Péntek délután három óra. Családtagunk most hívott vidéki kiruccanásáról, és visszahívást kér a rokonoknál. A visszahívás előtt jeges rémület fut át rajtunk: mennyibe is fog kerülni ez a kis családi beszélgetés? A lehetőségek a következők: vonalasról hívjuk vidéki rokonunk vonalas számát. Mobilról hívjuk családtagunk mobilját. Vonalasról hívjuk a mobilt, illetve mobilról a vonalast. Ahhoz, hogy eldöntsük, melyik a legkedvezőbb, tudnunk kell, melyik telefon melyik szolgáltatóval áll szerződésben, milyen díjcsomagot választottunk, annak milyen percdíjai vannak, mikor kezdődik a kedvezményes tarifa, perc vagy másodperc alapú a számlázás, a különböző szolgáltatók egymással milyen feltétellel szerződtek, és a többi. Reménytelen vállalkozás.
Mindez természetesen a verseny és szabad vállalkozás következménye. Idősebb olvasóink még emlékezhetnek, hogy a múlt század közepén mindössze két dolog kellett a telefonáláshoz: szabad fülke és egy tantusz. Egyetlen „díjcsomag” létezett: egy érmével annyit beszélhetett az ember, amíg bele nem fáradt, vagy rá nem kopogtak a fülke ajtaján. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy sorba kellett állni a fülke előtt. Ma már nem kell évtizedeket várni egy telefonkiutalásra – egy-két napon belül bekötik. Telefonálni lehet, csak az a kérdés, mennyiért. Ennek kiderítéséhez azonban szerteágazó ismeretekkel kell rendelkeznünk szolgáltatónk díjcsomagjairól és telefonálási szokásainkról.
A T-Com és elődje évtizedekig versenytárs nélkül nyújtotta szolgáltatásait. Aztán törvényeknek engedelmeskedve kénytelen volt megosztani piacát más szolgáltatókkal. A svéd Tele2 kedvező árakkal jelent meg 2004 tavaszán hazánkban, és sok ügyfelet szerzett a versenytárstól. A küzdelem új szakaszába lépett, amikor a konkurensek egymásról kezdtek kommunikálni reklámjaikban. A T-Com tévéreklámjában eltanácsolják egy lakásból a Tele2 üzletkötőjét, és összevetették a cég Favorit díjcsomagját a versenytárs ajánlatával. A reklám miatt a Tele2 a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, mert az álláspontjuk szerint az ügyfelek megtévesztésére alkalmas lehet. Nehezményezik, hogy a T-Com ingyenes beszélgetést ígérő díjcsomagjáról nem hangzik el: az ingyenes percekhez külön havidíjért juthat hozzá az előfizető. Magyarán valójában nem ingyenesek. Így az ígéret szerinti nulla forintos percdíj és a napi 18 óra ingyenes beszélgetés lehetősége csak több feltétel együttes teljesülésekor igaz. A megkötésekről azonban a televíziós szpot csak olvashatatlan apró betűkkel ad tájékoztatást.
A cég azonban nem elégedett meg a jogi lépéssel, hanem újabb összehasonlításon alapuló reklámokat tett közzé a sajtóban és a televíziókban. Erre meg a T-Com fordult a Gazdasági Versenyhivatalhoz, mert véleménye szerint a Tele2 megsértette a versenytörvényt. A T-Com szerint a Tele2 reklámjaiban több ízben is az jelenik meg, hogy az „1502” díjcsomag választása esetén az ügyfélnek nincs havidíj-fizetési kötelezettsége. Az állítás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, hiszen az érintett díjcsomagot választó ügyfeleknek is kell havidíjat fizetniük – igaz, épp a T-Comnak.
„Nagyon sajnáljuk, hogy odáig fajult a helyzet, hogy különböző eljárásokkal kell egymást fenyegetni. Meggyőződésünk, hogy ez a küzdelem nem szolgálja az ügyfelek tisztánlátását, és nem könnyíti meg eligazodásukat a különböző ajánlatok útvesztőjében. Ezért döntöttünk úgy, hogy a versenyhivatalt mint független szervezetet kérjük fel arra, hogy eljárásával járuljon hozzá a távközlési verseny tisztaságához” – mondta Nagy Bálint, a Magyar Telekom csoport kommunikációs igazgatója. A Gazdasági Versenyhivatal sajtófőnöke megerősítette, hogy mindkét cég beadványa megérkezett a hatósághoz. A Tele2 kérelme alapján már augusztus 10-én megindult az eljárás, gyors döntésre azonban nem számíthatnak a felek, hiszen a GVH eljárásrendje szerint 50+40 nap áll a vizsgálatot vezető szakember rendelkezésére. Bár a fogyasztók nyakába zúdított támadó, egymás ajánlatait leértékelő reklámok kellemetlen perceket szerezhetnek az érintetteknek, tekintsük mégis a verseny kísérőjelenségének – javasolta olvasóinknak a hírközlési fogyasztói jogok képviselője. Márton György szerint kétségtelenül lehetnek olyan ügyfelek, akik sajnálják, amiért szerződést kötöttek az egyik szolgáltatóval, amikor a másik előállt egy olcsóbb ajánlattal, összességében mindenki jól jár azzal, hogy a szereplők egymás alá licitálnak. Ennek köszönhetően hazánkban is csökken a fejlett országok átlagát meghaladó telefontarifa-színvonal.
Reklámparagrafusok. A két cég összehasonlítva versengő reklámját a Magyar Reklámszövetségnél (MRSZ) is aggályosnak tartják. Bár a törvény nem tiltja az összehasonlító reklámokat – mondta el Markovich Réka, az MRSZ jogi előadója –, azt azonban kiköti, hogy a reklámban felsorolt elemeknek tényleg összehasonlíthatóknak és tényszerűeknek kell lenniük. Nem téveszthetik meg a vásárlókat, és a másik felet nem tüntethetik fel rossz színben. Azt, hogy a két cég a fenti minősítések melyikének megsértését feltételezi, onnan tudhatjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal csak a vásárló megtévesztése esetén eljáró hatóság, a hitelrontás esetén azonban bírósághoz kell fordulni.
