Alig történt változás az anyagi feltételekben és az eszközellátottságban a Szegedi Tudományegyetemhez tartozó klinikákon. Mint ismeretes, tavaly nyáron itt léptek először sztrájkba az orvosok és az egészségügyi dolgozók, tiltakozva az elégtelen munkafeltételek, a megfelelő műszerek hiánya, továbbá az alacsony bérek miatt. A helyzet azóta sem sokat javult. Igaz, már nem horgászdamillal varrják össze a sebeket, és kiépült egy minőségbiztosítási rendszer is (így nem keveredhet a gyógyszer a beteg élelmiszerével), azonban az orvosok továbbra is sérelmezik, hogy nem kapják meg a nekik járó pótlékokat. Noha a tavalyi tiltakozás hatására az intézmények beszereztek infúziós pumpákat, EKG-gépeket és defibrillátorokat, a műszerpark döntő része továbbra is elavult. Légkondicionáló berendezés több műtőben továbbra sincs, nem egy esetben negyvenfokos melegben operálnak az orvosok. Eközben az egyes intézetek hiánya tovább nőtt, aminek hatására több osztályon a műtőssegédektől is elvették a pótlékukat. Több helyütt a betegeknek maguknak kell a műtétre pólyát vinniük, s az előírások ellenére sem tudják a klinikákon szelektáltan gyűjteni a biológiai hulladékot, csak ugyanabban a műanyag edényben, mint a többi szemetet – tudtuk meg nevük elhallgatását kérő dolgozóktól. Palotás András, az egyetemi klinikák szakszervezeti vezetője is úgy látja: jóformán semmi eredménye nem lett a tavalyi sztrájknak, ennek okát egyrészt az orvostársadalom megosztottságával, de különösen az emberek közönyével magyarázta. – Amíg a társadalmat nem zavarja, hogy ilyenek a feltételek az egészségügyben, nem számíthatunk változásra – mondja csalódottan.
A Csongrád megye leghátrányosabb térségében működő makói kórház igazgatója, Baráth Lajos elmondta, hogy minden osztály szigorú keretekkel gazdálkodhat, és nem lépheti túl ezt a határt. Kéttucatnyi üres álláshelyet évek óta nem töltenek be. Eredménynek könyvelte el ugyanakkor, hogy megállt a betegeknek a korábbi években általános Szegedre „vándorlása”. Martonosi György, Makó fideszes országgyűlési képviselője szerint tavaly 45 álláshelyet szüntettek meg a dél-alföldi kisváros kórházában, ahol vannak olyan, nem egészségügyi dolgozók, akiket a korábbi nyolc óra helyett most csak hat órában foglalkoztatnak, így kevesebb bért kell nekik fizetni. Az ellenzéki képviselő aggasztónak nevezte az intézmény háromszázmillió forintos adósságállományát is, hiszen ezt a kórház önerőből biztosan nem tudja majd kigazdálkodni. Az egyik, neve elhallgatását kérő kórházi dolgozó szerint a legsúlyosabb probléma az orvosok és a szakképzett ápolók hiánya. Különösen érinti ez a szülészeti, a nőgyógyászati és a sebészeti osztályokat, utóbbiban például a jelenlegi öt szakorvos mellett további háromra lenne szükség ahhoz, hogy ügyeleti kötelezettségeiknek a törvényben meghatározott módon eleget tudjanak tenni.
Az egészségügyi szakmában a szegedi rendelőintézetet néhány éve még az ország egyik legjobbjaként tartották számon, amelyben 47 szakterületen 170 orvos dolgozott, s évente egymilliós betegforgalma volt. Mára az intézmény – az elégtelen finanszírozás folytán – ötszázmillió forint feletti tartozást halmozott fel, s mivel sem az állam, sem az önkormányzat nem dobott neki mentőövet, csődhelyzetbe jutott, a korábbi igazgató lemondásra kényszerült, az intézmény élére önkormányzati biztost neveztek ki, 29 álláshelyet – köztük 11 orvosét – is megszüntettek. Egyes hírek szerint év végéig további 140 orvos közalkalmazotti státusa is megszűnne az intézményben, őket vállalkozói szerződéssel foglalkoztatnák tovább. Ez az érdekképviseletek egy része szerint a járóbeteg-ellátás összeomlásához vezetne Szegeden.
