Úgynevezett kórházi turmixot vagy tápszert akkor adnak a betegeknek, ha szondán át kell táplálni őket. Ilyen táplálásra van szükség a hazai kórházakban az intenzív osztályon, a gégészeten, a sebészeten, az idősek ápolása, valamint a gyomor- és bélrendszeri betegségek esetén is. Évente hány beteget érinthet ez a módszer?
– Több tízezret, s csak látszólag elhanyagolható kérdésről van szó, hiszen az egyénre szabott táplálás a gyógyulást segíti elő, míg a helytelen a kórházban töltött napok számát növeli, s kockázatok, például betegségek kialakulásához vezethet. A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság 1996-ban húsz szakmai szervezet aláírásával kiadott egy állásfoglalást, e szerint enterális táplálás csakis tápszerrel valósítható meg, mivel a házilag készített turmixokkal nem lehet megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagot a beteg szervezetébe juttatni. A hazai gyakorlatban ez nem valósul meg, a kórházak konyháikon májkrémből, tojásból, tejből és mézből készítik el saját – általában az előírtnál kisebb tápértékű – turmixaikat. 2002-ben az Európai Tanács létrehozott egy szakértői testületet, amely a kórházi alultápláltság ellen lép fel, s 2003-as, minden ország egészségügyi minisztériumához eljuttatott álláspontjuk is a gyári turmixok alkalmazását kéri.
– A gyári turmixok biztosan drágábbak, s a kórházak ezen akarnak pénzt megtakarítani.
– Korábban szintén vizsgáltuk a tápszerek költségeit. A helyben készített turmix rezsiköltségeivel, a gépek amortizációjával, a ráfordított munkaidővel együtt számolva, s a gyári tápszerkészítmény felhasználásával is naponta közel 1150 forintba kerül egy fő ellátása.
– A gyakorlat szerint nálunk a húsz évvel ezelőtt is ismert táplálási módszert alkalmazzák: házilag keverik ki a kórházi turmixot. Tíz kórházban – hét vidékiben és három fővárosiban – „lestek be a kukta alá”, azaz vizsgálódtak a konyhában. Sajnos többnyire nem megfelelő tápanyagtartalommal rendelkező turmixokkal találkoztak, sőt…
– A vizsgálat szellemi atyja voltunk, de nekünk nincs laboratóriumunk, ezért az ÁNTSZ munkatársai vették a mintákat, és az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet munkatársai elemezték 2004 novemberében. Az értékeléskor kiderült, a vizsgálat annak ellenére zárult megdöbbentő eredménnyel, hogy a mintákat a lehető legsterilebb körülmények között vették: reggel, még a kórházi konyhában vizsgálták a turmixokat, ráadásul a mintavételről előre értesítették az érintett kórházakat. A vizsgált esetek majdnem felében a turmixok bizonyos tápanyagokból akár 50 százalékkal kevesebbet tartalmaztak, mint ahogy azt a kórházak állították. Így például 30 mintából 12 esetben 2000 kalória helyett mindössze 1570– 1800 kalóriát tartalmazott a – májkrémből, mézből, tojásból és egyéb alapanyagokból készült – turmix. A vizsgált kórházi turmixokat általánosan jellemezte a magas koleszterintartalom és a kívántnál alacsonyabb vitamintartalom. Kevés volt az ásványi anyag, és a tápanyagok dietetikai szempontból sem feleltek meg az előírásoknak: a koleszterin, a só és a foszfor a vizsgált minták több mint felében kétszer-háromszor haladta meg az előírt mértéket. A fehérje- és a zsírtartalom a legtöbb esetben magasabb volt a kívánatos mennyiségnél, viszont például a szénhidrátok rendkívül alacsony hányadban találtattak meg, a hozzáadott cukor a szondatápok fele esetében meghaladta a tíz energiaszázalékot, ami az ajánlatos határt túllépi. A turmixok nincsenek pasztőrözve. Tény, hogy komoly higiénés rendszabályokat nem tudnak betartani a turmixoknál. A reggel készült tojásos, tejes, néhol tejfölös turmix délután kerül a beteg elé. Sajnos, fény derült arra a megdöbbentő tényre is, hogy a kórházi konyhán készült táplálékok nagy része fertőző baktériumot is tartalmaz: az esetek harmadában, tíz esetben találtak a készítményekben ürülékre utaló nyomokat (E. faecalis baktériumot).
