Konzumsziget

Sziget Fesztivál. A tizenhárom éves legenda: egy önfeledt hét a budapesti Hajógyári-szigeten. Életérzés – mondják a szervezők. És üzlet – teszik hozzá a szigetlakók, nem rosszindulatból. A külföldön is elismert, ma már óriási tömegeket vonzó fesztivál ötlete a kilencvenes évek elején született, s Diáksziget néven ’93-ban indult útjára. Az akkor még néhányszor tízmilliós költségvetésű alternatív zenei fesztivál egy hét együttlétet ajánlott a lázadó generációnak. Egy hetet a konzumvilágon kívül, egy hetet távol az üzleti, politikai élettől. Az idei, csaknem kétmilliárdos büdzséjű Sziget Fesztivált viszont beterítik a reklámok, naponta látogatják a politikusok. Bár kulturális és turisztikai hozadékai vitathatatlanok, szervezői, úgy tűnik, eltávolodtak az eredeti ötlettől. A Sziget nem a régi – sóhajtozhatnak a törzsvendégek. Ha nem a régi, hát milyen? Pénzes.

Muray Gábor
2005. 08. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Zu gross – mutat a kezünkben lévő vízre az In-Cal Security méretes biztonsági embere a bejáratnál. Eláruljuk, hogy értünk magyarul is, erre leszögezi, hogy túl nagy az ásványvíz, dobjuk a kukába, s ha szomjasak vagyunk, bent vehetünk újat. A mellettünk álló fiatalember az orrunk elé dugja a mobiltelefonját: „Idén alkoholmentes italt és kereskedelmi mennyiségű ételt sem vihetsz be a Szigetre! Az elkobzott élelmiszereket távozáskor visszakaphatod” – adják ki az ukázt a fesztiválszervezők a T-Mobile MobilPress sms-szolgáltatásán keresztül. A szó szoros értelmében mindenki megkönynyebbül, a híd tövében álló konténer pedig hamar megtelik a sokszor bontatlan palackokkal. Ilyen egyszerű. Vásároljon csak bent a vendég.
Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. tulajdonosa kérdésünkre elárulja, neki sem tetszik, hogy elkobozzák a behozott élelmiszereket, de azzal, hogy beengedték a Tescót, fellázadtak a vendéglátósok (tudván, hogy bár a sör és az üdítő ugyanazon az áron megy mindenhol, a Tesco lényegesen olcsóbb), attól félve, hogy nem tudnak majd elég forgalmat lebonyolítani. A rendezők viszont a garantált árakhoz ragaszkodtak, így felajánlották, hogy megtiltják az élelmiszerek behozatalát. Gerendai szerint azt akarták elérni, hogy a közönségnek se legyen nagyon drága, ugyanakkor a vendéglátósnak is megérje.

– Pedig drága minden – fogalmaz egy szigetlakó. A huszonnégy éves Holpár Csaba szerint nagy a drágaság. – Tavaly négyezer volt a napijegy, most ötezer – mondja a soproni fiatalember –, ez, akárhogy is nézzük, huszonöt százalékos árnövekedés. Pár évvel ezelőtt tízért vettem a hetijegyet a helyszínen, most harminc. Ugyanakkor a harminckét éves Vogel Csaba feleséggel és gyermekkel a karján „szigetel”. Szerinte az árak reálisak, odakint a városban ugyanennyibe kerül a hamburger, a hot dog, a sör és a kóla. Úgy látja azonban, hogy nagyon elüzletiesedett a Sziget Fesztivál.
– Ne a csóró magyar diákokat húzzák le – mondja Holpár Csaba –, ez üzleti vállalkozás, valakinek nagyon megéri.
Az árak elszálltak. – Tavaly négyszázötvenért ebédeltünk a magyar konyhán, most hétszázért kapjuk meg ugyanazt. Érdekes volt az is, hogy szerdán meg csütörtökön még háromszázötven volt a paprikás krumpli és a makaróni, szombaton viszont ott előttünk ragasztották át ötszázasra, még röhögtünk is, hogy itt a hétvége a Szigeten. Egyébként konzervet eszünk ötödik napja – meséli –, de valami meleg nekünk is kell, legalább naponta egyszer, és hogy kijöjjünk napi kétezerből, nem tudunk mást csinálni, mint elővesszük a zacskós levest, de ez még mindig édeskevés, úgyhogy valamit ennünk kell. Este meg két-három sörre van pénzünk. Igen, eléggé drága a Sziget – véli a tizenhét éves Vincze Gitta is. Kétezerből igyekeznek kijönni naponta, már ha ez sikerül. Aztán kétnaponta hazamennek, és otthon esznek meleget. – Tényleg sok a reklám, nem zavar, de biztos van, akinek ez is számít – mondja a budapesti lány.

