Pecsvörk vagy foltvarrás?

K ö n y v e s h á z

Nehéz-e a magyar nyelv? Válaszában Tabi László többek között ezt írta: „Nem tudom, valaha elsajátítanám-e (ha külföldi lennék), hogy a kalbász fűszeresebb, mint a kolbász, a randa csúnyább, mint a ronda, és a beretva élesebb, mint a borotva. Kétlem azt is, hogy az alszik és az aluszik között különbséget tudnék tenni, hogy tudniillik a kedves és szelíd nagymama (ha így akarom mondani) aluszik, de a rablógyilkosra már csupán azt mondhatnám, hogy alszik, ő bizony nem aluszik, hacsak nem kedves a szívemnek az az akasztófára való gézengúz.” A Nyelvművelő kéziszótárból megtudhatjuk, hogy az alszik a köznyelvi forma, az aluszik régies és népies, illetve irodalmias. Azt is megtudhatjuk, hogy a begy köznyelvi alak bögy változata enyhén népies, egyaránt mondhatjuk egy hölgyre, hogy begyes vagy bögyös, azonban csak begyeskedhet az új ruhájában; a ganéj köznyelvi szó – bár választékosabb stílusú szövegben ezt sem írjuk le –, a gané és a ganaj népies, de csak ganajtúró bogár van; a gerle, a gerlice és a gilice közül az első köznyelvi, a kislány – a népies és a bizalmas beszédben – lehet gerlicém, lehet gilicém, de gerlém soha; a köpeny és a köpönyeg között van jelentésbeli különbség, a köpeny vékony, a köpönyeg vastagabb, durvább anyagból készül, mindkettő kabátszerű ruhadarab, az álláspontját, véleményét gyakran – a széljárástól függően – változtató ember csakis köpönyegforgató lehet.
Hát igen, nehéz a magyar nyelv, s aki kíváncsi az árnyalatokra, eligazítást kap a Grétsy László és Kemény Gábor által szerkesztett új Nyelvművelő kéziszótárból.
Az aluszik és az alszik felcseréléséért senki nem rója meg a beszélőt. Vannak azonban soha fel nem cserélhető egységek, ilyen például a konferansz és konferanszié, az előbbi a (kabaré) műsorszámait bevezető, összekötő szöveg, az utóbbi maga az előadó; a korall ~ koráll ~ korál triász esetleg meglepetést is tartogat: a középső tag magyar ige: korainak tart valaki valamit, a korall a virágállat, illetve az ékkő, a korál pedig az egyházi ének vagy az ezen alapuló kórusmű. A bariton a tenor és a basszus közötti férfihang, a baryton tenor hangolású kürt, illetve régi vonós hangszer. Nem cserélhető fel a datál ~ dotál, akció ~ aukció, adaptál ~ adoptál, az egyhangúan ~ egyhangúlag és a többi, valóban sok bajt okozó hasonló hangzású szó. A különbségek olykor grammatikai hátterűek, és helyesírási következményeik vannak, ilyenek az alighogy ~ alig hogy, csakhogy ~ csak hogy és számos társuk. Idézem az első példa szócikkét: „Ügyeljünk helyesírásukra! Az alighogy ’mihelyt’ kötőszót egybe kell írni, pl. alighogy leült dolgozni, csengettek; az alig hogy ’éppen csak’ szerkezet viszont különírandó, például ez a tüzelő alig hogy elég télire.” A szótárban sok hasonló pár található. A helyesírási tanácsokból kibontakozik a rendszer, különböző helyeken találhatók a következő példák, de írásuk azonos elv szerint történik: e-mail-küldés, Oscar-díj-átadás, Achilles-ín-gyulladás. A helyesírási tanácsok igazodnak a jelenlegi szabályozáshoz, de olykor a jövőbeli változtatásokra is tesznek javaslatot, mondjuk a gobelin írása nyugodtan lehetne goblen, hogy segítse a helyes kiejtést. Nagyon fontosak a kiejtési tanácsok, különösen a hagyományos írású tulajdonnevek esetében: Cházár [császár], Weöres [vörös], Vay [vaji], Zigány [cigány]. A nevek helyesírása is olykor próbára teszi az embert: a festő Szinyei, a Szinnyei változat az irodalomtudóst és fiát, a nyelvészt illeti meg.
