Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a Nap-kelte minapi adásában kijelentette, hogy 10-12 év alatt – amenynyiben Magyarország ilyen lendületesen bővül – Ausztria szintjére fejlődhet hazánk. Kóka arra alapozta kijelentését, hogy a magyar gazdaság éves átlagban négy százalékkal nő, ezzel szemben nyugati szomszédunk éves GDP-jének gyorsulása nem éri el még a 2,5 százalékot sem. A gazdasági növekedést tekintve igaz, hogy hazánk éves gyarapodása meghaladja az osztrák adatot, ám a két gazdaság bázisai – amúgy legnagyobb sajnálatunkra – nem azonosak. Olyannyira nem, hogy Ausztria a világ hetedik legjómódúbb országának számít, míg hazánkat csak a feltörekvő piacok kategóriájában jegyzik. Egyébként a különböző világranglistákon a magyar helyezés a „25–30-as sávban” szóródik. Ezt erősíti, hogy az egy főre jutó GDP (nemzeti össztermék vásárlóerő-paritáson számolva) Ausztriában tavaly 31 300 dollár volt, nálunk pedig 14 900 dollár. Vagyis: egy osztrák ember évente több mint hárommillió forinttal több értéket hoz létre, mint egy magyar állampolgár. Ne feledjük, a lendületes magyar gazdaság az említett négy százalékával, Csehországgal együtt, sereghajtó a kelet-közép-európai térségben.
A sógorék belső gazdaságáról annyit, olyan erős, hogy még egy világgazdasági pangás sem rendítené meg, hiszen a nemzetgazdaság szerkezete teljesen eltér a magyarországiétól. Ausztriában a kis- és közepes vállalati szektor kellően feltőkésített, valamint erős a hazai fogyasztás is. Ugyanakkor Magyarország a túlzott exportkitettsége miatt (a kivitel dominál a gazdaságban) minden apró globális jelre „megrezzen”. Ide tartozik, hogy az elmúlt évtizedekben egyes ágazatok (építőipar, fafeldolgozás, idegenforgalom) olyan szintre fejlődtek nyugati szomszédunkban, hogy pozíciójuk – a magas költségek ellenére – egyelőre behozhatatlan.
De vissza a statisztikához! Az osztrák jólétet nemcsak mi magyarok, hanem már a németek is irigylik. Például a német és az osztrák gazdaság teljesítményét összehasonlító kimutatások sorában nemrég a Die Presse című bécsi napilap állapította meg, hogy a legtöbb mutatót tekintve Németország elmarad az EU átlagától, és minden mutató alapján már Ausztria mögé szorult. Így például 2004-ben Németországban 1,6, míg Ausztriában 2 százalékkal bővült a bruttó hazai termék, az EU-átlag 2,4 százalék volt. Erre az esztendőre Németországban 0,7, míg Ausztriában 2,2 százalékos növekedést várnak, az EU átlagát tekintve pedig 2 százalékosat. A költségvetési hiány Németországban a GDP 3,7 százalékával, Ausztriában 2, az unióban pedig 2,6 százalékával egyenlő. Erre az évre Németországban 3,3, Ausztriában 2, míg EU-átlagban 2,6 százalékos hiányra számítanak. A GDP-hez mért eladósodás mértéke Németországban 66, Ausztriában 65,2 százalékos, az uniós átlag 63,8 százalékos. A munkanélküliségi ráta Németországban 9,5, Ausztriában 4,5, míg az EU-ban 9 százalékos. Erre az évre Németországban 9,7, Ausztriában 4,1, az EU egészét tekintve pedig 9 százalékos munkanélküliségi szintet várnak.
A jelenlegi számítások szerint legalább 40 év kell ahhoz, hogy hazánk eljusson az EU-átlag szintjére, amely 10-15 százalékkal „múlja alul” Ausztriát, vagyis 50 év is kell a felzárkózáshoz. Nemcsak az egy főre jutó GDP tekintetében nagy a lemaradás, hanem a kifizetett bérek vonatkozásában is hatalmas az eltérés hazánk és az unió, illetve Ausztria között. Egyes elemzések szerint a magyar bérek az EU-átlag ötödét teszik ki, más tanulmányok szerint „csak” háromszoros a differencia. Akárhogyan is, a kimutatások alapján egy átlagos osztrák 500-600 ezer forintnak megfelelő jövedelemmel rendelkezik egy hónapban, ezzel szemben hazánkban a „havi fix” bruttó 140 ezer forint. Sajnos nem lehetünk túl optimisták: a magyar fizetések először a szegényebb uniós országok, így Portugália és Görögország béreit közelíthetik meg, a becslések szerint az EU-átlag felét csak 2020 körül érhetjük el. Például a hozzánk hasonló bérhelyzetből induló Portugália már tizenhét éve EU-tag, de a bruttó keresetek még mindig csak az uniós átlag kétharmadát teszik ki.
A munkaerő-piaci mutatókat tekintve is van hová fejlődnünk: Ausztriában nemcsak alacsonyabb a munkanélküliségi ráta (ott 4,5, nálunk pedig 7 százalék), hanem magasabb az úgynevezett aktivitási ráta is. A munkaképes lakosság több mint 65 százaléka dolgozik, a magyar mutató alig haladja meg az 50 százalékát.
Regionális különbségek tekintetében is óriásiak az eltérések. Hiszen más képet mutat a „vidéki Magyarország”, és mást a „vidéki Ausztria”. Egy átlagos osztrák vidéki település infrastruktúrájával, oktatási helyzetével, banki és postai kiszolgálásával stb. szinte csak a legfelkapottabb budapesti kerületek versenyezhetnek. Ezt erősíti, hogy a legszegényebb osztrák keleti tartományok – Burgenland és Alsó-Ausztria – az EU-ban már kifejezetten módos régióknak számítanak. Viszont hazánk térségei közül csak a közép-magyarországi régió éri el az EU-átlagot; Budapest relatív fejlettségének tulajdoníthatóan. Ugyanakkor a legszegényebb uniós régiók között jegyzik Észak-Magyarországot és az Észak-Alföldet.
Visszatérve a szakértői számításokhoz: ha tehát az EU-átlagot, ami egy jó közepes francia- vagy olaszországi szint, 40 év alatt hozzuk be a jelenlegi, tehát folyamatos gazdasági növekedés mellett, akkor az osztrák életszínvonalra még 50 évet is „várnunk” kell. Persze a magyar és az osztrák gazdaság közötti különbséget, valamint az említett fél évszázados eltérést az amúgy dúsgazdag Kóka János miniszter is megtapasztalhatja. Elég, ha magánrepülőjén először Tirolban landol, majd Nyíregyházán.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
