Hisztériás jelenetek a parlamentben

Múlt pénteki számukban olvastam a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban, hogy – olvasótársam szerint – Gyurcsány Ferencen nyilvános szereplései alkalmával már látható módon kiütköztek személyiségzavarai. És hogy ilyetén viselkedését elég lesz elviselni jövő tavasszal, amikor muszáj lesz, s ezért is baj, hogy a miniszterelnök már most, idő előtt kampányolásba fogott (egyetemi körutak, gyűlések, sms-kampány, telefonos kampány, köztéri kampány, politikai hirdetések tömkelege és interjúsorozatok a cselédsajtóban stb.).
Én is azt látom, hogy a hatalomban töltött hónapok (ez már biztos) valóban ártottak a kormányfő mentális egészségének. Aki például látta őt a tévében hétfőn, sejtheti, miről beszélek (beszélünk). A parlamenti ülést megnyitó beszéde közben Gyurcsány mind szavakban, mind pedig testbeszédében kétségbeejtő módon viselkedett: összevissza kapkodta karjait, pánikszerűen hadart (mintha nem lenne ideje), arckifejezése dühöt, sőt agressziót sugárzott, és szinte kiabált már akkor, amikor – szokása szerint – nekitámadt az ellenzéknek. Inkább emlékeztetett egy közveszélyes hatalommániásra, semmint egy felelős és méltóságteljes államférfira, akire esetleg felnézhet az ember. Nagy baj lehet az MSZP háza táján, nagy baj.
Jól emlékszem, miket is mondtak baloldali kritikusai (kritikusai? – inkább gyűlölői) annak idején az előző kormányra és hát persze Orbán Viktorra. Hogy félni kell tőle. Meg konfrontatív, megoszt, felszámolja a demokráciát, és jobboldali diktatúrát készít elő. És ha újra nyer, a szabadságnak befellegzett, mi több, kő kövön nem marad. Ilyen badarságokkal volt tele a sajtó, és komoly emberek, ismert értelmiségiek adták a nevüket ehhez a hidegen számító félelembizniszhez.
Kérdezem most, Gyurcsány úr produkciója, egész eddigi pályafutása fényében: kitől is kell félni ebben az országban valójában? Mikor és hol látták Orbánt miniszterelnöksége alatt úgy beszélni, mint most Gyurcsányt a parlamentben? Kettőjük közül melyikük fordít maximális energiát az ellenzék vég nélküli pocskondiázására, szidalmazására? Melyikük vizionált ellenzékből irányított kettős hatalmat? Melyikük nyilatkozza rendszeresen tele a sajtót, hogy ellenfelei klerikálisok, ódivatú nacionalisták, szélsőségesek meg populisták, akikre az országnak nincs szüksége? Kettőjük közül melyikük mondta azt, hogy az ellenzék vezetője fogja be a száját? S melyikük merte a szájára venni a hazafiságot, noha saját nemzete ellen kampányolt?
Gyurcsány Ferenc, ha valódi és komoly miniszterelnök lenne, és nem egy hatásvadász pozőr, egy voltaképpeni politikai ripacs, aki veszélyessé válhat, akkor azt tenné, ami a dolga. Kormányozna erre a kis időre is, amíg ő van, és nem szítaná tovább a Ron Werber-i háborús hangulatot. Elegünk van belőle, ráadásul a kutya sem szavazott rá 2002-ben.
Csurgói B. László
Budapest