Zu gross – mutat a kezünkben lévő vízre az In-Cal Security méretes biztonsági embere a bejáratnál. Eláruljuk, hogy értünk magyarul is, erre leszögezi, hogy túl nagy az ásványvíz, dobjuk a kukába, s ha szomjasak vagyunk, bent vehetünk újat. A mellettünk álló fiatalember az orrunk elé dugja a mobiltelefonját: „Idén alkoholmentes italt és kereskedelmi mennyiségű ételt sem vihetsz be a Szigetre! Az elkobzott élelmiszereket távozáskor visszakaphatod” – adják ki az ukázt a fesztiválszervezők a T-Mobile MobilPress sms-szolgáltatásán keresztül. A szó szoros értelmében mindenki megkönynyebbül, a híd tövében álló konténer pedig hamar megtelik a sokszor bontatlan palackokkal. Ilyen egyszerű. Vásároljon csak bent a vendég.
Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. tulajdonosa kérdésünkre elárulja, neki sem tetszik, hogy elkobozzák a behozott élelmiszereket, de azzal, hogy beengedték a Tescót, fellázadtak a vendéglátósok (tudván, hogy bár a sör és az üdítő ugyanazon az áron megy mindenhol, a Tesco lényegesen olcsóbb), attól félve, hogy nem tudnak majd elég forgalmat lebonyolítani. A rendezők viszont a garantált árakhoz ragaszkodtak, így felajánlották, hogy megtiltják az élelmiszerek behozatalát. Gerendai szerint azt akarták elérni, hogy a közönségnek se legyen nagyon drága, ugyanakkor a vendéglátósnak is megérje.
– Pedig drága minden – fogalmaz egy szigetlakó. A huszonnégy éves Holpár Csaba szerint nagy a drágaság. – Tavaly négyezer volt a napijegy, most ötezer – mondja a soproni fiatalember –, ez, akárhogy is nézzük, huszonöt százalékos árnövekedés. Pár évvel ezelőtt tízért vettem a hetijegyet a helyszínen, most harminc. Ugyanakkor a harminckét éves Vogel Csaba feleséggel és gyermekkel a karján „szigetel”. Szerinte az árak reálisak, odakint a városban ugyanennyibe kerül a hamburger, a hot dog, a sör és a kóla. Úgy látja azonban, hogy nagyon elüzletiesedett a Sziget Fesztivál.
– Ne a csóró magyar diákokat húzzák le – mondja Holpár Csaba –, ez üzleti vállalkozás, valakinek nagyon megéri.
Az árak elszálltak. – Tavaly négyszázötvenért ebédeltünk a magyar konyhán, most hétszázért kapjuk meg ugyanazt. Érdekes volt az is, hogy szerdán meg csütörtökön még háromszázötven volt a paprikás krumpli és a makaróni, szombaton viszont ott előttünk ragasztották át ötszázasra, még röhögtünk is, hogy itt a hétvége a Szigeten. Egyébként konzervet eszünk ötödik napja – meséli –, de valami meleg nekünk is kell, legalább naponta egyszer, és hogy kijöjjünk napi kétezerből, nem tudunk mást csinálni, mint elővesszük a zacskós levest, de ez még mindig édeskevés, úgyhogy valamit ennünk kell. Este meg két-három sörre van pénzünk. Igen, eléggé drága a Sziget – véli a tizenhét éves Vincze Gitta is. Kétezerből igyekeznek kijönni naponta, már ha ez sikerül. Aztán kétnaponta hazamennek, és otthon esznek meleget. – Tényleg sok a reklám, nem zavar, de biztos van, akinek ez is számít – mondja a budapesti lány.
Feltárul a reklámvilág. Bár a Sziget megálmodói annak idején az ellenkultúra seregszemléjének szánták rendezvényt, mára a Hajógyári-sziget erre az egy hétre a világcégek műveleti terepévé vált. Látogatói: fogyasztók. A létesítmények (színpadok, sátrak, élményparkok, kocsmák), az egész Sziget: reklámfelület. A bejáratnál azonnal lekapcsolnak a Djuice hoszteszei, és ha kitöltjük a szórólapjukat, akár pannonos telefont is nyerhetünk. Áthaladunk a VIVA-kapu alatt, a Nescafe-pult mellett, amely mögött szigetes, spontán házasságkötés is lehetséges: csak betér az ember a párjával a TV2 Jóban-rosszban házasságkötő sátrába, kimondja az igent, és kész. Ehetünk mindjárt Nestlé fagyit a Diákhitel-sátor és a K&H-automaták között, ahonnan már látszik a Sherpa–Merrell–WizzAir feliratokkal díszített Overland kalandpark, a Túró Rudi Pöttyös park és a Milli tejbár.
