Ön – ellentétben sok diplomatával – kiválóan beszél magyarul. Honnan a nyelvtudás?
– Még 1985-ben kaptam ösztöndíjat és jöttem Magyarországra. 1986-ban beiratkoztam az ELTE-re, amelyet 1992-ben fejeztem be. Ezután Tuniszba utaztam, ahol Jasszer Arafat elnök tanácsadója voltam ifjúsági ügyekben, aki az akkori munkám alapján 1997-ben kinevezett engem magyarországi ügyvivőnek. 1999-ben Orbán Viktor miniszterelnök meghívta Jasszer Arafat elnököt Budapestre. A látogatás nagyon jól sikerült, s elnökünk távozása után néhány nappal megkaptam a nagyköveti megbízatásomat. Azóta folyamatosan itt vagyok, de egy-két nap múlva elhagyom Magyarországot.
– Lengyelország esetében egy Magyarországnál jóval nagyobb államról van szó, az Európai Unió meghatározó országáról. Nagy előrelépésnek számít ez az ön számára?
– Úgy vélem, hogy igen, hiszen nekünk az Európai Unió stratégiai partnerünk. Abbász elnök választott engem a lengyelországi posztra, mivel Budapesten sikeres munkát végeztünk, s elégedettek vagyunk a palesztin–magyar kapcsolatokkal. Azért is rám esett a választás, mert szükség volt egy olyan emberre Lengyelországban, aki ért a közép-európai térséghez, s kevés ilyen szakértőnk van. Bár velük is jó viszonyban vagyunk, meg kell erősíteni a kapcsolatainkat.
– Elégedett-e kormánya a magyar–palesztin viszonnyal?
– Igen, ám mindig lehet erősíteni a kapcsolatokat. Szerintem most új lehetőségek nyíltak meg a gázai kivonulással. Sok fantáziát látok abban, hogy magyar üzletemberek tudnak befektetni a területen, s valószínűleg novemberben indul is egy magyar delegáció Gázába, ahol befektetési lehetőségeket fognak kutatni. Azt lehet mondani, hogy mind az Orbán-kormány, mind a mostani kabinet megpróbált mindent a jó viszony kialakításáért. Igaz, a Gyurcsány-kormánynak nehezebb dolga volt, mivel az intifáda 2000-es kitörése után nagyon komoly problémákkal küzdött a palesztin nép. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy Magyarország mind velünk, mind Izraellel jó kapcsolatokat ápol.
– Miután kivonultak az izraeliek a Gázai övezetből, mit vár a jövőtől? Jelenleg a fennálló hatalmi vákuumban bárki betöltheti a vezető szerepet, a januárban esedékes parlamenti választások kimenetele is kérdéses, s az sem bizonyos, hogy a győztes a hatalmát ki tudja terjeszteni minden palesztin területre.
– A kivonulást nagyon fontos, pozitív lépésnek tartjuk, ám ez kevés. Itt az összes megszállt területeknek mindössze öt százalékáról beszélünk, ráadásul, bár a katonák és a telepesek kivonultak, mégis Izrael gyakorolja a hatalmat továbbra is. Ezért mi azt szeretnénk, ha folytatódnának a tárgyalások az útiterv további folytatásáról, az előttünk álló pontokról. Ciszjordánia továbbra is megszállt terület, tárgyalni kell a határokról, a menekültkérdésről és Jeruzsálem jövőbeni helyzetéről. Számos sokkal fontosabb ügy van, amelyről beszélnünk kell az izraeliekkel, mint a mostani kivonulás elemzése. Ám a legfontosabb az útiterv teljesítése. Ez mindkét oldal számára lépések megtételét írta elő. A tárgyalások során azonban nemzetközi segítségre van szükségünk.
– Ám ezekből a feltételekből semmi sem valósult meg. Sem önök nem szerelték le a fegyveres csoportokat, sem Izrael nem számolta fel telepeit az összes megszállt területen. Fontos-e továbbra is a sokak szerint halott útitervet folytatni?
