Csaknem tízperces késéssel érkezett meg az Apró–Gyurcsány-érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság elé Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akinek elsőként Deutsch Tamás fideszes bizottsági tag tett föl lényegre törő, igen vagy nem választ igénylő kérdéseket.
*
A kormányfő azonban rendre hosszú monológokba bonyolódott, amelyekben olykor a kérdező iskolai tanulmányaira, képzettségére tett dehonesztáló megjegyzéseket.
Deutsch első kérdése az volt: igaz-e, hogy az állami tulajdonú, Szalay utca 4. szám alatti ingatlan értékbecslését a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) megbízásából Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Rt. végezte 1993-ban? Gyurcsány erre úgy válaszolt, az épület társasházzá alakításához fölhasznált ingatlanbecslést az Altus által megbízott szakértő készítette. A második kérdés az volt, igaz-e, hogy az Altus Rt. a Szalay utca 4. VI–VII. emeletén lévő ingatlanokat 16 millió forintra, a földszinti ingatlant pedig közel tízmillió forintra értékelte. Erre Gyurcsány úgy felelt, amennyiben az említett számok az értékbecslésből származnak, akkor igen.
Harmadik kérdésében Deutsch Tamás arra várt volna választ, igaz-e, hogy a szintén Gyurcsány-érdekeltségű Aldo Kft. 1994. május 26-án nettó 16 millió forintért megvásárolta az emeleti ingatlanokat, míg a földszinti ingatlant nettó tízmillió forintért lízingbe vette az államtól. A miniszterelnök úgy reagált, az értékbecslésnek és az értékesítésnek nincs köze egymáshoz, vagyis egy ilyen módon föltett kérdésre a válasz: nem. Ezután a fideszes politikus azt tudakolta, igaz-e, hogy ugyanebben a hónapban, 1994 májusában szintén az Altus Rt. készíttetett egy másik értékbecslést is, amely az előzőtől eltérően az emeleti ingatlanok értékét nem 16, hanem 45,3 millió forintban határozta meg. Gyurcsány Ferenc emlékeztetett, az adásvétel előtt a VI. és a VII. emeleten a kancellária bölcsődéje és óvodája működött, „kicsike vécékkel, kicsike mosdókkal”, ezért az Altus Rt. beköltözéséhez jelentős beruházásra volt szükség: felújították a gépészetet és a burkolatot, falakat mozgattak meg, nyílászárókat cseréltek.
Deutsch Tamás kiemelte, a miniszterelnök nem mond igazat, hiszen az Altus 1993-as mérlegbeszámolója szerint csupán 968 ezer forintos beruházást hajtottak végre az ingatlanokon, ami nem indokolja a két értékbecslés közötti jelentős eltérést. Gyurcsány Ferenc erre azt mondta, Deutsch Tamás nem érti a számviteli jogot, majd arra utalt, hogy az értéknövekedést eredményező beruházásokat nem az Altus Rt. végezte, ezért nem ennek a cégnek a mérlegében kell keresni az elszámolásokat. A miniszterelnök nem nevezte meg azt a céget, amelyik az állítólagos 30 milliós átépítést az állami ingatlanon állítólag elvégezte. Arra sem adott magyarázatot, hogy ez az általa névtelenségben hagyott cég milyen szerződés vagy jogi kapcsolat alapján végzett volna el egy ilyen beruházást egy állami ingatlanon.
Az ellenzéki politikus ezután arra volt kíváncsi, tájékoztatta-e az Altus az eladót, a Miniszterelnöki Hivatalt a 45,3 millió forintos értéket megállapító új szakvéleményről. A kormányfő erre nemmel felelt, mondván, egy saját beruházásból, saját kockázatra megvalósított beruházásról nem kell értesíteni az eredeti tulajdonost, azaz a bérbeadó Miniszterelnöki Hivatalt.