Egykori útjára bocsátóik, Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi állítják, a veszteségesnek mondott, ma már vállaltan nyereséges Sziget nem a pénzről szól. Küllemre mégis egyre jobban hasonlít egy hatalmas expóra, a megfelelő kiállítókkal. És a szponzorok tudják, a diákokat érdemes meggyőzni. Egy Pannon-előfizetés, egy K&H-bankszámla több évtizedes kapcsolattá válhat, érdemes rámosolyogni a vásárlóerőre. A fiatalok pólóin különféle feliratok árulkodnak a konzumidiotizmus gyűlöletéről, a sziget szegleteiben sátrazó kolóniákat a hippikorszak és az anyagias szülők elleni ’68-as diáklázadások romantikája fogja össze, mégis: a fesztivál mint gazdasági vállalkozás valójában az oda látogató fiatalok vásárlóerejét, pillanatnyi és jövőbeli fogyasztási potenciálját kínálja fel a szponzorként erre vevő cégeknek. Semmi sincs ingyen: az elővételben húszezerbe, a helyszínen harmincezerbe kerülő hetijegyekkel együtt a rendezvény kiadásait – valamint a rendezők és velük szerződésben álló szolgáltatók, vállalkozások profitját – a szórakozni vágyók fizetik meg. Természetesen nem csak a belépőjegy árában.
– Egyáltalán nem minden reklámfelület, sőt valaki meg is kérdezte tőlem, hogyan sikerült ennyire visszaszorítani a reklámokat – mondja lapunknak Gerendai Károly. Abban igazat ad, hogy egyre több, szponzori cégekhez kapcsolódó szolgáltatás van a Szigeten, de néhány éve elmondása szerint még óriásplakátok, molinók voltak mindenütt. – Sikerült meggyőzni a cégeket – véli –, hogy ne az önmagában álló reklámozás legyen a fő céljuk, hiszen nem az a kérdés, hogy a fiatalok ismerik-e a termékeiket, hanem hogy tudnak-e olyan szolgáltatást nyújtani, ami valóban szimpatikus. Tehát elsősorban az a cél, hogy a cégek rokonszenvessé tegyék magukat, és ha jó érzékkel megtalálják ennek a módját, az a Szigetnek is kifizetődő, hiszen így jobb szolgáltatással és programmal bővül a kínálat. Valakivel ki kell fizettetni a költségeket, s ha nem a szponzorok teszik, akkor a közönségnek kellene ezt megtennie. És ez még mindig egy tisztességesebb helyzet így, hogy a cégek megpróbálnak minél vonzóbban reklámozni: ellenszenves molinók helyett a Pannon például feltölti a telefonokat, így sokakat megnyerhet – érvel Gerendai.
A húszéves Bodnár Gergelyt nem zavarják a reklámok. Idén először volt kint, és nagyon tetszett neki, ezért jövőre is eljön. Holpár Csaba szerint túl sok a reklám. Mindenhol Dreher felirat van, Arany Ászok meg Pannon GSM, nézzünk csak körül. – Ezzel mi nem tudunk mit csinálni, ránk erőltetik a reklámokat – mondja. – Én azért nem leszek pannonos, mert a Pannon feltölti a telefonomat – folytatja. – Attól, hogy adnak egy Siemens telefont, még más márkát használok. Gerendai szerint ezeken a rendezvényeken a cégeknek játékosan érdemes megjelenni. Hogy egy mai lázadónak nem ellenszenves-e a sok reklámfelület? – Azt ő el tudja dönteni – véli a fesztiváligazgató.
