Életet lehelnének a tönkretett patakba

Példás kezdeményezést indított útjára két hazai ökológus: Vida Antal és Szendrői Júlia szeretné elérni a Fejér megyei Szent László-víz rehabilitációját. A több mint hatvan kilométeres patak az oktalan folyószabályozás áldozata lett a hetvenes–nyolcvanas években. Ártéri vizes élőhelyei tönkrementek, gazdag állat- és növényvilága javarészt elpusztult.

Az utolsó, 1970–1988 közötti beavatkozások a többi hazai vízrendezéshez hasonlóan vízügyi, árvízvédelmi elvek alapján történtek, ám a természetes vízi és ártéri élővilág igényeit nem vették figyelembe. A Szent László-víz ma többnyire szabályozott mederben folyik, mellékágait megszüntették, az ártéri élőhelyeket a mezőgazdasági termelés céljából minimálisra szorították, a kanyargós szakaszokat átvágták – hívta fel a figyelmet a patak sorsáról szóló, októberre tervezett konferenciát meglapozó tanulmányban Vida Antal halbiológus és Szendrői Júlia ökológus. A 250 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területű folyócska a környékbeli bányászat áldozata lett: a Szent László-víz feladata volt ugyanis a kitermelt nagy mennyiségű karsztvíz levezetése a Dunába. Ezért a vízügy úgy gondolta, szükséges a szabályozás, a gátak, zsilipek kiépítése. Csakhogy mindezek következtében a patak menti vízi élőhelyek állapota leromlott, drasztikusan csökkent az itteni élővilág sokszínűsége – mutattak rá a kutatók, akik állításaikat helyszíni vizsgálatokra alapozták. – Néhány apró, elszórt, mozaikos foltban azonban fennmaradtak az eredeti élőhelyek jellemző társulásai – írták. Ez a tény pedig alapot adhat az eredeti állapot helyreállítására. Innen ugyanis „utánpótlást” nyerhet a gátak megnyitásával,
a mederszűkítések elbontásával helyreállított völgy.
Európában már több évtizedes hagyománya van az ökológiai szemszögből igen értékes vizes élőhelyek újjáélesztésének, s a példa az utóbbi időkben ragadósnak mutatkozott: hazánkban is egyre születnek a patakrehabilitációs tervek. A Szent László-víz helyreállításához persze komoly kormányzati vagy uniós forrásra lenne szükség, de – mint az ötletgazdák kiemelték – joggal számíthatnak a segítségre, hiszen az elképzelés összhangban áll az Európai Unió úgynevezett víz keretirányelvének célkitűzéseivel. A támogatás mellett szóló érv az is, hogy a vízfolyás revitalizálásával jelentősen nőne a terület esztétikai és természetei értéke, amely a Velencei-tó–Vértes kiemelt üdülőkörzetbe tartozik.