Deutsch Tamás ezt követően azt tudakolta, igaz-e, hogy 1994. május 30-án, vagyis négy nappal az adásvétel után az Aldo Kft. a 16 millió forintért megvásárolt emeleti ingatlanok tulajdonjogát 45,3 millió forintért adta át az Altus Rt.-nek. Gyurcsány válasz helyett továbbra is azt próbálta magyarázni, hogy valaki vagy valakik 24 millió forintnyi beruházást hajtottak végre az ingatlanokon. Deutsch arra is kíváncsi volt, hogy az Altus Rt. az államtól 1995. január 19-én 6 millió forintért megvásárolt 319 négyzetméteres, Szalay utcai földszinti ingatlant és az ehhez kapcsolódó, tulajdonában lévő 66 négyzetméteres lakást az Állami Közlönykiadó Kft. két hónappal a vásárlás után visszabérelte-e Gyurcsány cégétől. A fideszes politikus a szerződés alapján hangsúlyozta, hogy a Gyurcsány cégének tulajdonában lévő ingatlant az állami cég állami forrásból, közvetlenül az adásvételt követően százmillió forintért átépítette. Kiemelte azt is, hogy az ingatlant visszabérlő állami cég 2005-ig a kormányfő cégének több mint százmillió forintot fizetett ki bérleti díjként. Gyurcsány védekezésében bonyolult fejtegetésbe bocsátkozott, amely szerint az állam 100 millió forintért nemcsak az államtól 6 millióért megvett 319 négyzetméteres ingatlanát újította fel, hanem a cég magántulajdonában lévő, de nem az államtól vásárolt 66 négyzetméteres lakrészt is.
Deutsch Tamás hetedik kérdése felé (ez szintén az értékbecslésekre vonatkozott) kezdték elveszíteni türelmüket a vizsgálóbizottság szocialista tagjai. – Meg kellene érteni, Tamás – szólt át Tóth Károly ellenzéki képviselőtársának, az ingatlanra vonatkozó értékbecslések közötti különbségek okára utalva, miközben Vadai Ágnes (a brókerbizottságban korábban tapasztalható, Wiener György által képviselt stílushoz képest) bátortalanul, kis szünetekkel, de folyamatosan ügyrendben kért volna szót.
Ezután áttértek a Szalay utca 4. szám alatti épület földszintjét érintő ügyletekre, ahol a képviselői klub működött. A miniszterelnök megerősítette, hogy az Altus 1995. január 12-én vásárolta meg 6,6 millió forintért az államtól. Gyurcsány ismét bonyolult fejtegetésbe bocsátkozott, amely szerint a MeH-től megvett 319 négyzetméteres ingatlanhoz még vásárolt egy 66 négyzetméteres magáningatlant is. Ezt a két ingatlant adták bérbe tíz évre az állami tulajdonban lévő közlönykiadónak. Az állami cég 2005-ig több mint 100 millió forint bérleti díjat fizetett ki a Gyurcsány tulajdonában lévő Altus Rt.-nek.
A miniszterelnök közölte: egy lerobbant szakszervezeti klubot vásároltak meg, és egy felújított ingatlant adtak tovább (két hónap múlva) bérbe a közlönykiadónak. – Nem mond igazat! – reagált erre Deutsch Tamás, ugyanis a közlönykiadónak kellett 97 millió forintért felújítania Gyurcsány cégének ingatlanjait. Gyurcsány személyeskedő hangnemre váltott: – Értette-e, amit idáig mondtam, vagy nem érdekli, ezért beszél butaságokat dr. Deutsch Tamás, végzettsége szerint jogász? – kérdezte a kormányfő, akinek hozzászólását Tóth Károly tapssal honorálta.
Gyurcsány Ferenc és Deutsch Tamás is levonta a több mint kétórásra nyúlt meghallgatás tanulságait. A miniszterelnök azt javasolta, amenynyiben jogsértéseket gyanítanak bármilyen ügygyel kapcsolatban, akkor legyenek következetesek, és férfihoz méltón jelentsék fel őt, hogy egy „rendes, jogszerű eljárásban” tisztázhassa magát. – Ha az én titkaimra kíváncsiak, akkor legyenek vele boldogok, ha erre van szükségük, akkor tegyék, de talán éppen emiatt fogják elveszíteni a választásokat – zárta le a témát a miniszterelnök, aki a továbbiakban az ország dolgaira akar koncentrálni. Deutsch végösszegzésként 1993-tól kezdődően elemezte a különböző tranzakciókat, aminek végén arra jutott: a kormányfő által felvetett részletkérdésektől eltekintve is kijelenthető, hogy Gyurcsány a kettős értékbecslés segítségével lebonyolított ingatlanügylettel, továbbá az Altus tulajdonában lévő ingatlanoknak állami forrásból történő felújításával, valamint az így felújított ingatlanoknak az állam felé történt bérbeadásával 248 millió forint bevételre tehetett szert az Altus.
