Fennen hangoztatott célja szerint a társadalmi igazságosság és vagyonarányos közteherviselés megvalósításának szándéka vezette a kormányt, amikor megalkotta a luxusadóról szóló törvénytervezetet. Az értesülésünk szerint közigazgatási egyeztetésre bocsátott – és jövő január 1-jén életbe lépő – jogszabálytervezet a különlegesen jó életkörülmények között élőkről feltételezi, hogy nagy értékű lakóingatlanokban laknak, s ezeket különadóval kívánja terhelni. Az adót valójában érték alapon működő ingatlanadónak nevezi a tervezet. A közteher a százmillió forint számított értéket elérő lakóingatlanokra, lakásokra és üdülőkre terjed ki. Mértéke a százmillió forint feletti részre 0,5 százalék. A törvény hatálya alá a magánszemély tulajdonában álló ingatlan esik, a hozzá tartozó telekkel. Több tulajdonos esetén a birtokosok tulajdoni hányaduk arányában adóalanyok. Az ingatlan értékét a fekvése szerinti önkormányzat állapítja meg.
Bírálói szerint a luxusadó csupán a szociálliberális kormány szociális érzékenységét hivatott demonstrálni. Fizessenek a gazdagok! – üzenik a milliárdosokkal teletűzdelt kormányból a szavazópolgároknak.
A gazdagok azonban nem feltétlenül fizetnek. Ingatlanpiaci szakértők szerint az önkormányzatok az ingatlanokról legfeljebb azt tudják, hány négyzetméter nagyságúak. Az ingatlan értékének pontos meghatározásához szakemberek által készített értékbecslés szükséges. A luxusadóból befolyó körülbelül 3-4 milliárd forintot az értékbecslésre fordított kiadások el is vinnék. Az adó kivetését az önkormányzatok végzik, de mivel előbb jelentkezik számukra a kiadás, és csak később érkezik az adó, elképzelhető, hogy nem élnek a lehetőséggel. Könnyen kibújhatnak a fizetés alól azok a tulajdonosok, akik családtagjaikkal közösen birtokolják a nagy értékű ingatlant. Fordítva sülhet el a törvény az osztatlan közös tulajdonú társasházak esetében, ahol az épület összértéke meghaladja a 100 millió forintot. Ekkor teljesen átlagos értékű lakások tulajdonosai is kénytelenek lesznek luxusadót fizetni.
Drámai részletek: sokkal alattomosabban támad az infarktus, mint gondolnánk