanakkor Magyarország a túlzott exportkitettsége miatt (a kivitel dominál a gazdaságban) minden apró globális jelre „megrezzen”. Ide tartozik, hogy az elmúlt évtizedekben egyes ágazatok (építőipar, fafeldolgozás, idegenforgalom) olyan szintre fejlődtek nyugati szomszédunkban, hogy pozíciójuk – a magas költségek ellenére – egyelőre behozhatatlan.
De vissza a statisztikához! Az osztrák jólétet nemcsak mi magyarok, hanem már a németek is irigylik. Például a német és az osztrák gazdaság teljesítményét összehasonlító kimutatások sorában nemrég a Die Presse című bécsi napilap állapította meg, hogy a legtöbb mutatót tekintve Németország elmarad az EU átlagától, és minden mutató alapján már Ausztria mögé szorult. Így például 2004-ben Németországban 1,6, míg Ausztriában 2 százalékkal bővült a bruttó hazai termék, az EU-átlag 2,4 százalék volt. Erre az esztendőre Németországban 0,7, míg Ausztriában 2,2 százalékos növekedést várnak, az EU átlagát tekintve pedig 2 százalékosat. A költségvetési hiány Németországban a GDP 3,7 százalékával, Ausztriában 2, az unióban pedig 2,6 százalékával egyenlő. Erre az évre Németországban 3,3, Ausztriában 2, míg EU-átlagban 2,6 százalékos hiányra számítanak. A GDP-hez mért eladósodás mértéke Németországban 66, Ausztriában 65,2 százalékos, az uniós átlag 63,8 százalékos. A munkanélküliségi ráta Németországban 9,5, Ausztriában 4,5, míg az EU-ban 9 százalékos. Erre az évre Németországban 9,7, Ausztriában 4,1, az EU egészét tekintve pedig 9 százalékos munkanélküliségi szintet várnak.
A jelenlegi számítások szerint legalább 40 év kell ahhoz, hogy hazánk eljusson az EU-átlag szintjére, amely 10-15 százalékkal „múlja alul” Ausztriát, vagyis 50 év is kell a felzárkózáshoz. Nemcsak az egy főre jutó GDP tekintetében nagy a lemaradás, hanem a kifizetett bérek vonatkozásában is hatalmas az eltérés hazánk és az unió, illetve Ausztria között. Egyes elemzések szerint a magyar bérek az EU-átlag ötödét teszik ki, más tanulmányok szerint „csak” háromszoros a differencia. Akárhogyan is, a kimutatások alapján egy átlagos osztrák 500-600 ezer forintnak megfelelő jövedelemmel rendelkezik egy hónapban, ezzel szemben hazánkban a „havi fix” bruttó 140 ezer forint. Sajnos nem lehetünk túl optimisták: a magyar fizetések először a szegényebb uniós országok, így Portugália és Görögország béreit közelíthetik meg, a becslések szerint az EU-átlag felét csak 2020 körül érhetjük el. Például a hozzánk hasonló bérhelyzetből induló Portugália már tizenhét éve EU-tag, de a bruttó keresetek még mindig csak az uniós átlag kétharmadát teszik ki.
A munkaerő-piaci mutatókat tekintve is van hová fejlődnünk: Ausztriában nemcsak alacsonyabb a munkanélküliségi ráta (ott 4,5, nálunk pedig 7 százalék), hanem magasabb az úgynevezett aktivitási ráta is. A munkaképes lakosság több mint 65 százaléka dolgozik, a magyar mutató alig haladja meg az 50 százalékát.
Regionális különbségek tekintetében is óriásiak az eltérések. Hiszen más képet mutat a „vidéki Magyarország”, és mást a „vidéki Ausztria”. Egy átlagos osztrák vidéki település infrastruktúrájával, oktatási helyzetével, banki és postai kiszolgálásával stb. szinte csak a legfelkapottabb budapesti kerületek versenyezhetnek. Ezt erősíti, hogy a legszegényebb osztrák keleti tartományok – Burgenland és Alsó-Ausztria – az EU-ban már kifejezetten módos régióknak számítanak. Viszont hazánk térségei közül csak a közép-magyarországi régió éri el az EU-átlagot; Budapest relatív fejlettségének tulajdoníthatóan. Ugyanakkor a legszegényebb uniós régiók között jegyzik Észak-Magyarországot és az Észak-Alföldet.
Visszatérve a szakértői számításokhoz: ha tehát az EU-átlagot, ami egy jó közepes francia- vagy olaszországi szint, 40 év alatt hozzuk be a jelenlegi, tehát folyamatos gazdasági növekedés mellett, akkor az osztrák életszínvonalra még 50 évet is „várnunk” kell. Persze a magyar és az osztrák gazdaság közötti különbséget, valamint az említett fél évszázados eltérést az amúgy dúsgazdag Kóka János miniszter is megtapasztalhatja. Elég, ha magánrepülőjén először Tirolban landol, majd Nyíregyházán.