Ismét fellángolt a szlovén–horvát határvita

Ismét összezördült Szlovénia és Horvátország, és ismét a tengeri határokon, amely kérdés már nemegyszer tette feszültté a két jugoszláv utódállam kapcsolatát. Ezúttal Zágráb sértődött meg, rendelte haza nagykövetét konzultációkra, és kérette be a szlovén diplomatát magyarázattételre. Az ok pedig, hogy a ljubljanai kormány jóváhagyta a törvénytervezetet a szlovéniai adriai ökológiai védelmi zónáról és az epikontinentális övezetről. Ez utóbbi a nemzetközi vizekkel határos felségvizek alatti tengerfenékre vonatkozik.
A kérdés meglehetősen bonyolult. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy Szlovéniának nincs kijárata a nyílt tengerre, de mindenképpen szeretne. Amíg Jugoszlávia része volt, természetesen nem okozott gondot, hogy Szlovénia parti ország, tengerét a horvát és az olasz felségvizek határolják. A nemzetközi vizekkel csak Horvátország, Montenegró, Olaszország és Albánia határos. Ljubljana pedig ezen a hátrányán igyekezne segíteni, s feltehetőleg arra számított, hogy az Európai Unióba igyekvő Horvátország – mivel Ljubljana is dönteni fog csatlakozásáról – könnyebben belenyugodna a szlovén törvénybe. De tévedett. A horvát fél ragaszkodik ahhoz, hogy a szlovén parlament ilyen törvényt nem hozhat, mivel nincs kijárata a nyílt tengerre. S ha hoz is, érvénytelen, jogi képtelenség. Zágráb – mint most hangoztatják – perelni lenne kénytelen a nemzetközi bíróságon és a nemzetközi tengerjogi bíróságon, mert az esetben horvát területek – felségvizek – jogtalan kisajátításáról lenne szó.
Mindkét országban fellángoltak a viták, hogyan kezeljék a kérdést. Horvátországban inkább arra hajlanak, hogy a zágrábi kormány ne bocsátkozzon politikai tárgyalásokba, s hozza világosan Szlovénia tudomására, hogy a tengeri határokat az ENSZ vonatkozó konvenciója alapján kell rendezni. Semmi politikai, még kevésbé területi engedményről sem lehet szó csak azért, mert szükség van a szlovén támogatásra az EU-hoz való csatlakozás során, hangoztatják azok, akik szerint a kormánynak keménységet és határozottságot kell mutatnia. A kabinet valóban így is lépett fel, s döntött, hogy a viszályról értesíti a nemzetközi intézményeket.
Szlovénia igyekszik csillapítani a felkorbácsolt politikai hullámokat. Dimitrije Rupel szlovén külügyminiszter elutasítja a horvát bírálatokat, hogy országa területi (ez a horvát felségvizekre értendő) igényekkel lépett volna fel Horvátországgal szemben. A szlovén ökológiai védelmi övezet határát ideiglenesen a kishatárforgalmi megállapodással meghatározott határok mentén vonták meg. Ez az ökológiai zóna nem nagy, s alakja, valamint területe a Szlovénia által elvárt tárgyalások eredménytől függ majd – védekezik és magyarázkodik Ljubljana, ami akár kérésnek is felfogható, hogy kijuthasson a nemzetközi vizekre. A szlovén sajtó a zágrábi nemtetszést kiváltó ljubljanai lépéseket a hosszú távú stratégia részének tekinti Szlovénia adriai érdekeinek védelmében. Ljubljana jobb pozíciókat igyekszik elfoglalni a tárgyalásokon a tengeri határokról. Ha lesznek egyáltalán tárgyalások. Horvátország – mivel a jog az ő oldalán áll – nem szívesen bonyolódna bele az egyezkedésbe. Pedig igazi megoldást két szomszéd között csakis a párbeszéd hozhatna. S nem csak ebben a határvitájukban.