Tóth Károly előbb a bizottság fideszes elnökének erkölcsi tartásáról és gátlástalan vezetési stílusáról beszélt, majd megkérdezte, hogy a miniszterelnök közszereplőként segített-e vállalkozásainak. Gyurcsány ezután hosszas beszédet tartott életéről és annak fontosabb döntéseiről, majd közölte: sár rá nem hullik, nem is hullott, nem is fog hullani. A testület ülésének vége felé a lapunk által bemutatott, szintén egy volt Gyurcsány-érdekeltség, a Fittelina Kft. ügyeire került a szó, majd ezzel kapcsolatban Csiha Judit MSZP-s alelnök tájékoztatott az APEH-ban megindított belső vizsgálatról. Az adóhatóság gyanúja szerint egy vezető beosztású tisztségviselő adótitkot sértve hívott le információkat a szervezet számítógépes rendszeréről.
Véletlen? Röviddel a Gyurcsány-bizottság ülésének megkezdése után a távirati iroda az APEH következő bejelentéséről tájékoztatott: belső vizsgálatot rendeltek el, mert felmerült a gyanú, hogy egy korábban a miniszterelnök érdekeltségi körébe tartozó, ám azóta már megszűnt cég ügyében jogosulatlan adatkezelés történt a hivatalban. Az adóhatóság közleménye szerint szeptember közepén a hivatal egyik dolgozója adótitoknak minősülő adatokat töltött le az APEH informatikai rendszeréről, és ez a már évekkel ezelőtt megszűnt vállalkozás adótitkait érintette. Az MTI úgy tudja, a cég a Fittelina Kft., a vizsgált dolgozó pedig az APEH korábbi vezetésének bizalmi embere volt. Tudósításába a távirati iroda lapunkat is belekeverte. – A cég a Fittelina, amelynek adózási ügyeiről a Magyar Nemzet közölt részleteket – tartalmazza az MTI írása. A hivatal tevékenységét felügyelő Pénzügyminisztérium szóvivője, Pichler Ferenc érdeklődésünkre közölte: csak a véletlen folytán esett egybe a bizottsági ülés és a hivatal bejelentése, és nem hiszi, hogy a közlemény ütemezett volt. – Egy ilyen vizsgálat úgy zajlik, hogy előbb elkészül az anyag, azután bejelentik – érvelt a szóvivő.
Lapunk visszautasít. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mai parlamenti vizsgálóbizottsági meghallgatásán elhangzott állításokra reagálva a Magyar Nemzet határozottan kijelenti: a kormányfő és felesége, Dobrev Klára közös kft.-jéről, a Fittelina Kft.-ről és a miniszterelnök egyéb érdekeltségeiről szóló tényfeltáró sorozatában a lap kizárólag olyan adatokat használt fel, amelyek nyilvánosan fellelhető hivatalos dokumentumokban, elsősorban a Fővárosi Cégbíróságra az adott cégek által beadott éves mérlegbeszámolókban, illetve azok szöveges kiegészítő jelentéseiben szerepeltek. Ezek az adatok minden érdeklődő számára hozzáférhetőek. A Magyar Nemzet egyetlen olyan adatot sem közölt, ami illegitim forrásból származna, és egyetlen olyan adatot sem tárt a nyilvánosság elé, ami az APEH-től származott volna. A Magyar Nemzet a lap törvénytelen forrásaira vonatkozó gyanúsítgatásokat a leghatározottabban visszautasítja. Azokkal szemben, akik ezt állítják vagy sugallják, a Magyar Nemzet minden törvényes eszközzel fellép.
