Ha Mátraalja, akkor Szőke

Csodálatos szép a Mátraalja, csodálatos szép szőlők teremnek ott, s akad helyi gazda, akinek barikolt chardonnay-ját az Egyesült Államokban is isszák. Szőke Mátyás, Matyi bácsi éppen ilyen. A budai Várnegyedben beszélgetünk: ebben a hónapban a Mátraalja vendégszerepel a Magyar Borok Házában. Megtudom, kaliforniaiak, japánok, hollandok kóstolnak Matyi bácsinál, és kóstolói törzsvendégként járnak vissza hozzá. A sikereket pedig csakis magának, szívósságának, előrelátásának köszönheti. Nem utolsósorban a Mátraalja iránt érzett hűséges szeretetének.
– Mintha kezében tartaná a Mátra a szőlőhegyeinket. A Mátraalja a hegyvidékek között a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik – mondja –, tengerszint feletti magassága, adottságai, talajviszonyai kiválóak, elismert tény, hogy a legszebb illatos borok itt teremnek.
Hogy miért van mégis hátrányban? Mert a pártállami rendszerben szőlőinek nagy részét Egerben dolgozták fel, és egri néven hozták forgalomba. A kilencvenes években pedig nem alakultak ki azok a kis üzemek, családi gazdaságok, amelyek ma Eger, Szekszárd vagy Villány borászatát meghatározzák. A fiatal pincék nagyon nehezen boldogulnak. A már elismert gazdák egyeduralmát szinte lehetetlen megtörni, és Matyi bácsi szomorúan mondja: a fiatalok már bele sem kezdenek. – Évek óta nem láttam épülő pincét. Sok szőlő parlagon maradt, de úgy érzem, jövőre még többen abbahagyják. A termelés már az önköltséget sem hozza vissza – legyint.
Ha Mátraalja, akkor Szőke. A Szőke család emberemlékezet óta borászkodik, Matyi bácsi maga is továbbadta a tudást: két fia van, a kisebbik borászként végzett. Lesz, aki továbbviszi majd a családi örökséget, ez vezérelte őt a pince megépítésében. Kilencvenben palackozót, feldolgozóüzemet, bemutatótermet, pincéket építettek, kilencvenkettőben már exportáltak. Büszkeségüket, a chardonnay-t három éve Kaliforniába szállítják. A szelekcióra egy kaliforniai kereskedő házaspár figyelt fel Brüsszelben. Néhány korty miatt utaztak Gyöngyöstarjánig, és megszületett az üzlet. Amikor a reduktív borok divatjáról és a Nyugat majmolásáról beszélünk, annyit mond: legyünk büszkék mi, magyarok arra, amink van, a hagyományos fahordós érlelésre éppen úgy, mint a hazai fajtákra, a hazai gyümölcsre. Mert ilyen ízek máshol nincsenek. Szőke Matyi bácsi bejárta a világot, de nem tudná elképzelni, hogy máshol, hogy városban éljen. Mi szerethető van Gyöngyöstarjánban a Mátra lábain, a gyönyörű szőlőkön, a csodálatos borokon és a pincéken kívül? – Madárcsicsergés – mosolyog.