Egy „nem tipikus adóalany” kálváriája

Nem tart az APEH attól, hogy az emberjogi bíróság ellene ítél egy tizenötmilliárd forintos kártérítési perben. Pedig egy fiktívnek minősített számla miatt éppen ennyire perelik. A feltaláló bízik benne, hogy megegyezéssel ér véget az ügy, és nem kell folytatnia igazának keresését a strasbourgi bíróságon.

2005. 11. 29. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem feltételezzük, hogy Wilheim László adócsalást akart elkövetni, de a jogi helyzet egyértelmű: a tizenötmilliárd forintos számla kibocsátásakor a WILA Motor egyéni cég nem volt adóalany – jelentette ki Vámosi-Nagy Szabolcs. Az APEH elnökhelyettese ezzel a lapunkban október 12-én megjelent cikkre (Perben egy tizenötmilliárdot érő találmány miatt) reagált, miután az adótitok alól feloldotta az érintettet. Mint megírtuk, Wilheim László feltaláló szabadalma hasznosításának a jogát ügynökön keresztül kívánta értékesíteni. Az ügynök – egy magyar tulajdonú, fővárosi székhelyű vállalkozás – meg is vette a jogot, nem kevesebb mint tizenötmilliárd forintért. A találmány lényege egy olyan eljárás, melynek segítségével a dízelmotorok belső kopása lényegesen csökkenthető, s ezzel jelentős tüzelőanyagot lehet megtakarítani, és számottevően csökken szennyezőanyag-kibocsátás.
Az üzletből azonban nem lett semmi. Bár Wilheim igyekezett körültekintően előkészíteni a nagy értékű számla kibocsátásának, befogadásának, valamint a hárommilliárdnyi általános forgalmi adónak az útját, az adóhatóság hibát vélt felfedezni a cégpapírokban. A verdikt: a WILA Motor fiktív, a számla fiktív, az általános forgalmi adó nem fizethető ki a vevőnek, ugyanakkor a számla kibocsátójának be kell fizetnie a meghatározott határidőre az áfát. Nem kevesebbet, mint hárommilliárd forintot.
Az eset 1999. áprilisában–májusában történt. Wilheim László azóta igyekezett minden számára elérhető jogi fórumon bizonyítani, hogy sem cége, sem a számla nem fiktív, és az APEH egy legális ügyletet akadályozott meg. Ráadásul úgy, hogy a hatóság informatikai rendszerében valaki önkényesen megváltoztatta a WILA Motor statisztikai besorolásának a számát. Így az adóhatóság nyilvántartása szerint a cégnek más volt a tevékenységi köre, mint a cégpapírokon szerepelt, ezért az APEH kezdeményezte a cégbíróságon a WILA Motor törlését visszamenőlegesen, 1987-es bejegyzéséig.
Azóta több bírósági eljárás is lezajlott, jelenleg is folyamatban van egy büntetőfeljelentés a feltaláló ellen. A külső szemlélő, akinek nincs módjában igazságot tenni a felek között, pusztán logikai úton két kimenetelt vár: vagy adócsalás kísérlete történt, méghozzá hárommilliárd forint értékre, ennek pedig komoly büntetőjogi következményének kellene lennie. Vagy az APEH hibázott, ekkor pedig kártérítés jár a feltalálónak, és felvethető az adóhatóság egyes munkatársainak a felelőssége.
Bár a jogi helyzet egyértelmű, a kimenetel tekintetében árnyaltabban fogalmazott Vámosi-Nagy Szabolcs. Az APEH elnökhelyettese szerint az összes e tárgyban született bírói ítélet az APEH-nek adott igazat.
