Két nemzet, egy szív

„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének És egészségének feltétele.” (Stanislaw Worcell – 1849)

Győrben állítják fel a tervek szerint októberben a lengyel–magyar barátság első köztéri emlékművet. Az alkotás a kezdeményezők szándéka szerint szimbolizálja a két nép immár évezredes, egy szívvé, lélekké, közös sorssá összefonódott viszonyát, és újabb lendületet ad a kétoldalú kapcsolatoknak. Az emlékmű két, gyökereivel összenőtt tölgyfát ábrázol. Tóth Dávid szobrászművész Stanislaw Worcell XIX. századi lengyel emigráns politikusnak, közírónak a két nép közös sorsára, évszázados összetartozására utaló szép hasonlatát önti formába.
„Nem csak a bajban kell jó barátoknak lenni, a kapcsolatoknak „békeidőben” is magas hőfokon kell égniük” – fogalmazta az emlékmű ötletében megvalósuló fő gondolatot Kollár János, a Győr-Moson-Sopron Megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Mint hozzátette, az emlékmű ötlete régóta érlelődött, megvalósítása társadalmi összefogásnak – Lengyelországból érkező jelentős adománynak, magyar magánszemélyek, szervezetek, vállalatok anyagi vagy eszmei támogatásának – köszönhető. A terv megvalósításának fő motorja, koordinálója az önkormányzat mellett a Pilsudski Történelmi Társaság, a kivitelezésben, a talapzat és az emlékmű környezetének kialakításában jelentős szerepet vállalt az Ornamentika Kft.
Kollár János elmondta, hogy a 12 millió forintos összköltségnek eddig több mint a fele érkezett be, egyben további támogatást kért, hogy a szobor az október végére tervezett avatásra, a hagyományos győri lengyel napokra elkészülhessen. (Az adakozni vágyók az 58600283-11131487-es bankszámlaszámon tehetik meg hozzájárulásukat. Az átutalásra írják rá: emlékmű.) A megvalósításban számítanak a lengyel–magyar testvérvárosok segítségére.
Tóth Dávid szobrászművésznek a győri Bem téren felállítandó alkotása süttői mészkőből készül, 3,5 méter magas, ugyanilyen széles, fél méter mélységű, és két, finoman egymás mögé csúsztatott tölgyet ábrázol. A szobor két fő nézete két önálló képet nyújt, mindkét nemzet tölgyfájának kiteljesedését biztosítva. Természetesen mindkettő ugyanolyan hangsúlyt kap. A talapzaton elhelyezik a Worcell-idézetet és a főtámogatók névsorát. Mint a fiatal művész – aki Boldog Gizellát ábrázoló pilisvörösvári, a budapesti Szent Kinga vagy a verőcei Géza fejedelem szobrával már letette névjegyét – elmondta, az alkotás legfőbb jellemzője a gondolkodásra késztető szimbolikus jelleg, a stilizáltság. Úgy gondolom – fejtette ki –, hogy Worcell versében gyönyörűen és szimbólumértékűen benne van mindaz, ami megfogalmazható a lengyel–magyar barátságról. Szándékolt a kiterített jelleg, amely a szimbólumszerű ábrázolást segíti, és mindkét nép életútját mint életfa jelképezi.
Az első ilyen hazai köztéri szobor helyszíne nem véletlen, hiszen a lengyelek és Győr viszonya több évszázados múltra tekint vissza. A város székesegyházában őrzik Szent László királyunk hermáját, aki maga is Lengyelországban született, édesanyja Miesko fejedelem lánya volt. Magyarország török megszállás alóli felszabadításában nagy érdemeket szerzett Sobieski János. A vitéz lengyel király és hadvezér 1683-ban járt Győrben, s ezt a látogatást a két világháború között a város a volt megyeháza épületén emléktáblával örökítette meg. Államiságuk hanyatlásával egyre több lengyel telepedett le Győrben. Közülük a legismertebb, a lengyel nemzeti felkelésben részt vett, ezért tíz évi szibériai száműzetésre ítélt, majd ezután a karmelita rendbe belépett Kalinowszky Szent Rafael három évig élt a győri karmelita rendházban. Az I. világháború idején a város katonai kórházában több lengyel származású katonát is ápoltak. A hősi halottak, szám szerint 45-en, a győri köztemetőben nyugszanak. A II. világháború alatt a lengyel menekültek részére külön katonai kórház létesült, a város rendszeresen támogatta őket. Többségük 1945 után hazatért. Az 1970-es évek második felében államközi szerződés alapján lengyel munkavállalók nagy létszámú csoportja került Győrbe, a munkaerőhiánnyal küszködő vagongyárba. Közülük többen végleg letelepedtek, családot alapítottak. A kiemelkedő lengyelek közül legutoljára 1996-ban II. János Pál pápa tette tiszteletét Győr városában. Ezt a látogatást, ahogy a többit is, emléktábla örökíti meg.