A Kazincbarcikai Városi Kórház adósságállománya továbbra is meghaladja a 150 millió forintot. Trencsényi Erzsébet igazgató, a Magyar Kórházszövetség vezetőségi tagja elmondta, hogy bonyolultak a számítások, kívülálló meg sem érti, hogy az egészségügyi finanszírozásban mit takarnak a fogalmak. Az egyszerűség kedvéért úgy fogalmazott, különbséget kell tenni az úgynevezett aktív ágyak, a krónikus kórházi ágyak támogatása, illetve a járóbeteg-ellátás finanszírozása között. Október 1-jén az úgynevezett aktív kórházi ágyakra vonatkozóan 132 ezerről 134 ezer forintra emelik a homogén betegségcsoport (hbcs) támogatását. A kétezer forint kevés, tíz-tizenötezres emelés lenne reális. A krónikus ágyak esetében 4010-ről 4050 forintra változik a támogatás, s ennek az emelésnek is a duplájára lenne szükség. Ez országosan többmilliárdos tételt jelent. Az igazgatónő rámutatott: a hbcs, vagyis a betegségfajtáktól függő, pontértékű normatív hozzájárulás, továbbá a krónikus ágyak napi finanszírozása, illetve a járóbeteg-ellátás fillérben kifejezhető támogatása adja a növekményt, amelyből a többletköltségeket fizetik. Már ha tudják. A 4,5 százalékos bérfejlesztésre mindez kevés, legfeljebb 2-2,5 százalékra telik, a többit az intézményeknek kell kigazdálkodniuk. Ha ez nem így történik, akkor vagy tovább nő a kórház adóssága, vagy dolgozókat kell elbocsátani. Trencsényi Erzsébet úgy véli, a kórházi finanszírozás megváltoztatásával sem lesz jobb a helyzet. Valakik mindenképpen rosszul járnak, tehát az egészségügy a 22-es csapdájában vergődik.
A gázáremelés, illetve az egyéb kiadások növekedése mélyen érinti a kazincbarcikai kórházat, de legalább annyira a többi tízet is Borsodban. A kórházak leterheltsége gyakran meghaladja a száz százalékot. Trencsényi Erzsébet rávilágított: a teljesítmény növekedésének függvényében vonják el a hbcs teljes összegének egy részét. A 134 ezer forintos hbcs csak akkor jár, ha százszázalékos kihasználtságnál maradnak. Ha öt százalékkal magasabb a teljesítmény, akkor a hbcs hatvan százalékát kapja meg az intézmény, ha pedig tíz százalékig lépik túl a száz százalékot, már csak a 134 ezer forint harminc százalékát kapja meg az intézmény, s ha még drasztikusabb a teljesítmény növekedése, az elvonás akár tíz százalékig is csökkenhet. Trencsényi Erzsébet összegzésül kijelentette, hogy a mostani tendenciák közepette az év végére a borsodi tizenegy kórház vesztesége mindenképpen eléri a háromszázmillió forintot, s bár nem szeretnék, de ebben az esetben már bizonyos kényszerintézkedésekre lesz szükség.
A kötelező, 4,5 százalékos közalkalmazotti béremelések miatt ismét felül kellett vizsgálni a nemrégiben még válsághelyzetben lévő siklósi kórház költséggazdálkodását. Különösebb megtakarításokra már nincs lehetőség – tudtuk meg Papp Krisztián gazdasági igazgatótól. Pedig a kórház adósságállományát csak a közelmúltban sikerült az állami konszolidációval úgy átütemezni, hogy a 2004. esztendőre ne legyen lejárt tartozása az intézménynek. Korábban az adósságkezelésre meglehetősen furcsa ötletek merültek fel: a múlt év elején például munkahelyük megőrzése céljából a dolgozók akár a bérük tíz százalékát is visszafizették volna a közhasznú társasági formában működő intézménynek. Később pedig adománygyűjtést is indítottak (fejenként ezer forintot vártak), amelynek kapcsán helyi vállalkozóknál és a városnál is kilincseltek. Ezt követően újabb lépést tett a tulajdonos önkormányzat: újsághirdetésekben keresett befektetőt a klinika magánosítására. – Jelenleg fizetőképesek vagyunk – mondja a gazdasági igazgató, de hozzáteszi: mindezzel együtt 20-25 fős létszámcsökkentésre kerül sor a következő fél évben – elsősorban a nyugdíjaskorúak körében. Elrendelték a gyógyszerrendelések felülvizsgálatát, és szigorították a telefonhasználatot is: csak azok férhetnek hozzá, akiknek a napi munkája megköveteli. Azt is megnézik, hogy mikor nélkülözhető például a nyomtató használata.