Az elnökhelyettes szerint a feltaláló akkor lett fiktív, amikor az 1987-ben létrehozott egyéni cég „mögül” az önkormányzat 1989 áprilisában megszüntette a feltaláló iparengedélyét. Az APEH jogi érvelése szerint ugyanis az egyéni cég – vállalkozói igazolvány nélkül – nem önálló cégforma, nem rendelkezik adóalanyisággal. Amikor tehát a feltaláló iparengedélye megszűnt, ezt jeleznie kellett volna a cégbíróságon, és akkor az megszüntette volna az egyéni cég bejegyzését. Tekintve, hogy ez elmaradt, és az adóhatóság csak a tizenötmilliárdos számla kibocsátásakor, 1999-ben fedezte fel a mulasztást, akkor intézkedett az egyéni cég visszamenőleges törléséről. A Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Bíróság érvelése szerint a WILA Motor és vevője közötti „jogügylet színlelt volt. A felek valóságos akarata arra irányult, hogy az eltérő adóbevallási és adófizetési kötelezettségből eredően, az áfatörvény szabályozási lehetőségét felhasználva az áfa összegét a költségvetés által nyújtott kamatmentes hitelként hasznosítsák.”
Az elnökhelyettes nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy tévedésből került-e megváltozott tevékenységi kört jelölő statisztikai besorolás az adóhatóság informatikai rendszerébe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a WILA Motor és a kibocsátott számla fiktív voltát ez nem befolyásolja, a cég a számla kibocsátásakor a fent jelzett okból nem rendelkezett adóalanyisággal.
Az áfacsalás kísérletével kapcsolatban Vámosi-Nagy úgy vélekedett, hogy mivel büntetőfeljelentést csak a bírósági eljárások lezárása után, vagyis 2002-ben tehetett a hivatal, nem feltűnően késedelmes az eljárás lassúsága.
Az általános vélekedéssel kapcsolatban, mely szerint az APEH ellen „államérdekből” nem lehet pert nyerni, az elnökhelyettes rámutatott: mert komoly szakjogászi háttérrel rendelkeznek, szégyen is volna, ha nem nyernék meg pereik többségét, általában 75 százalékát. A Legfelsőbb Bíróság elé kerülő ügyek esetében ez az arány eléri a 90 százalékot is. Ennek okát Vámosi-Nagy Szabolcs abban látja, hogy abban a bírói testületben „különösen jól értenek az adóügyekhez”.
Felvetésünkre, miszerint a magas kárérték arra indíthatott egyes tisztviselőket, hogy az indokoltnál szigorúbban csapjanak le a tranzakcióra, az elnökhelyettes elmondta: sem akkor nem volt és most sincs az adóhatóságnál személyes érdekeltség. A pénzügyminiszter által az adóhatóság elé tűzött adóbevételi célt évről évre szétosztják az igazgatóságok között. Az ellenőrök prémiuma attól függ, hogy az adott igazgatóság teljesíti-e a normát. A jelentős túlteljesítés nem jár jelentős prémiumtöbblettel. Még egy szempont: a hárommilliárdos kárérték már az ezredfordulón sem számított annyira jelentősnek, hogy személyi túlkapást motiválhatott volna.
Azt az értesülésünket, mely szerint a panaszos feltaláló a strasbourgi emberjogi bíróság elé viszi az ügyet, ha nem sikerül az adóhatósággal megállapodnia, az elnökhelyettes meglepődés nélkül fogadta. Azt ugyanakkor jelezte, kétsége van afelől, hogy az adóhatóság részéről bárki megállapodásra törekedne egy olyan ügyben, amelyben a Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla és több más fórum is az APEH álláspontját igazolta. Vámosi-Nagy Szabolcs ugyanakkor kifejtette, Wilheim László nem tartozik a tipikus áfacsalók körébe. Nem hasonlítható az úgynevezett számlagyárosokhoz. Pusztán igyekezett kihasználni egy – azóta megszüntetett – lehetőséget, hogy „kamatmentes állami kölcsönhöz” jusson találmánya fejlesztéséhez.
Megkeresésünkre Wilheim László feltaláló azt közölte, reményteljes tárgyalásokat folytat az APEH közelebbről meg nem határozott vezetőjével egy peren kívüli egyezségről. Ha ez mégsem vezet eredményre, nem marad más lehetősége, mint a strasbourgi emberjogi bíróság előtt keresnie igazát. A per eredményéről lapunk beszámol.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.