Új versenyhelyzet a vb-kudarc után

Kutyaharapást szőrével. Még akkor is, ha a vb-ezüst nem ejtett mély sebet, és a szerbek végképp nem „kutyák”. Július 30-án rendezték Montrealban a férfi vízilabda-világbajnokság döntőjét, augusztus 11-én, azaz ma, tehát nem egészen két hét múltán pedig máris kezdődik Belgrádban a Világliga hatos döntője.

A csapat a 8-7-re elvesztett vb-finálé után érthető bizonyítási kényszerben van – ám elsősorban nem is a külvilág, hanem Kemény Dénes felé. A 2000-es és a 2004-es olimpiai bajnoki címmel ugyanis egészen a 2008-as pekingi játékokig „menlevelet” kapott a kapitány, ráadásul már Rajki Béla hajdani alapigazságának kissé ellentmondva az ezüstérem sem feltétlenül kudarc. Különösen nem két olimpiai arany után és a remélt harmadik előtt.
Ehhez azonban Kemény Dénesnek fel kell építenie legújabb csapatát, hiszen nem véletlenül fogalmazott úgy Montrealban: „Kiderült, hogy nem tizenhárman, hanem húszan vagyunk.” Három éven belül viszont vissza kell találni a nyerő tizenhármashoz; ennek egyik eszköze lehet a belgrádi torna, és a kapitány ezt igyekszik is kihasználni.
A montreali keretből mától öten hiányoznak. Mind az öten kétszeres olimpiai bajnokok, de – rövid távon legalábbis – nem az ő pozíciójuk forog veszélyben, a helyükre kerültek mások kárára bizonyíthatnak. Átmenetileg kimarad Szécsi Zoltán, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely és Molnár Tamás, esélyt kap viszont a kapuban Jászberényi Gábor, centerben Bárány Attila és Hárai Balázs, a balkezes lövő posztján az amúgy jobbos Vindisch Ferenc és Hosnyánszky Norbert, a másik oldalon Katonás Gergő, bekkben pedig Gór-Nagy Miklós, és ami a legérdekesebb, a visszatérő Steinmetz Barna. Talán annak jeleként, hogy a szerbek elleni derbi elsősorban a védekezési hibákon ment el. Varga Tamás időlegesen mondta le a válogatottságot, de érdeklődésemre Kemény Dénes nem adott egyértelmű választ arra, kitől függ, mikor áll be újra a sorba. Felvetésemre, hogy eszerint nem fogadja majd felhőtlen örömmel, azt felelte: ha Varga felhívja, először vele közli a mondandóját.
A játékosok tehát a közeljövőben inkább egymással vetélkednek, mintsem a Világligában soros ellenfelekkel: ma a németekkel, holnap a görögökkel, szombaton a szerbekkel, vasárnap pedig a helyosztón, egy ma még ismeretlen riválissal.
A csapatépítés a tekintetben kellemes időszak, hogy a jelen eredmény a jövő – és esetünkben a múlt – miatt nem kérhető számon, de ha a hét végén mégis sikerülne visszavágni Sapicséknak, senki nem venné itthon zokon, hogy túlságosan hamar megkezdődött az újabb nyerő széria.