– A szponzorok az eredeti jegyár harminc százalékát fedezik. Ha megkérdezed egy punktól, hogy a jegyet ennyiért vagy harminc százalékkal drágábban kívánja megvenni, egyértelmű lesz a válasz.
Nem tudunk tovább beszélgetni: Gerendai éppen Bozóki András kulturális és Kóka János gazdasági minisztert kíséri.
Évről évre egyre több miniszter jön ki a Szigetre, a képernyőről ismert elegancia helyett fiatalosan, testőrök nélkül vegyülve a tömegben. Vogel Csaba elárulja: nem titok, az MSZP-re szavaz, mégsem engedne be ide kormánytagokat. – Nem értek egyet azzal, hogy kijöjjenek a miniszterek meg a miniszterelnök. Gyurcsány van, akinek szimpatikus, másnak nem, ezért nem kellene idejönnie. (Gyurcsány Ferenc tegnap betegségére hivatkozva lemondta a látogatást – a szerk.) – Átpolitizált lett, nem erről szól a Sziget – mondja. Holpár Csaba szerint a politikát nem kellene beleengedni a fesztiválra. – Tök nyilvánvaló, hogy magukat és a kormányt akarják népszerűsíteni; ha azt mondják, hogy azért jönnek ki, mert a fiatalokkal akarnak foglalkozni, akkor azt köszi, de nem vesszük be.
– Igen, Bozóki is a Punks Not Dead-es pólójában: így próbál választókat szerezni, ennyi – nevet a szigetlakó.
Az állami támogatás kicsi, pedig Gerendai a civil programokhoz nehezen talál szponzort, ezért továbbra is igényt tart az állam segítségére. Persze a fesztiválszervezés üzleti vállalkozás, manapság szinte minden tevékenység üzleti alapon működik. A rendszerváltás utáni évekhez képest azonban alapvetően megváltozott a rendezvények üzleti filozófiája. Akkor a rendezvényszervezés egyfajta közösségi ügy volt, amelynek – kényszerűen – lebonyolítási, technikai, pénzügyi vonatkozásai is voltak. A zenei kínálat minősége, a körülmények, a tisztaság másodlagos volt. Ma a Sziget 2005 összköltségvetése meghaladja az 1,8 milliárd forintot. A bevétel hatvan százaléka jegybevétel – a jegyárak idén húsz százalékkal magasabbak a tavalyinál –, harminc százalék származik a szponzoroktól, öt százalék a vendéglátó cégektől és ugyanennyi állami, önkormányzati és alapítványi forrásokból. A Sziget 2005 jelenleg mintegy negyven szponzori szerződéssel rendelkezik, ám ezek közül csak tizenöt fizet valójában, a többi barterszerződés, azaz médiafelületet biztosít a rendezvénynek, vagy egyéb szolgáltatást ad a Szigeten való megjelenés lehetőségéért.
Idén a legnagyobb szponzor a Pannon GSM, amely a Sziget idején elsősorban az mms-forgalmát kívánja fellendíteni – reklámkampánya legalábbis erre buzdít.
A második nagy támogató a Dreher. Az ifjúság jó sörfogyasztó, de ha nem, ideje azzá nevelni – ez járhat a kőbányai cég marketingeseinek a fejében (a néhány borsátoron kívül a fesztivál söntéseiben silány minőségű kannás bort mérnek, így az is sört fogyaszt, aki borissza). Mint fő támogatónak, a Drehernek jár, hogy a négyszázezerre becsült látogatósereg kizárólag az ő termékeit fogyassza csapolt, üveges és dobozos formában egyaránt. Tavaly 1,2 millió korsó sör fogyott el egy hét alatt. A harmadik legnagyobb szponzor a Coca-Cola, amely a korábbi évek nagy támogatóját, a Pepsit ütötte ki a nyeregből. A kólaváltás okaként a szervezők nemcsak a bevételek növelését nevezték meg, hanem azt, hogy a Coca-Cola révén a Sziget Kft. szeretné rendezvényszervező vállalkozását az európai nemzetközi áramlatokba bekapcsolni: a Coca-Cola SoundWave sorozata ezen a nyáron számos európai országban tart zenei rendezvényeket.