Külön figyelmet érdemelnek az újabb idegen szavak: a body, a bowling, a darts (dartozik) valószínűleg megmarad. A body fehérnemű jelentésben is megtartja írását, nem javasolják a szerzők a bodi, badi formákat, már csipkebody is van; akinek pedig hobbija a body building, az bodyzik. A bowling valószínűleg megmarad, mert a teke, illetőleg a kugli kissé másfajta játékot jelent; egyelőre az angol írásmód használatos, idővel magyarosodhat az írása. A patchwork [pecsvö(r)k] „megtartotta eredeti írásmódját, s ne is írjuk magyarosan, mert van jó magyar megfelelője, a foltvarrás, s ez kezd is elterjedni”. Az outlet [autlet] angol főnevet egyelőre nem sikerült magyarítani, megfelelője lehetne a kedvezményes ruhabolt vagy a kedvezményes árusítás, sajnos ezek mind hosszabbak az eredetinél – bonyolultabb megoldások is szóba jöttek –, ezért nem fogják spontán módon kiszorítani. A last minute [laszt minit] kifejezésnek sincs egyelőre magyar megfelelője, szó szerinti fordítással lehetne utolsó perces vagy értelem szerinti fordítással kedvezményes, (ár)engedményes utazás.
Az összerúgják a port újabb keletű szólásnak minősíti a szótár. Tulajdonképpen szóláskeveredés eredménye, a rúgják a port ’táncolnak’ és az összerúgják a patkót ’összevesznek’ egyberántásából keletkezett, ám az összeveszés valóban járhat azzal, hogy az emberek egymás szemébe rúgják, felverik a port, ezért a szóláskeveredés elfogadható. Hozzátenném: az emberektől szinte csak az új alakulat hallható, a használat szentesítette az eredetileg hibás formát, nem lehet többé hibásnak minősíteni.
Ebből a néhány példából is kiolvasható a nyelv mozgása, s látható az a rugalmas módszer, ahogyan a nyelvművelés nyomon követi a nyelv mozgását; s hogy egy ilyen tudományos munka elkészítéséhez milyen sokoldalú leíró nyelvészeti, nyelvtörténeti, stilisztikai tudás szükséges, s nagyon benne kell élni a mában. Valamikor egy nyelvművelő szótár hasznos nyelvtörténeti forrás is lehet.
Természetesen felhívja a szótár a figyelmet a durva, a kerülendő hibákra, valóban bántó az ez mellett, ez miatt, sajnos gyakran hallani. Külön szócikket szentel az adva van (adva van egy derékszögű háromszög) szerkezetnek, pedig hányszor lehet hallani-látni a németes adott egy eset-féleségeket. A médiumok makacsul terjesztik, még mindig azt hiszik, hogy a tötö-nyelv a helyes, az elegáns (van a használatban némi sznobizmus), a határozói igeneves szerkezet a germanizmus, pedig fordítva van (és nem fordított). Külön és hangsúlyosan üdvözlendő a vonzatok felsorolása, mégpedig a gyakoribb igék mellett (ad, csinál, eszközöl), az értelmező szótárak ugyanis mostohán bánnak a vonzatokkal, pedig a vonzatok igen sérülékenyek, ezek vannak először kitéve az idegen nyelvi hatásnak. Nem hiányozhat egy szótárból a szó szintaktikai mezője, azaz szerkezeti beilleszkedése a mondatba. Ebből a szempontból a Nyelvművelő kéziszótár korszerűbb, mint társai.
A szócikkek terjedelme általában rövid, de vannak hosszú, tanulmányszerű szócikkek, ilyen hosszabb kifejtést igénylő téma például a betűejtés, a betűrend, a névelők, a birtokos személyjelek használata, a csoportnyelvek, a stílus stb.
Nagyon hasznos a szótár végén közölt bibliográfia, amely tartalmazza az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos irodalmat is.
Végtelenül fontos ez a szótár mindazoknak, akiknek mindennapos munkája az anyanyelv, tanároknak, újságíróknak és egyéb tollforgatóknak. (A diákok talán ezt a szótárt is bevihetnék az érettségire, ha már a helyesírási szótárakat is bevihetik. Távlatban talán egy ábécét is maguk elé tehetnek.)
A Nyelvművelő kéziszótár hátteréről még annyit szükséges elmondani, hogy nagyapja a Nyelvművelő kézikönyv (1980, 1985), apja a Nyelvművelő kéziszótár (1996) első kiadása. Ez a gyermek jelentősen bővített, a kor igényeihez alkalmazkodó változat.
(Nyelvművelő kéziszótár. Szerk.: Grétsy László és Kemény Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 4990 forint)