Feltárul a reklámvilág. Bár a Sziget megálmodói annak idején az ellenkultúra seregszemléjének szánták rendezvényt, mára a Hajógyári-sziget erre az egy hétre a világcégek műveleti terepévé vált. Látogatói: fogyasztók. A létesítmények (színpadok, sátrak, élményparkok, kocsmák), az egész Sziget: reklámfelület. A bejáratnál azonnal lekapcsolnak a Djuice hoszteszei, és ha kitöltjük a szórólapjukat, akár pannonos telefont is nyerhetünk. Áthaladunk a VIVA-kapu alatt, a Nescafe-pult mellett, amely mögött szigetes, spontán házasságkötés is lehetséges: csak betér az ember a párjával a TV2 Jóban-rosszban házasságkötő sátrába, kimondja az igent, és kész. Ehetünk mindjárt Nestlé fagyit a Diákhitel-sátor és a K&H-automaták között, ahonnan már látszik a Sherpa–Merrell–WizzAir feliratokkal díszített Overland kalandpark, a Túró Rudi Pöttyös park és a Milli tejbár.
Egykori útjára bocsátóik, Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi állítják, a veszteségesnek mondott, ma már vállaltan nyereséges Sziget nem a pénzről szól. Küllemre mégis egyre jobban hasonlít egy hatalmas expóra, a megfelelő kiállítókkal. És a szponzorok tudják, a diákokat érdemes meggyőzni. Egy Pannon-előfizetés, egy K&H-bankszámla több évtizedes kapcsolattá válhat, érdemes rámosolyogni a vásárlóerőre. A fiatalok pólóin különféle feliratok árulkodnak a konzumidiotizmus gyűlöletéről, a sziget szegleteiben sátrazó kolóniákat a hippikorszak és az anyagias szülők elleni ’68-as diáklázadások romantikája fogja össze, mégis: a fesztivál mint gazdasági vállalkozás valójában az oda látogató fiatalok vásárlóerejét, pillanatnyi és jövőbeli fogyasztási potenciálját kínálja fel a szponzorként erre vevő cégeknek. Semmi sincs ingyen: az elővételben húszezerbe, a helyszínen harmincezerbe kerülő hetijegyekkel együtt a rendezvény kiadásait – valamint a rendezők és velük szerződésben álló szolgáltatók, vállalkozások profitját – a szórakozni vágyók fizetik meg. Természetesen nem csak a belépőjegy árában.
– Egyáltalán nem minden reklámfelület, sőt valaki meg is kérdezte tőlem, hogyan sikerült ennyire visszaszorítani a reklámokat – mondja lapunknak Gerendai Károly. Abban igazat ad, hogy egyre több, szponzori cégekhez kapcsolódó szolgáltatás van a Szigeten, de néhány éve elmondása szerint még óriásplakátok, molinók voltak mindenütt. – Sikerült meggyőzni a cégeket – véli –, hogy ne az önmagában álló reklámozás legyen a fő céljuk, hiszen nem az a kérdés, hogy a fiatalok ismerik-e a termékeiket, hanem hogy tudnak-e olyan szolgáltatást nyújtani, ami valóban szimpatikus. Tehát elsősorban az a cél, hogy a cégek rokonszenvessé tegyék magukat, és ha jó érzékkel megtalálják ennek a módját, az a Szigetnek is kifizetődő, hiszen így jobb szolgáltatással és programmal bővül a kínálat. Valakivel ki kell fizettetni a költségeket, s ha nem a szponzorok teszik, akkor a közönségnek kellene ezt megtennie. És ez még mindig egy tisztességesebb helyzet így, hogy a cégek megpróbálnak minél vonzóbban reklámozni: ellenszenves molinók helyett a Pannon például feltölti a telefonokat, így sokakat megnyerhet – érvel Gerendai.