– Épp ezért tartom úgy, hogy a segítség nélkül nem megyünk semmire. Az nem elég, hogy a nagyvilág boldog az izraeli és a palesztin vezetők esetleges találkozása miatt, s bíznak az eredményekben. Nyomást kell gyakorolni Izraelre, sőt a Palesztin Hatóságra is, hogy teljesítsék az útitervet. E nélkül nem fog működni a békeprogram. Az sehova sem vezet, ha csak beszélünk róla, de semmi sem történik. Azonban a terv haláláról sem lehet beszélni, mivel ez az egyetlen olyan program, amely a kezünkben van, s az egész világ támogatja. Nagyon fontos, hogy ezt még a két érintett kormány, a palesztin és az izraeli – ez utóbbi több feltétel mellett – is elfogadta. Számos dolgunk van még a palesztin oldalon, ám én az előrehaladással összességében elégedett vagyok. Ám érdemes megnézni, milyen sikereket értünk el az elnökválasztás vagy az önkormányzati választások lebonyolításában, s januárban a parlamenti választás miatt járulnak az urnák elé a palesztinok. A fegyverek kérdése is rendkívül fontos: minél előbb el kell tűnniük az utcákról a harcosoknak. Igazuk van az amerikaiaknak, az európaiaknak és az izraelieknek is ebben a kérdésben. Mit keresnek a fegyveresek az utcákon? Mi is szeretnénk normálisan élni, dolgozni, tanulni. Abbász elnök ezért kéri a fegyvereseket, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel. Talán ezért is vagyok az eddigieknél derűlátóbb, mert sikerült megegyeznünk a csoportokkal. Ha megnézi a híreket, nem nagyon lehet utcai harcokról szóló híradásokat látni a televízióban. Azt indítványoztuk: döntsön a nép úgy, ahogy ő akar. Ezért választásokon fogunk megmérkőzni, s nem fegyverekkel vesszük fel a harcot. Senkinek sem hiányzik a polgárháború. Bízom benne, hogy mindenki el fogja fogadni a választások végeredményét, akárki is kerül ki győztesen. Izrael választását mi is elfogadjuk.
– Az ön búcsúfogadásán többek között részt vett Dávid Admon, Izrael magyarországi nagykövete is. Milyen a kapcsolatuk?
– Mindig is az volt az álláspontom, hogy mivel mi Magyarországon élünk és dolgozunk, meg kell mutatni a magyaroknak és a többi diplomáciai testület tagjainak, hogy beszélünk és találkozunk egymással. Az, hogy odahaza rossz a helyzet, nem jelentheti azt, hogy mi sem beszélünk egymással. Emellett ha jó a személyes kapcsolat a nagykövetek között vagy mondjuk a magyar zsidóság képviselői és a palesztin nagykövetség között, az segít mindkét oldalnak.
Genfi szervezők hazánkban. Aki békét akar csinálni, azt mindig árulónak nevezi valaki – jelentette ki Budapesten egybehangzóan Jasszer Abed Rabbó volt palesztin, valamint Joszi Bejlin volt izraeli miniszter. A két politikus a kidolgozója a Genfi kezdeményezés néven ismert béketervnek, amely alulról jövő elképzelésként próbálja a világ kormányait megnyerni magának. A Budapesten is előadást tartó két tekintélyes politikus elmondta, sokan támogatják kezdeményezésüket, amely mellett folyamatosan kampányolnak külföldön és saját népeik körében egyaránt. Lapunk kérdésére a palesztin nagykövet a tervről elmondta, annak létrehozása idején, 2003-ban Ariel Saron miniszterelnök azt hajtogatta: nincs palesztin partner, akivel tárgyalni lehetne. „A Genfi kezdeményezés azonban bebizonyította, hogy igenis van partner. Emellett megmutatta, ha minden érintett akarja, lehet béke a Közel-Keleten” – vélte Khaled Ghazal.
