Ha az óriásplakátoknak, szórólapoknak és akciós újságoknak hisznek, a bevásárlóközpontok, áruházláncok vásárlói a Kánaánban érezhetik magukat. A tej igazi tejnek, a gyapjúöltöny gyapjúnak, a digitális kamera élvonalbelinek látszik a képeken és a termékleírás alapján. Ráadásul mindez olcsó, mi több, olcsóbb, mint a másik hasonló áruházban, sőt a legolcsóbb a piacon. Nálunk rossz idők járnak az árra: elintézték, leverték, garantálták, lekicsinyelték, leszállították a földre.
A terepen viszont meglepetések érik a reklámok által elandalított vásárlót. Gyakran megesik, hogy a címlapon hirdetett, valóban olcsónak tűnő árucikk csak az ajánlat hatálybalépésének napján, és akkor is csupán néhány óráig kapható. Később csak valami más, és nem annyiért. S mert a vevő annyira tényleg nem „hülye” – ahogy azt az egyik elektronikai cikkeket forgalmazó multi reklámmondata meg is állapítja –, a harmadik ilyen becsali eset után rájön, hogy a bolondját járatják vele. A nyár elején egy másik áruház reklámkiadványának címlapján öles betűkkel bizonygatta, hogy a becsali ajánlatot tényleg – újmagyarul: tutira – meg is lehet kapni a kínált áron. Igaz, hogy az említett kiadvány eldugott részében kis betűkkel leírták, hogy a kurrens árucikket csak meghatározott ideig – három napig – tartják készleten, míg a címlapon, az öles ígéret mellett a reklámújság érvényességi ideje egyhetes volt.
A kereskedelmi cégek sokféleképp igyekeznek visszaélni azzal, hogy nem káptalan a vásárló feje, nem ismeri a piac teljes kínálatát, s a lehető legritkábban hord magánál zsebkalkulátort. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásaként bírálhatja el a kereskedők effajta magatartását – mondta el kérdésünkre Firniksz Judit, a hivatal munkatársa. A versenytörvény harmadik fejezete tiltja a fogyasztók megtévesztését és a választási szabadságukat indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. A fogyasztók megtévesztésének minősül, ha valaki egy termék vagy szolgáltatás áráról, lényeges tulajdonságáról valótlant vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, azt ily módon jellemzi, vagy lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Az is megtévesztés, ha különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.
A fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek azok, amelyek jelentősen megnehezítik a termék vagy szolgáltatás értékének valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. A GVH az eljárások során azt vizsgálja, hogy a fogyasztó hozzájuthatott-e azokhoz az információkhoz, amelyek körültekintő döntéséhez szükségesek, azaz őrködik a megfelelő tájékoztatáshoz való jog érvényesülése felett.
A fogyasztók tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatosan a GVH-beavatkozással záruló ügyek száma az utóbbi években jelentősen megnőtt. Míg 2001-ben csak 31 eset zárult elmarasztalással vagy szüneteltetéssel, 2002-ben ez a szám már majdnem kétszeresére, 50-re emelkedett. Ha egy-egy cég újra elköveti ugyanazt a hibát, az a bírság kiszabásánál mérlegelendő tényező, bár úgy tűnik, mintha ezzel egyik-másik cég előre számolna.
Bár küzdelmük a külső szemlélő számára kilátástalannak tűnhet, a versenyhivatalban érnek el eredményeket. A szankciók visszatartó hatására finomodnak a kereskedők eszközei: például legalább kis betűkkel odaírják szórólapjaikra, hogy hány napig garantálják egy-egy akciós árucikk készleten tartását. Nem elégszenek meg „az akciónk a készlet erejéig érvényes” típusú fordulatokkal. Sokat segítene a helyzeten, ha a vásárlók tudatosabban válogatnának, s a civil szervezetek nyomon követnék a kereskedelmi gyakorlatot. Ma is létezik a közkereset intézménye, amikor lehetőség van arra, hogy valamely érdekvédelmi szövetség indítson jogi eljárást a vásárlók nagyobb csoportja érdekében, a fogyasztói tudatosság növeléséhez ez is nagyban hozzájárulhat. – Kételkedem benne, hogy valóban tudatosan csapnák be vásárlóikat a kereskedelmi vállalkozások – mondta megkeresésünkre Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. A vezető szerint nincs roszszabb reklám a kereskedelmi cégek számára, mint a csalódott vásárló. – Valószínűleg arról lehet szó – vélekedett Vámos –, hogy hiba csúszik a számításba, a szakemberek nem jól becsülik meg, hogy mekkora érdeklődés várható egy-egy akciós termékre. Más megvilágításba helyezi a GVH esetszámainak megítélését, ha tudjuk, hogy a vizsgált időszakban sok száz akciót bonyolítottak le probléma nélkül. A vizsgált esetek ezeknek csupán a töredékét jelentik – érvelt Vámos, aki szerint ha majd növekszik a magyar vásárlóerő, a tömegcikkeket kínáló áruházláncok elhagyják az áruk olcsóságának a hangsúlyozását, s a minőség kerül előtérbe.
Mindaddig, amíg a fent említett paradicsomi állapot bekövetkezik, a vásárló jól teszi, ha kellő távolságtartással fogadja a reklámokban közölteket. Érdemes következtetéseket levonni abból, hogy egy adott üzlet mennyire széles kínálatot tart, árul-e márkás, élvonalbeli termékeket, s célszerű elgondolkodni azon, hogy az alacsony áron kívül mi szól az adott termék megvásárlása mellett. Az igazán tudatos vevő belegondol, hogy vajon akkor is szeretni fogja-e a leszállított áron kínált cikket, ha másnap, harmadnap vagy hónapok múlva odahaza, megszokott tárgyai között kerül a szeme elé.
Büntetés nagyotmondásért. Két büntetést is hozott tegnap a GVH Versenytanácsa. A Sárgaoldalak Cégnévsorkiadó Kft.-t azért büntette tízmillió forintra, mert ügyfélköre bővítése céljából postai úton szerződéses ajánlatokat küldött leendő hirdetőinek. A cég a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszert alkalmazott, amikor szerződési ajánlatát olyan formában juttatta el a fogyasztóknak, amely már korábban megkötött szerződés alapján kibocsátott számla látszatát keltette. A Bravotech Kft.-t azért büntette kétmillió forintra a versenytanács, mert miközben az általa reklámozott DVD-lejátszóról azt állította, hogy „mindent játszik”, valójában a most gyakori DivX formátumú lemezeket nem képes lejátszani.
