Tetszhalottak

Jókora nyári vihart kavart a kormány július 18-án indított sms-kampányának első kérdése: „Megválasztható legyen-e a harmadik gyermek neme?” László Boglár kormányszóvivő tájékoztatója szerint a kezdeményezés célja: lehetőséget biztosítani az embereknek arra, hogy elmondják véleményüket a jövőre vonatkozó, nem politikai kérdésekről, ezzel elindítva egy esetleges szakmai vitafórumot.
E sajátos közvélemény-kutató kérdésről azonban hamarosan kiderült, hogy önmagában kissé nehezen értelmezhető, hiszen hatályos törvényeink tiltják a gyermek nemének megválasztását. A 2002-ben elfogadott VI. törvény, amely az Európa Tanács Oviedóban 1997. április 4-én kelt egyezményének ratifikálása (ez az emberi lény emberi jogainak és méltóságának védelméről szól a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel), tiltja a nem terápiás célú „sex selectiont”. A törvény szövegének 14. cikkelye a nehezen félreérthető A nem megválasztásának tilalma címet viseli, a szöveg pedig kimondja: „A születendő gyermek nemének megválasztására nem elfogadható az orvosi segítséggel végzett reprodukciós technikák alkalmazása, kivéve, ha a cél egy nemhez kötötten öröklődő súlyos betegség elkerülése.”
A sajtó megkülönböztetett érdeklődése következtében széles ismertségre szert tett kampány során azonban hamarosan kiderült az is, hogy a kormánynak nem is áll szándékában felmondani a nemzetközi megállapodást, és mivel rendkívül kisszámú sms-t küldött szét, amelyre még kevesebb válasz érkezett, vélhetően nem is igazán a válaszok érdekelték a kampány kiagyalóit, hiszen a felmérés reprezentatívnak semmiképpen sem nevezhető. A cél tehát pusztán a társadalmi vita kezdeményezése, legalábbis hivatalos megokolás szerint. Augusztus 3-án egy reggeli rádióműsorban Nyakó István, az MSZP szóvivője már úgy nyilatkozott, hogy a kampány az MSZP „tetszhalott állapotának” megszüntetésére irányul, és valójában ez zavarja az adatvédelmi aggályait hangoztató Fideszt. E gondolat azt a feltevést támasztja alá, hogy a kampányt politikai marketingcélok megvalósítására gondolták ki.
Mindez természetesen lehetséges, mint ahogyan az is feltételezhető, hogy egyetlen tanácsadó sem akadt a Miniszterelnöki Hivatal környékén, aki ismerné a hatályos törvényeket, vagy legalább kezelni tudná a CD-jogtárak valamelyikét. Talán nem túlzás feltételezni azt sem, hogy szándékosan tettek fel olyan kérdést mindjárt a kampány elején, amelyre a történelmi egyházak, ha belemennek a kormányváltás óta zajló adok-kapok játékba, egyértelmű elutasítást fogalmaznak meg.
Ha valóban cél volt a provokáció és a feszültségkeltés, akkor ez csak részben sikerült, hiszen csak kevés tiltakozás fogalmazódott meg. Gyulay Endre szeged–csanádi megyés püspök például elég határozottan elutasította, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményt fogalmazzon meg a kormány láthatóan dilettáns próbálkozása ügyében. Hasonlóan komolytalannak nevezte a felvetést Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, valamint Gáncs Péter, az evangélikus egyház Déli Egyházkerületének püspöke is.
Mivel a kampány szervezői láthatóan nem ismerték a kérdés hatályos jogi szabályozását, ezért vélelmezhető, hogy a történelmi egyházak állásfoglalásai sem foglalkoztatták őket behatóbban. A katolikus egyház tanítása e téren meglehetősen egyértelmű: 1987. február 22-én írta alá Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció akkori bíboros prefektusa, valamint Alberto Bovone címzetes érsek, titkár a Donum vitae, az Élet ajándéka kezdetű, az emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról szóló instrukciót. E dokumentum logikája nyilvánvaló: a házasság természete, a házasság javainak belső kapcsolata magában hordozza ennek az egységnek a morálisan meg nem engedhető szétválasztását. „A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban nem megengedett, kivéve azt az esetet, melyben a technikai segítség nem a házastársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, és segít annak természetes célját elérni” – áll az instrukcióban. Persze, ha sem az oviedói egyezményt, sem a Btk.-t – amelynek 173/C paragrafusa szerint „aki a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – nem ismerték a kampány irányítói, miért éppen a Donum vitae instrukciót vették volna figyelembe?
De minden jel arra mutat, hogy az sms-kampány nem a „döntéshozás” első fázisa, hanem a politikai marketing része, s így nem a tényleges kérdések és az ezekre adott válaszok az érdekesek, hanem a szándék és a kiváltott hatás. Nyakó István véleménye a „tetszhalott MSZP-ről” arra enged következtetni, hogy a közvetlen propaganda mellett, amely a legújabb kormányprogramot népszerűsítő telefonkampány, tudatosan indítottak indirekt reklámhadjáratot is a szétküldözgetett sms-ekkel. Ha nincs mit mondanod, tereld el a figyelmet – írta Pratkins és Aronson klasszikusnak számító könyvében, A rábeszélőgépben. Talán ez a lényeg.

---