A húszéves Bodnár Gergelyt nem zavarják a reklámok. Idén először volt kint, és nagyon tetszett neki, ezért jövőre is eljön. Holpár Csaba szerint túl sok a reklám. Mindenhol Dreher felirat van, Arany Ászok meg Pannon GSM, nézzünk csak körül. – Ezzel mi nem tudunk mit csinálni, ránk erőltetik a reklámokat – mondja. – Én azért nem leszek pannonos, mert a Pannon feltölti a telefonomat – folytatja. – Attól, hogy adnak egy Siemens telefont, még más márkát használok. Gerendai szerint ezeken a rendezvényeken a cégeknek játékosan érdemes megjelenni. Hogy egy mai lázadónak nem ellenszenves-e a sok reklámfelület? – Azt ő el tudja dönteni – véli a fesztiváligazgató.
– A szponzorok az eredeti jegyár harminc százalékát fedezik. Ha megkérdezed egy punktól, hogy a jegyet ennyiért vagy harminc százalékkal drágábban kívánja megvenni, egyértelmű lesz a válasz.
Nem tudunk tovább beszélgetni: Gerendai éppen Bozóki András kulturális és Kóka János gazdasági minisztert kíséri.

Évről évre egyre több miniszter jön ki a Szigetre, a képernyőről ismert elegancia helyett fiatalosan, testőrök nélkül vegyülve a tömegben. Vogel Csaba elárulja: nem titok, az MSZP-re szavaz, mégsem engedne be ide kormánytagokat. – Nem értek egyet azzal, hogy kijöjjenek a miniszterek meg a miniszterelnök. Gyurcsány van, akinek szimpatikus, másnak nem, ezért nem kellene idejönnie. (Gyurcsány Ferenc tegnap betegségére hivatkozva lemondta a látogatást – a szerk.) – Átpolitizált lett, nem erről szól a Sziget – mondja. Holpár Csaba szerint a politikát nem kellene beleengedni a fesztiválra. – Tök nyilvánvaló, hogy magukat és a kormányt akarják népszerűsíteni; ha azt mondják, hogy azért jönnek ki, mert a fiatalokkal akarnak foglalkozni, akkor azt köszi, de nem vesszük be.
– Igen, Bozóki is a Punks Not Dead-es pólójában: így próbál választókat szerezni, ennyi – nevet a szigetlakó.

Az állami támogatás kicsi, pedig Gerendai a civil programokhoz nehezen talál szponzort, ezért továbbra is igényt tart az állam segítségére. Persze a fesztiválszervezés üzleti vállalkozás, manapság szinte minden tevékenység üzleti alapon működik. A rendszerváltás utáni évekhez képest azonban alapvetően megváltozott a rendezvények üzleti filozófiája. Akkor a rendezvényszervezés egyfajta közösségi ügy volt, amelynek – kényszerűen – lebonyolítási, technikai, pénzügyi vonatkozásai is voltak. A zenei kínálat minősége, a körülmények, a tisztaság másodlagos volt. Ma a Sziget 2005 összköltségvetése meghaladja az 1,8 milliárd forintot. A bevétel hatvan százaléka jegybevétel – a jegyárak idén húsz százalékkal magasabbak a tavalyinál –, harminc százalék származik a szponzoroktól, öt százalék a vendéglátó cégektől és ugyanennyi állami, önkormányzati és alapítványi forrásokból. A Sziget 2005 jelenleg mintegy negyven szponzori szerződéssel rendelkezik, ám ezek közül csak tizenöt fizet valójában, a többi barterszerződés, azaz médiafelületet biztosít a rendezvénynek, vagy egyéb szolgáltatást ad a Szigeten való megjelenés lehetőségéért.