– Ezt követően kellett volna az egészségügyi miniszternek vagy az országos tiszti főorvosnak vizsgálatot elrendelnie. Csak arra gondolok, hogy az Európai Unióban mindenféle higiéniai előírások vonatkoznak a kórházi konyhákra és illemhelyekre. Esetünkben pedig a csizma került az asztalra, s ez megdöbbentő. Érdemi intézkedés nem történt. Önök, az 1400 dietetikus szakembert tömörítő Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Gyurcsány Ferencnek szerdán kiadott nyílt levelükben a miniszterelnök közbenjárását és a kétségbeejtő helyzet mielőbbi rendezése érdekében szükséges intézkedésék megtételét kérik. „A vizsgálat kezdeményezésekor tisztában voltunk ugyan a klinikai ellátás, ezzel kapcsolatosan pedig a szondatáplálás hiányosságaival, az eredmények azonban bennünket is megdöbbentettek” – fogalmaz a nyílt levél. „A vizsgált kórházi turmixok több esetben olyan veszélyes baktériumokat – többek között székletbaktériumokat – tartalmaztak, melyek a legyengült betegeknél komoly fertőzéseket okozhatnak” – szól a levél. „Annak ellenére, hogy mind az egészségügyben dolgozók, mind pedig a betegek és a szélesebb nyilvánosság is megdöbbenéssel értesült a lesújtó vizsgálati eredményekről, a kórházi szondatáplálás körülményei továbbra sem javultak” – teszi hozzá az írás. Miért fordultak a miniszterelnökhöz?
– Az OÉTI az ÁNTSZ, az ÁNTSZ pedig az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik, mi pedig egy civil szervezet vagyunk, ezért úgy gondoltuk, hogy nekik kell a visszásságra utaló eredményeket bemutatni, s az intézkedéseket megtenni. Márciusban velük közösen kiértékeltük a vizsgálat elkeserítő és megdöbbentő anyagát, és ezt követően gyakorlatilag nem történt semmi. Egy hónappal ezelőtt a média már beszámolt a döbbenetes vizsgálati eredményről, de még annak hatására sem mozdult semmi. Nekünk választanunk kellett: tegyük a fiókba a dolgokat, s várjunk a csodára, vagy cselekedjünk? Így született meg a miniszterelnöknek írt nyílt levél.
– Reméljük, a politika nem áll bosszút önökön, sőt talán a dietetikusok elismertsége is növekedhet.
– Kiemelten közhasznú szakmai szervezet vagyunk, nem politizálunk, tevékenységünket nem politikai érdekek mentén gyakoroljuk. A dietetikusszakma megítélése valóban elkeserítő. Nem kell mondani, hogy a hazai gyakorlattól eltérően külföldön táplálásterápiai team vesz részt a gyógyító munkában. Jómagam az USA-ban részt vettem a gyakorlati csapatmunkában, ahol a dietetikus, a szociális munkás, a gyógytornász, a gyógyszerész, az ápoló és a pszichológus az orvossal egyenlő félként vesz részt a viziteken, s egyénre szabott energiaszükséglet alapján táplálják a betegeket. A hazai gyakorlat a legtöbb helyen alkalmatlan a betegek elfogadható ellátására. Ugyanakkor a betegek hagyományos étkeztetése legalább ilyen siralmas képet mutat. – A bent fekvők többsége lefogy a kórházi napok alatt, s ez nemcsak a pszichés állapot, a beavatkozások miatt történik, hanem azért is, mert az amúgy is minimális kosztot jó részük meg sem eszi. Az ételek legalább negyven-hatvan százaléka kerül vissza ételmaradékként a konyhára, azt azonban senki sem nézi, vajon miért nem tudta megenni a beteg. Luxus, hogy egyes intézményekben tömegesen dobják ki az ételt, miközben a betegek többsége alultáplált, ami csak tovább növeli a gyógyítási költségeket. Ugyanis az ő gyógyszerköltségeik igazoltan magasabbak, hosszabb ideig vannak a kórházban, és több a szövődményük, mint jól táplált betegtársaiknak. A munkám során találkoztam egy öreg néni esetével. Az idős hölgy a kórházban egy hete nem eszik. – Nem eszik, mert nincs étvágya – állapították meg róla. A rokonai nem látogatták, s nem derült ki, hogy azért nem eszik, mert fizikailag képtelen arra, hogy a kanalat a szájához emelje. Ellentét erre egy dán példa, ahol a kórházakban kifestették a falakat, és megkérték a dolgozókat, hogy mosolyogjanak. Ugrásszerűen megnőtt az elfogyasztott étel mennyisége. Na de, kérem, maradjunk a realitásoknál…
origo.hu
Szandi engedett a csábításnak – olyat tett, amit eddig még soha
