Ámokfutás határok nélkül

Gyurcsány Ferenc lebukott. A miniszterelnök azt állította, Bush elnök megorrolt a Fideszre, amiért 2001. szeptember 11. után a polgári párt nem határolódott el a MIÉP Amerika-ellenes véleményétől. Gyurcsánytól annyi mindent hallottunk már, hogy az eset megér egy gondolatkísérletet. Tételezzük fel, hogy minden úgy történt, ahogyan ő híreszteli. Ebben az esetben talán a következőképpen zajlott le a találkozó.
George Bush leülteti a székre a magyar miniszterelnököt, de alig várja, hogy a fotósok elhagyják az ovális irodát. Akkor felteszi a kérdést, amely az iraki hadjárat és a New Orleans-i árvíz megpróbáltatásai között is négy esztendeje fúrja az oldalát: „Hogy is állnak maguk a MIÉP-pel, miniszterelnök úr?” Gyurcsány készen áll a válaszszal: „Ami történt, borzasztó, de a Fidesz is megéri a pénzét. Bármit teszünk, nem határolódnak el.” „Igen, a Fidesz – morfondírozik Bush elnök –, hallottam már róluk, és most kíváncsi vagyok az ön álláspontjára is. Hallgatom, miniszterelnök úr, aztán majd igazságot teszek ebben a sarkalatos kérdésben.” Eddig az egyes számú változat, amelynek komolyságában csak azok hihetnek, akik szerint a miniszterelnök mamája képtelen befizetni a gázszámlát.
Lássuk, hogyan festett valójában a találkozó. Bush elnök elsősorban nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét Gyurcsány Ferenccel. A tegnapi Nap-keltében maga Somogyi Ferenc külügyminiszter mondta el, hogy az amerikai elnök érdeklődött a választások előtti magyar belpolitikai helyzetről, mire Gyurcsány azt válaszolta, hogy az egykori problémák ma már nem fontosak, és a mai ellenzék is tanult a történtekből.
Szögezzük le tehát: George Bush semmiféle véleményt nem nyilvánított a Fideszről. Nem is tehette, hiszen – ellentétben az ellenzéket külföldön is bemártó magyar miniszterelnökkel – tisztában van azzal, hogy egy távoli ország belpolitikai ügyei nem rá tartoznak. Arról nem is beszélve, hogy a magyar polgári oldal kapcsolata felhőtlen az amerikai kormánnyal. Sokatmondó tény, hogy szeptember 11. után éppen Orbán Viktor javasolta, terjesszék ki a NATO alapszerződésének ötödik cikkelyét, amelynek értelmében az öszszes tagállam elleni támadásnak kell tekinteni az agressziót. De mintha ez nem is számítana. Egyesek az állítólagos magyarországi antiszemitizmusról értekeznek nyakra-főre, mások az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című kiadvánnyal kedveskednek a frissen kinevezett amerikai nagykövetnek. A honvédelmi miniszter egy rádióinterjúban kerek perec antiszemitának nevezte Orbánt (amiért pert vesztett), míg utóbb az MSZP választmányi elnöke tett ugyanerre félreérthetetlen célzást.
Gyurcsány persze nem azért végezte jelesre a Werber-szemináriumot, hogy kiaknázatlanul hagyja a lehetőségeket. Miután visszatért Washingtonból, a baráti újságok segítségével széles körben elhíresztelte, hogy az amerikai nemzet és elnök nem felejt, sőt, kimondottan fáj nekik, hogy a Fidesz négy éve nem határolódott el a MIÉP kijelentésétől. Ebben a szellemben beszélt tegnap a parlamentben is. A miniszterelnök odáig ment, hogy magát az amerikai elnököt is belekeverte az ügybe, ami nemcsak szimpla ferdítés, de egyúttal a szaúdi labdarúgók ügyében már megtapasztalt diplomáciai impotencia ékes tanúbizonysága is. Kapkodhatjuk a fejünket. Minden lehetséges, és annak a fordítottja is, amíg ez az ember rendezi az ország dolgait.
Az már csak hab a tortán, hogy ugyanez a Gyurcsány Ferenc szónokolt arról Washingtonban, hogy az ember mindenekelőtt magyar, csak aztán baloldali, jobboldali, liberális és így tovább. Igaz. De rögtön tegyük hozzá, az sem árt, ha a miniszterelnök igazat mond néhanapján.