Idén a legnagyobb szponzor a Pannon GSM, amely a Sziget idején elsősorban az mms-forgalmát kívánja fellendíteni – reklámkampánya legalábbis erre buzdít.
A második nagy támogató a Dreher. Az ifjúság jó sörfogyasztó, de ha nem, ideje azzá nevelni – ez járhat a kőbányai cég marketingeseinek a fejében (a néhány borsátoron kívül a fesztivál söntéseiben silány minőségű kannás bort mérnek, így az is sört fogyaszt, aki borissza). Mint fő támogatónak, a Drehernek jár, hogy a négyszázezerre becsült látogatósereg kizárólag az ő termékeit fogyassza csapolt, üveges és dobozos formában egyaránt. Tavaly 1,2 millió korsó sör fogyott el egy hét alatt. A harmadik legnagyobb szponzor a Coca-Cola, amely a korábbi évek nagy támogatóját, a Pepsit ütötte ki a nyeregből. A kólaváltás okaként a szervezők nemcsak a bevételek növelését nevezték meg, hanem azt, hogy a Coca-Cola révén a Sziget Kft. szeretné rendezvényszervező vállalkozását az európai nemzetközi áramlatokba bekapcsolni: a Coca-Cola SoundWave sorozata ezen a nyáron számos európai országban tart zenei rendezvényeket.
My favourite cigarettes felirattal, márkanév nélkül hirdetik magukat a dohánystandok: a cégek kevesebb pénzzel jelennek meg a Szigeten, hiszen hirdetési lehetőségeiket korlátozza az EU-ban július 31-től életbe lépett tiltás. Emiatt az utóbbi években mintegy 100 millió forint bevétel esett ki. A hiány pótlására újabb cégek tűntek fel.
Közéjük tartozik a Szigeten idén először bemutatkozó Tesco, amely három, huszonnégy órán át nyitva tartó boltot létesített. A boltok kínálata és árazása a többi szponzorral kötött szerződések következtében alakult ki; a szigeti áruházakban megszokott árak: a vendéglátóhelyeken is kapható termékeken kívül minden a városi Tesco-áron kapható, mégsem nagy a tülekedés. Szintén új szereplő a Szigeten a K&H, amelynek első akcióját nem kísérte közmegelégedés: a kereskedelmi bank tréfásnak, figyelemfelkeltőnek vagy polgárpukkasztónak szánt plakátján az egyik statiszta füves cigit, „spanglit” tart a kezében. A cég a botrány miatt kénytelen volt visszavonni a plakátot, a fesztivál rendezői pedig elhatárolódtak a reklámtól. Ennek ellenére a bank nagyot kívánt „alakítani” a Szigeten: „Aranyszőrű bárány” néven óriás pénzkiadó automatákat helyeztek ki, emellett a bank sportrendezvényeket, vetélkedőket szervez.

Holpár Csaba mindjárt az első napokon túladott a vagyonán: ilyenkor szokta megvenni a neki tetsző „cuccokat”, szigetes kulttárgyakat. Száz méteren kaphatók a legkülönfélébb ruhák: míg egyik oldalon a lázadókat megcélzó, kis cégek által árult, általában polgárpukkasztó pólók a menők, a másik oldalon a konformisták szerezhetik be a legmenőbb túrafelszerelést az Overlandnél vagy a Sherpa-márkaboltban. Divat a retró: a pólókon a Szomszédok kulcsfigurái mosolyognak, de kapható gelkás, MÉH-es, keravillos is, jól fogy kék alapon Bud Spencer és Terence Hill. A másik kedvelt stílus a társadalomkritikus felirat (általában a globalizmust és az Egyesült Államok megalomán törekvéseit kritizáló) vagy az eltorzított reklámszlogen (Nokia – Connecting People helyett Viagra – Erecting People), és persze a hálás fű: marihuána minden szinten.
A legnagyobb tömegek a nagyszínpad kocsmái és kifőzdéi előtt állnak, a legnépszerűbb étkezde az indiai Maharaja, amely napi huszonnégy órán át kínálja az eredeti indiai és nepáli fűszerekkel készült fogásait. A menü ezer forint, ami ahhoz képest, hogy a közelben tíz deka pörköltet adnak 350-ért, nem is drága. Szóba elegyedünk a tulajdonossal: Jham Kulvinder Singh, aki a Bécsi úti Maharaja és a Csengery utcai Himalaya étterem tulajdonosa is egyben, politológiát és zsurnalisztikát hallgatott Bécsben, s mivel magyar nőbe szeretett bele odakint, hát itt kötött ki. Második éve vannak kint a Szigeten, elmondja, hogy csak azok a vendéglátók térhetnek vissza, akik megfelelnek a szervezők minőségi feltételeinek és a közönség igényeinek. Az indiai, szikh vallású férfi már most tervezi a jövő nyári Sziget-turnét, s bár örül, ha nullszaldósra ki tudják hozni a nagyszínpad melletti étkezdét, úgy érzi, jó reklámlehetőség ez: aki itt megszereti a konyhájukat, Pesten biztosan visszatér egy-egy ebédre.