A siklósi kórházhoz hasonlóan Szigetváron is komoly lépéseket vezettek be a korábbi, 164 millió forintos adósságállomány kezelésére még 2003-ban. A gazdálkodásjavító intézkedések kapcsán ugyanis a városi kórház is részt vett a központi konszolidációs programban – tudtuk meg Göbölyös Ivett főigazgatótól. Korábban pedig már önkormányzati biztos felügyelte az anyagilag ellehetetlenülő intézmény pénzügyeit. – A szigorú kötelezettségvállalásnak köszönhetően mára normalizálódott a helyzet, bár folyamatosan keressük a költségcsökkentő lehetőségeket, mert egyre kevesebb pénzből gazdálkodunk – mondta. Jelenleg lejárt tartozásuk nincsen, de most is perben állnak a fűtésgazdálkodási szerződésüket illetően. A főigazgatónő szerint túl széles mozgástérre már nincs lehetőségük, felülvizsgálták és szigorították a gyógyszergazdálkodást, így inkább az egyéb szolgáltatásokkal próbálnak pluszbevételekhez jutni. Az őszi béremelést csak létszám-átcsoportosításokkal tudják megoldani, a következő hetekben 10-15 fős leépítéssel is számolni kell. A szigetvári kórházat is érinti a többi kisvárosi intézmény problémája: nehezen tudják pótolni a nyugállományba vonuló doktorokat.
A siófoki kórház igazgatója, Varga Ferenc amiatt aggódik, hogy miközben bevételeik a teljesítménytől függenek, kiadásaik a közüzemi költségek, a víz, a gáz és az elektromos áram drágulása miatt folyamatosan növekednek. A Magyarországi Református Egyház kezelésében lévő mosdósi tüdő- és szívkórház gazdasági igazgatója, Farkas István elmondta, a kórházvezetésnek komoly gondot okoz, hogy a dolgozók szeptember 1-jétől esedékes, 4,5 százalékos béremelésének a fedezetéből két százalék, azaz 15 millió forint hiányzik. A nagyatádi kórház igazgatója, Novotny Zita főorvos a létszámgondokat említette. Ez a nyáron oda vezetett, hogy a szabadságolások miatt néhány héten át hideg vacsorát kaptak a betegek. Somogy legnagyobb gyógyintézményét, a Kaposi Mór Oktatókórházat két éve sikerült ugyan gazdaságilag konszolidálni, ám kérdéses, mi történik a hamarosan lejáró konszolidációs szerződés után. A liftek zavartalanul üzemelnek a kórházban, és a melegvíz-fogyasztást sem kellett korlátozni, ám baljós előjel, hogy – feltehetőleg kényszerből – egyes osztályokon a párnahuzat helyett lepedőbe csavarják be a betegágyak nagypárnáját.
A megszorító intézkedések komolyan érintik a Győr-Moson-Sopron megyei kórházakat is. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) takarékossági igénye miatt a működtetéshez szükséges, még hiányzó összegeket az egészségügyi intézmények a fenntartóktól próbálják megkapni. Sopronban például az önkormányzatnak az utóbbi években hitelt kellett felvennie arra az öszszegre is, amit aztán a kórházi műszerbeszerzésre fordítottak. 2004-ben Sopron város önkormányzata 500 millió forintot, az idén 240 millió forintot fizetett a Szent Erzsébet Kórháznak ilyen módon eszközbeszerzésre. A soproni intézmény némileg kedvezőbb helyzetben van a megye más kórházaihoz viszonyítva, egyrészt oktatói kórház minősítésével, másrészt azzal, hogy a rendszerváltozás után szinte az egész kórházkomplexum állami garanciájú hitelekből újjáépült. Ettől függetlenül műszerei, eszközei elhasználódnak, de a pótlásra szükséges összeget nem tudja előteremteni.
A győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház főigazgatója, Varga Gábor szerint hoszszabb távon komoly problémát fog okozni, hogy a homogénbetegségcsoport-biztosítást az állam a 2003-as eredmények alapján állapította meg, hiszen a szükséges összegnek csak a kilencvennyolc százalékát kapja meg a kórház. Ez Győrött, a megyei kórházban tizenegy hónap alatt 358 millió forintnyi elvonásnak számít. Emelkedett a gyógyszerek áfája, ami szintén többletteher a kórház gazdálkodásában. Tovább növekednek a várakozási idők, egyre többször kell a sürgősségi biztonsági gyógyszerkészletekhez nyúlni, s már tendencia a korszerűbb, hatékonyabb, kevesebb mellékhatást okozó gyógyszerek helyett a régebbi, úgynevezett konzervatív szerek alkalmazása. A kompromisszumok közé tartozik, hogy bizonyos szakorvosok a hét egyik felében Ausztriában vagy Angliában dolgoznak, a másik felében pedig számlázós rendszerben Győrött. A jelenlegi anyagi helyzetben szükség lesz létszámcsökkentésre főként a kiszolgálói munkakörökben. A megyei kórháznak csak a csapadékvíz-elvezetési rendszerre és tetőfelújításra 340 millió forintot kellene költenie. Olyan szolgáltatásokon is gondolkodnak (kozmetológia, plasztika), amelyeket nem térít az OEP.
A kormány megszorító intézkedései következtében az idei költségvetéséből ötmilliárd forinthoz csak jövő januárban juthat hozzá a Debreceni Egyetem. Az elvonás az egyetem minden egységét, így az Orvos- és Egészségtudományi Centrumot (DEOEC) is érinti, ám a Tiszántúl legnagyobb klinikai hálózatát működtető egyetemi szervezet saját tartalékaiból megkísérli kigazdálkodni a szükséges pénzt, így a betegellátás színvonalának csökkenésétől, sem a tervezett fejlesztések elmaradásától valószínűleg nem kell tartani – nyilatkozta lapunknak Fésüs László centrumelnök.
Nagy kérdés viszont, hogyan tudják kezelni a társadalombiztosítás finanszírozásában már az idén érvénybe lépő, véglegesnek szánt megszorításokat. Az egészségügyi minisztérium ugyanis elhatározta, több területen összesen 1,2 milliárd forinttal csökkenti az orvostudományi egyetemekhez kapcsolódó klinikák fekvőbeteg-finanszírozását. Az Egyetemi Klinikák Szövetségének kérése ellenére a rendelet az idén érvénybe lép, így már a hatások egy részével is számolni kell. A debreceni klinikák fekvőbeteg-finanszírozására 500 millió forinttal jut kevesebb (ez egy évre vonatkozik), a progresszív betegellátás támogatását pedig az előzetes jelzések szerint teljesen megvonják. Ez utóbbi azt jelenti, hogy bár továbbra is fogadni kell azokat a betegeket, akiknek az ellátására a kisebb kórházak nincsenek megfelelően felkészülve, ám erre 2006-ban nem fizet többlettámogatást az állam. Sovány vigasz, hogy a klinikák szövetsége és a minisztérium tárgyalásainak eredményeként ez utóbbi megszorítást várhatóan csak jövő januártól vezetik be. Ennek a támogatásnak a megszüntetése hatszázmillió forintos veszteség a debreceniek számára. Mindez a korábbi megszorítások áthúzódó hatásával együtt 1,3 milliárd forintos kiesést okoz a DEOEC-nek.
origo.hu
Már rosszabb a helyzet, mint 2022-ben: történelmi aszály pusztít a Dunántúlon is
