Keserű viták a cukor miatt

Nem hagyjuk, hogy az EU bürokratái feláldozzák a kontinens mezőgazdaságát a világkereskedelmi tárgyalásokon – hangoztatta Jakab István, a Magosz elnöke a szervezet által rendezett szakmai konferencián.

Ha beteg az európai cukoripar, nem az a legjobb gyógymód, hogy hagyjuk meghalni – jelentette ki Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke az Európai Unió cukorrendtartásának reformja – a cukorágazat jövője címmel rendezett tegnapi konferencián. Az érdekvédelmi szervezet vezetője kiemelte, hogy az európai gazdaszervezetekkel együtt nyomást gyakorolnak a világkereskedelmi szervezettel (WTO) tárgyaló Európai Bizottság delegációjára. Ennek egyik tagja ugyanis Jakab István értesülései szerint egy rendezvényen a minap kijelentette: „be kell áldozni az unió mezőgazdaságát azért, hogy az EU iparcikkeit és szolgáltatásait el tudjuk adni a harmadik világbeli országoknak”.
Az uniós cukorágazat körül alaposan megváltoztak a körülmények az utóbbi években – mondta előadásában Pete Nándor, a brüszszeli állandó képviselet magyar szakértője. A piacon jelentősen előretörtek a nádcukrot termelő államok – elsősorban Brazília, Ausztrália és Thaiföld – miközben jelentősen olcsóbb lett a répacukor. Az EU által alkalmazott – garantált és támogatott – cukorár jelenleg kétszerese a világpiaci árnak. A Világkereskedelmi Szervezettel folytatott tárgyalásokon – elsősorban Brazília kezdeményezésére – elmarasztalták az EU támogatási gyakorlatát, és annak megváltoztatására kívánják rávenni a közösséget.
A cukoripari rendtartás alapján mindeddig jól működött az EU belső piaca – állapította meg Kocka Zoltán, a Cukoripari Egyesülés igazgatója. A tagállamok megkapták a termelés mennyiségére vonatkozó kvótákat, és kiválasztották a szállítási joggal rendelkező termelőket. A rendszer önellátásra rendezkedett be, a termelők jórészt csak annyit termeltek, amennyire engedélyt kaptak. Az unió régi tagországai közül többen azonban – például Franciaország, Németország, Belgium – jelentős mennyiségben vittek kvótán felüli, úgynevezett C cukrot a világpiacra. Ennek jogosságáról is folyik a vita a WTO-tárgyalásokon. Részben ezzel indokolja az unió, hogy miért szorul reformra a cukoripari rendtartás. Marianna Fischer Boel, az Európai Bizottság agrár- és vidékfejlesztésért felelős biztosa lényegében azt javasolja, hogy három év alatt, 2009-re 39 százalékkal csökkentsék a cukorrépa átvételi árait és 43 százalékkal a minimumárat. Ennek ellentételezéseként a gazdálkodók kieső bevételeik 60 százalékát megkapják.
A magyar cukoripari termelők és szakmai képviseletek támogatják Glattfelder Béla európai parlamenti képviselő javaslatát, amellyel módosítani kívánja a biztos javaslatát. A fideszes színekben megválasztott néppárti szakpolitikus szerint az árat csak 25 százalékkal szabad mérsékelni, mert ekkor még fennmaradhat a hazai cukorrépa-termesztés. A kompenzációt 60 százalékról legalább 90 százalékra kell emelni. Ezzel szemben nem támogatható a C típusú termelés kvótájának növelése, és szorgalmazni kell az unión kívülről érkező, kedvezményes behozatali lehetőségek szigorítását.