Napi ötvenezer embert ellátni egyébként nem könnyű feladat. Komoly logisztikai szaktudás kell hozzá. A látogatók ellátásáról hetvennégy italokat és negyvenöt ételt árusító vendéglátóegység gondoskodik. A mobil sörcsapolók száma kétszázötven, a csapoké ötszáz. A büfék fix bérleti díjat fizetnek, a sörkimérések a forgalom után. Az alapanyag egyenesen a gyárból érkezik a Sziget szerződött nagykereskedőjéhez. Az eladott sör árából részesedik a Sziget Kft., a szponzorok és a nagykereskedő is. A résztvevők a minél nagyobb forgalomban érdekeltek. Érdemes megemlíteni, hogy a Szigeten az egy főre eső költés évről évre nő. Most 4000 forint az átlag. Az egyhetes sátrazók igyekeznek fillérekből megúszni, a napi látogatók azonban öt-tízezer forintot is elvernek. A legjobb kuncsaftok a Nyugat-Európából érkezettek, ők a hetijegy tripláját is rászánják a mulatságra. A látogatószám is emelkedik; szombat éjjel nézőcsúcsot döntöttek: a látogatók száma aznap elérte a hetvenezret. A Sziget „megtelt”.

A pénz persze nem csak jön, megy is. A kiadási oldal fő tételei: félmilliárd forint a fellépők gázsija, negyedmilliárd a színpadtechnika, százmillió a biztonsági őrök bére, és ugyanennyi jut a technikai eszközeikre. A Sziget 1996 óta nyereséget termel, ám annak nagyságáról kevés hiteles adat látott napvilágot. Gerendai közlése szerint 2003-ban 30, 2004-ben 50, jó esetben idén 80 millió forint nyereség képződik. Rossz nyelvek szerint azonban a rendezvénysorozat jövedelme ennél sokkal nagyobb, csak a korábbi években jelentős mértékű állami támogatás fenntartása érdekében kreatív könyveléssel eltüntették a többletet. Mindenesetre a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. két tulajdonosa, Gerendai és Müller Péter Sziámi tucatnyi hazai fesztivál rendezőjeként, társrendezőjeként vagy támogatójaként meghatározó befolyással rendelkezik a piacon. A tizenöt éve még alkalmi munkákra szoruló, ma méregdrága luxusautókkal járó Gerendai magánvagyonáról nincsenek hiteles információk, de magánvállalkozásai – mint a Sziget Invest Kft., amely a Liszt Ferenc téri Buena Vista Cafét, valamint annak épületét tulajdonolja, illetve egy Jókai utcai házat, egy Westend-beli üzletet és a Sziget.hu Rt.-t is magában foglalja – azt mutatják, jelentős vagyonra tett szert az idők során.

Gerendai külsőleg mégsem menedzsertípus: a kilátogató miniszterekkel ellentétben természetesen és könnyen vegyül a tömegben, olykor ujjal mutogatnak rá, de leginkább észre sem veszik. A nyakában lógó passkártyát látva megfordul a fejünkben, hogy egy-egy biztonsági zóna bejáratánál még fel is kell mutatnia.
A soproni Bősze Imre és Holpár Csaba mindamellett, hogy elismerik, a teljesen elüzletiesedett fesztivál egyre drágább, mindenképpen fontosnak tartják hangsúlyozni: a média egyoldalúan áll a Szigethez, csak az extrém embereket és történéseket mutatja be. A– híradásokban csak a drogról van szó, meg a Magic Mirror sátor különceiről – mondja. – Amikor tavaly először eljöttem, a tévében látottak után kellemesen csalódtam. Bizony, le kellene írni, hogy itt van egy hatalmas civil sziget is, ahol a kulturáltan szórakozni vágyó fiatalok is megtalálják a nekik tetsző programokat.

Kifelé igyekszünk. Egyre tömöttebb sorok érkeznek a hídról, a szigeti főútvonalakon haladni szinte képtelenség. Mindaz, amit Gerendaiék kitiltottak a Szigetről, a Filatorigát környékén aztán gyökeret ver: politikai propaganda nem folytatható odabent, így az Amőba (Alapítvány a Modern Baloldalért) tagja kint, mindjárt a híd lábánál szórólapoznak. Mögöttük gyanús arcú jegydílerek adnak és vesznek heti- és napijegyeket, az úton pedig százával állnak a vérszemet kapott taxisok. Rögtönzött hamburgersütőt nyitottak a bejárat előtti kertes ház udvarán, a szomszéd kertben pedig Converse cipőbolt létesült. Előtte két punk lány áll, mezítláb. Nem várnak semmire.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.