Jókora nyári vihart kavart a kormány július 18-án indított sms-kampányának első kérdése: „Megválasztható legyen-e a harmadik gyermek neme?” László Boglár kormányszóvivő tájékoztatója szerint a kezdeményezés célja: lehetőséget biztosítani az embereknek arra, hogy elmondják véleményüket a jövőre vonatkozó, nem politikai kérdésekről, ezzel elindítva egy esetleges szakmai vitafórumot.
E sajátos közvélemény-kutató kérdésről azonban hamarosan kiderült, hogy önmagában kissé nehezen értelmezhető, hiszen hatályos törvényeink tiltják a gyermek nemének megválasztását. A 2002-ben elfogadott VI. törvény, amely az Európa Tanács Oviedóban 1997. április 4-én kelt egyezményének ratifikálása (ez az emberi lény emberi jogainak és méltóságának védelméről szól a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel), tiltja a nem terápiás célú „sex selectiont”. A törvény szövegének 14. cikkelye a nehezen félreérthető A nem megválasztásának tilalma címet viseli, a szöveg pedig kimondja: „A születendő gyermek nemének megválasztására nem elfogadható az orvosi segítséggel végzett reprodukciós technikák alkalmazása, kivéve, ha a cél egy nemhez kötötten öröklődő súlyos betegség elkerülése.”
A sajtó megkülönböztetett érdeklődése következtében széles ismertségre szert tett kampány során azonban hamarosan kiderült az is, hogy a kormánynak nem is áll szándékában felmondani a nemzetközi megállapodást, és mivel rendkívül kisszámú sms-t küldött szét, amelyre még kevesebb válasz érkezett, vélhetően nem is igazán a válaszok érdekelték a kampány kiagyalóit, hiszen a felmérés reprezentatívnak semmiképpen sem nevezhető. A cél tehát pusztán a társadalmi vita kezdeményezése, legalábbis hivatalos megokolás szerint. Augusztus 3-án egy reggeli rádióműsorban Nyakó István, az MSZP szóvivője már úgy nyilatkozott, hogy a kampány az MSZP „tetszhalott állapotának” megszüntetésére irányul, és valójában ez zavarja az adatvédelmi aggályait hangoztató Fideszt. E gondolat azt a feltevést támasztja alá, hogy a kampányt politikai marketingcélok megvalósítására gondolták ki.
Mindez természetesen lehetséges, mint ahogyan az is feltételezhető, hogy egyetlen tanácsadó sem akadt a Miniszterelnöki Hivatal környékén, aki ismerné a hatályos törvényeket, vagy legalább kezelni tudná a CD-jogtárak valamelyikét. Talán nem túlzás feltételezni azt sem, hogy szándékosan tettek fel olyan kérdést mindjárt a kampány elején, amelyre a történelmi egyházak, ha belemennek a kormányváltás óta zajló adok-kapok játékba, egyértelmű elutasítást fogalmaznak meg.
Ha valóban cél volt a provokáció és a feszültségkeltés, akkor ez csak részben sikerült, hiszen csak kevés tiltakozás fogalmazódott meg. Gyulay Endre szeged–csanádi megyés püspök például elég határozottan elutasította, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményt fogalmazzon meg a kormány láthatóan dilettáns próbálkozása ügyében. Hasonlóan komolytalannak nevezte a felvetést Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, valamint Gáncs Péter, az evangélikus egyház Déli Egyházkerületének püspöke is.
Mivel a kampány szervezői láthatóan nem ismerték a kérdés hatályos jogi szabályozását, ezért vélelmezhető, hogy a történelmi egyházak állásfoglalásai sem foglalkoztatták őket behatóbban. A katolikus egyház tanítása e téren meglehetősen egyértelmű: 1987. február 22-én írta alá Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció akkori bíboros prefektusa, valamint Alberto Bovone címzetes érsek, titkár a Donum vitae, az Élet ajándéka kezdetű, az emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról szóló instrukciót. E dokumentum logikája nyilvánvaló: a házasság természete, a házasság javainak belső kapcsolata magában hordozza ennek az egységnek a morálisan meg nem engedhető szétválasztását. „A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban nem megengedett, kivéve azt az esetet, melyben a technikai segítség nem a házastársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, és segít annak természetes célját elérni” – áll az instrukcióban. Persze, ha sem az oviedói egyezményt, sem a Btk.-t – amelynek 173/C paragrafusa szerint „aki a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – nem ismerték a kampány irányítói, miért éppen a Donum vitae instrukciót vették volna figyelembe?
De minden jel arra mutat, hogy az sms-kampány nem a „döntéshozás” első fázisa, hanem a politikai marketing része, s így nem a tényleges kérdések és az ezekre adott válaszok az érdekesek, hanem a szándék és a kiváltott hatás. Nyakó István véleménye a „tetszhalott MSZP-ről” arra enged következtetni, hogy a közvetlen propaganda mellett, amely a legújabb kormányprogramot népszerűsítő telefonkampány, tudatosan indítottak indirekt reklámhadjáratot is a szétküldözgetett sms-ekkel. Ha nincs mit mondanod, tereld el a figyelmet – írta Pratkins és Aronson klasszikusnak számító könyvében, A rábeszélőgépben. Talán ez a lényeg.
Az emberi személynek szülei szeretetének és egységének jelébe kell felvételt nyernie; egy gyermek nemzésének ezért a kölcsönös ajándékozás gyümölcsének kell lennie, amely a házastársi aktusban valósul meg, melyben a házasfelek – mint szolgák és nem mint urak – a teremtő szeretet munkájában vesznek részt. Egy ember eredete valójában ajándékozás eredménye. A megfogant gyermek szülei szeretetének gyümölcse kell hogy legyen. Fogantatása és léte nem lehet orvosi beavatkozás eredménye. Ez azt jelentené, hogy tudományos technológia tárgyává alacsonyítjuk le. Senkinek nem szabad egy gyermek világrajövetelét a technikai hatékonyság feltételeinek alávetnie, amely attól függ, hogy milyen fokon és milyen jártassággal tudják alkalmazni ezeket a technikákat.
(Donum vitae. Instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról – II., 4. c.)