My favourite cigarettes felirattal, márkanév nélkül hirdetik magukat a dohánystandok: a cégek kevesebb pénzzel jelennek meg a Szigeten, hiszen hirdetési lehetőségeiket korlátozza az EU-ban július 31-től életbe lépett tiltás. Emiatt az utóbbi években mintegy 100 millió forint bevétel esett ki. A hiány pótlására újabb cégek tűntek fel.
Közéjük tartozik a Szigeten idén először bemutatkozó Tesco, amely három, huszonnégy órán át nyitva tartó boltot létesített. A boltok kínálata és árazása a többi szponzorral kötött szerződések következtében alakult ki; a szigeti áruházakban megszokott árak: a vendéglátóhelyeken is kapható termékeken kívül minden a városi Tesco-áron kapható, mégsem nagy a tülekedés. Szintén új szereplő a Szigeten a K&H, amelynek első akcióját nem kísérte közmegelégedés: a kereskedelmi bank tréfásnak, figyelemfelkeltőnek vagy polgárpukkasztónak szánt plakátján az egyik statiszta füves cigit, „spanglit” tart a kezében. A cég a botrány miatt kénytelen volt visszavonni a plakátot, a fesztivál rendezői pedig elhatárolódtak a reklámtól. Ennek ellenére a bank nagyot kívánt „alakítani” a Szigeten: „Aranyszőrű bárány” néven óriás pénzkiadó automatákat helyeztek ki, emellett a bank sportrendezvényeket, vetélkedőket szervez.
Holpár Csaba mindjárt az első napokon túladott a vagyonán: ilyenkor szokta megvenni a neki tetsző „cuccokat”, szigetes kulttárgyakat. Száz méteren kaphatók a legkülönfélébb ruhák: míg egyik oldalon a lázadókat megcélzó, kis cégek által árult, általában polgárpukkasztó pólók a menők, a másik oldalon a konformisták szerezhetik be a legmenőbb túrafelszerelést az Overlandnél vagy a Sherpa-márkaboltban. Divat a retró: a pólókon a Szomszédok kulcsfigurái mosolyognak, de kapható gelkás, MÉH-es, keravillos is, jól fogy kék alapon Bud Spencer és Terence Hill. A másik kedvelt stílus a társadalomkritikus felirat (általában a globalizmust és az Egyesült Államok megalomán törekvéseit kritizáló) vagy az eltorzított reklámszlogen (Nokia – Connecting People helyett Viagra – Erecting People), és persze a hálás fű: marihuána minden szinten.
A legnagyobb tömegek a nagyszínpad kocsmái és kifőzdéi előtt állnak, a legnépszerűbb étkezde az indiai Maharaja, amely napi huszonnégy órán át kínálja az eredeti indiai és nepáli fűszerekkel készült fogásait. A menü ezer forint, ami ahhoz képest, hogy a közelben tíz deka pörköltet adnak 350-ért, nem is drága. Szóba elegyedünk a tulajdonossal: Jham Kulvinder Singh, aki a Bécsi úti Maharaja és a Csengery utcai Himalaya étterem tulajdonosa is egyben, politológiát és zsurnalisztikát hallgatott Bécsben, s mivel magyar nőbe szeretett bele odakint, hát itt kötött ki. Második éve vannak kint a Szigeten, elmondja, hogy csak azok a vendéglátók térhetnek vissza, akik megfelelnek a szervezők minőségi feltételeinek és a közönség igényeinek. Az indiai, szikh vallású férfi már most tervezi a jövő nyári Sziget-turnét, s bár örül, ha nullszaldósra ki tudják hozni a nagyszínpad melletti étkezdét, úgy érzi, jó reklámlehetőség ez: aki itt megszereti a konyhájukat, Pesten biztosan visszatér egy-egy ebédre.
