Évekig a jég hátán megélni, éhezve, fagymartan, haldokolva a kimerültségtől, a vérhastól, a bezártságtól és a türelmetlenségtől; aztán szép csöndben csonttá dermedni egy sátorban, mindentől és mindenkitől elhagyatva, vagy évekig hajótörötten várni a segítséget – sarkvidéki expedíciók sokaságának ez volt a forgatókönyve. A két pólus, a világ talán két legterméketlenebb, leghasznavehetetlenebb helye mégis sok száz kitűnő tengerészt, felfedezőt vonzott; s hajszolt nagy vérveszteséggel járó sarkvidéki atlétikába a XX. század elején.
Amikor Halász Gyula, a két háború közötti magyar művelődéstörténet polihisztora 1922–1926 között megszerkeszti A hat világrész – Utazások és fölfedezések című, kitűnő, színvonalasan és kellő szakértelemmel fordított tudomány-népszerűsítő könyvsorozatát, a sarki kutatások még gyermekcipőben járnak, de a legnagyobb pionírok közül már kevesen vannak az élők sorában. Pedig alig telt el néhány év azóta, hogy Amundsen, Scottot éppen csak megelőzve, menetből kitűzi a norvég lobogót a Déli-sarkra, miután tudomására jut, hogy az északit az orra elől hódította meg az amerikai Peary. Amikor megjelenik magyarul Amundsen leírása az északnyugati átjárón keresztül vezető 1903-as útjáról, éppen mentőexpedíció keresi őt valahol Alaszkában, ahol lezuhant repülőgépével. Amikor megjelenik magyarul Shackleton leírása a Déli-sark bevételére tett 1908-as sikertelen, de nagyszerű kísérletéről, akkortájt temetik el az utolsó felfedezőútján elhalálozott brit hajóst.
Észak és dél. Amundsen és Shackleton. Kétféle utazási, vezetői, irodalmi stílus, kétféle makacsság és szenvedély, egy tökéletes sikerember és egy tökéletes kudarcfigura – mégis mindkettő mintaképe az utazóknak. S persze mindkettő mintaszerűen ott leli halálát a sarkvidéken. Korai expedíciójuk útleírása magyarul is kitűnő csemege. Amundsen szerényen, finom humorral, szelíd szarkazmussal veti papírra majd három évig tartó útjukat, amelynek során a világtörténelemben – valószínűleg – először hajóznak végig az évszázadokig olyannyira áhított északnyugati átjárón, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánhoz vezető úton, s bizonyítják be annak tudományos jelentőségét és gyakorlati jelentéktelenségét. Méghozzá egy 47 tonnás kis lélekvesztőn, amely feleakkora, mint hajdan Kolumbusz hajója volt – hét emberrel.
Amundsen könyvében a sarki élet, az áttelelés gyakorlatias teendőiről, a viselet, élelmezés, közlekedés gondjairól éppúgy képet kapunk, mint a földmágnesességi kutatások eredményeiről, a különféle eszkimó törzsek néprajzáról – mindezt izgalmas útikönyvbe csomagolva. Shackleton talán szikárabban, lényegre törőbben fogalmaz; ő azonban a puszta útleírást a szenvedés, az állandó éhezés, a döntéskényszer lélektanával egészíti ki. Miközben három társával valósággal versenyt futottak az éhhalállal – ezt a bajnokságot veszti majd el Scott néhány évvel később, mindössze 11 mérföldre az élelmiszerraktártól –, százhuszonhét nap alatt 2776 kilométert jártak be gyalog, a végén már szinte négykézláb, zörgő csontokkal, hogy 180 kilométerre megközelítsék a sarkot, ugyancsak először az emberiség történetében, majd veszteségek nélkül visszatérjenek téli szállásukra, s még az utolsó pillanatban elcsípjék szállítóhajójukat.
Az Enciklopédia Kiadó nagyszabású vállalkozása, A hat világrész könyvsorozat reprint kiadása a tudomány késő romantikus megszállottainak, az önzés, a kitűnni vágyás, az extrém sportok úri kedvelőinek, művelt és izgága kalandoroknak állít emléket, akik olykor Browningot olvasnak a legnagyobb tengeri viharban, s ha gleccserhasadékba zuhannak, a mélység fölött himbálózva jégkristályokat gyűjtögetnek elmerülten, míg ki nem mentik őket. Bár hónapokig tengődnek az emberi lét legszélső határvidékén, egy pillanatra sem feledik tudományos kötelességüket: hóviharban, mínusz 60 fokban is kétóránként olvassák le meteorológiai műszereiket, haldokolva is magukkal vonszolják mázsányi kőzetgyűjteményüket, s mindent megtesznek, hogy ha odavesznének, kutatási eredményeiket megtalálja a mentőexpedíció. Az úgynevezett emberiség úgynevezett haladásáért küszködnek a jégen, de minden egyes aprócska mérési adatért vagy kitűzött lobogóért, megmentett matrózért vagy megmászott vulkánért csillapíthatatlan nemzeti büszkeség tölti el őket. Útleírásuk vegytiszta irodalom, tudománytörténet és pikareszk, de leginkább foglalata egy mára már kiveszett emberfajnak.
(Roald Amundsen északi útja. Shackleton: Az Antarktisz szívében. A hat világrész – Utazások és fölfedezések. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005. A kötetek ára: 2200 forint)
origo.hu
Elképesztő, 30 fokos hőség lehet ma, este felhőszakadás várható
