Alul valami

Azon a napon poroszkált át kis Bácsó a barátja falujába, amikor leesett az első hó. Cimborája, Böndi Pista azzal csalta Magyarbikalra kis Bácsót, hogy a falubeli lányok egy idős asszonynál gyűlnek össze fonni, aki aligha zavar majd az udvarlásban. „Kisó banyó már szinte teljesen süket, és alig lát. Olyat táncolunk, hogy na! Megforgatjuk ám a lyányokat!” – unszolta Böndi Pista, igaz, nem nyújtotta hosszúra, mert kis Bácsó hamar legyőzte félénkségét.
Nemrégiben a feketetói vásárban vette a pej lovát kis Bácsó. Mutatós jószág volt, mindenki megfordult utána. Örült, hogy a lányok előtt dicsekedhet majd Rigóval.
Egy cigányt is fogadott, hogy legyen, aki zenéljen a fonóban. „Szedd a lábad, te prímás, ha meg akarod keresni a vacsoráravalót” – nógatta kis Bácsó a cigányt. Karcsi pedig, szegény, csak úgy szaladt a rossz bakancsában Rigó nyomában!
Amikor beértek Magyarbikalra, egyenesen a Böndi-portára mentek. Pista lehívta vendégeit a pincébe, ahol néhány pohár borból igyekezett bátorságot meríteni az udvarláshoz a két barát. „Ecsém, te nem láttál még rendes nadrágot? Azt hiszed, hogy nem fognak kikacagni a lányok, ha meglátnak ebben a gatyában?” – csipkelődött Böndi Pista. Kis Bácsó valóban hagyományos házivászon gatyában jött el a fonóba, de nem tehetett mást, hiszen apja kizárólag ebben a szoknyára emlékeztető nehéz viseletben járatta a fiát. Mindig azt mondogatta, hogyha ez jó volt a nagyapjának és az apjának, akkor jó lesz a fiának is!
Miután elfogyasztottak néhány nyeletet a vörösborból, és a biztonság kedvért megtöltötték jófajta szilvapálinkával a butykost, elindultak Kisó nénje háza felé. „Látod-e, ecsém? A lányok már énekelnek! Kisó nénje pedig ott szundikál a sarokban!” – örvendett Böndi Pista, amikor belestek az ablakon. Látva a kedvező helyzetet, a három ember határozottan kopogott az ajtón, majd délcegen belépett a fonóba.
A lányok nagyon megörültek a vendégeknek. Elsősorban Czondi Annók volt boldog, mert már régóta kerülgette őt kis Bácsó. Tetszett a lánynak a délceg ifjú, el is pirult amint meglátta. A vendégeket pogácsával kínálták, Böndi Pista pedig elővette a pálinkáját. A fiatalok egymást túlkiabálva kezdtek a viccelődésbe, és amint Karcsi rázendített az első nótára, a hangulat a tetőfokára hágott: a fonó táncra perdült.
A fiatalok összeölelkeztek, és amúgy oláhosan körben táncoltak. Mindnyájan erősen kapaszkodtak a két oldalsó társuk derekába. A pörgés pedig egyre fokozódott, mígnem a kör közepébe perdült egy fehér rongy. Először a legtöbben nem értették, hogy mi lehet az valójában, mígnem feleszméltek, hogy egy gatya van a földön. „Nézzétek, lyányok, kis Bácsónak elszakadt a gatyamadzagja, és purdén maradt! Nehogy eleresszétek ám!” – kiáltotta el magát az egyik leány, a többiek pedig visítva-kacagva pörögtek körbe.
Szegény kis Bácsó alig tudott kiszakadni az ölelő kezek közül. Az ablakon át menekült, a gatyáját sem kerítette elő. Úgy, ahogyan volt, félmeztelenül pattant fel Rigóra, és meg sem állt hazáig. Másnap estig feküdt az ágyában, amíg az apja végre pénzt adott nadrágra. Bánffyhunyadon a legszebb bricsesznadrágot vette meg.
Büszkén járt-kelt új ruhájában, de minden hiába volt, Czondi Annók nevetve fordult sarkon, ha meglátta, és még halála után is az „oláh táncán” kacagott egész Kalotaszeg.