Napi ötvenezer embert ellátni egyébként nem könnyű feladat. Komoly logisztikai szaktudás kell hozzá. A látogatók ellátásáról hetvennégy italokat és negyvenöt ételt árusító vendéglátóegység gondoskodik. A mobil sörcsapolók száma kétszázötven, a csapoké ötszáz. A büfék fix bérleti díjat fizetnek, a sörkimérések a forgalom után. Az alapanyag egyenesen a gyárból érkezik a Sziget szerződött nagykereskedőjéhez. Az eladott sör árából részesedik a Sziget Kft., a szponzorok és a nagykereskedő is. A résztvevők a minél nagyobb forgalomban érdekeltek. Érdemes megemlíteni, hogy a Szigeten az egy főre eső költés évről évre nő. Most 4000 forint az átlag. Az egyhetes sátrazók igyekeznek fillérekből megúszni, a napi látogatók azonban öt-tízezer forintot is elvernek. A legjobb kuncsaftok a Nyugat-Európából érkezettek, ők a hetijegy tripláját is rászánják a mulatságra. A látogatószám is emelkedik; szombat éjjel nézőcsúcsot döntöttek: a látogatók száma aznap elérte a hetvenezret. A Sziget „megtelt”.
A pénz persze nem csak jön, megy is. A kiadási oldal fő tételei: félmilliárd forint a fellépők gázsija, negyedmilliárd a színpadtechnika, százmillió a biztonsági őrök bére, és ugyanennyi jut a technikai eszközeikre. A Sziget 1996 óta nyereséget termel, ám annak nagyságáról kevés hiteles adat látott napvilágot. Gerendai közlése szerint 2003-ban 30, 2004-ben 50, jó esetben idén 80 millió forint nyereség képződik. Rossz nyelvek szerint azonban a rendezvénysorozat jövedelme ennél sokkal nagyobb, csak a korábbi években jelentős mértékű állami támogatás fenntartása érdekében kreatív könyveléssel eltüntették a többletet. Mindenesetre a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. két tulajdonosa, Gerendai és Müller Péter Sziámi tucatnyi hazai fesztivál rendezőjeként, társrendezőjeként vagy támogatójaként meghatározó befolyással rendelkezik a piacon. A tizenöt éve még alkalmi munkákra szoruló, ma méregdrága luxusautókkal járó Gerendai magánvagyonáról nincsenek hiteles információk, de magánvállalkozásai – mint a Sziget Invest Kft., amely a Liszt Ferenc téri Buena Vista Cafét, valamint annak épületét tulajdonolja, illetve egy Jókai utcai házat, egy Westend-beli üzletet és a Sziget.hu Rt.-t is magában foglalja – azt mutatják, jelentős vagyonra tett szert az idők során.
Gerendai külsőleg mégsem menedzsertípus: a kilátogató miniszterekkel ellentétben természetesen és könnyen vegyül a tömegben, olykor ujjal mutogatnak rá, de leginkább észre sem veszik. A nyakában lógó passkártyát látva megfordul a fejünkben, hogy egy-egy biztonsági zóna bejáratánál még fel is kell mutatnia.
A soproni Bősze Imre és Holpár Csaba mindamellett, hogy elismerik, a teljesen elüzletiesedett fesztivál egyre drágább, mindenképpen fontosnak tartják hangsúlyozni: a média egyoldalúan áll a Szigethez, csak az extrém embereket és történéseket mutatja be. A– híradásokban csak a drogról van szó, meg a Magic Mirror sátor különceiről – mondja. – Amikor tavaly először eljöttem, a tévében látottak után kellemesen csalódtam. Bizony, le kellene írni, hogy itt van egy hatalmas civil sziget is, ahol a kulturáltan szórakozni vágyó fiatalok is megtalálják a nekik tetsző programokat.
Kifelé igyekszünk. Egyre tömöttebb sorok érkeznek a hídról, a szigeti főútvonalakon haladni szinte képtelenség. Mindaz, amit Gerendaiék kitiltottak a Szigetről, a Filatorigát környékén aztán gyökeret ver: politikai propaganda nem folytatható odabent, így az Amőba (Alapítvány a Modern Baloldalért) tagja kint, mindjárt a híd lábánál szórólapoznak. Mögöttük gyanús arcú jegydílerek adnak és vesznek heti- és napijegyeket, az úton pedig százával állnak a vérszemet kapott taxisok. Rögtönzött hamburgersütőt nyitottak a bejárat előtti kertes ház udvarán, a szomszéd kertben pedig Converse cipőbolt létesült. Előtte két punk lány áll, mezítláb. Nem várnak semmire.
Liverpool
Nem áll le a Liverpool: megvan az újabb érkező, röpködnek a milliók
