Az Európa-szerte híres kollégiumi nagykönyvtár szakértelmet és gondos ápolást követelő, több évszázados állományát már most is csak nehézségek árán tudják megőrizni az enyészettől, a létszámcsökkentés kierőszakolását követően pedig attól kell tartani, hogy az érdemi munka ellehetetlenül. Márpedig ilyen mérvű elvonás esetén az elbocsátások elkerülhetetlennek tűnnek, ugyanis az állam által az idén rendelkezésre bocsátott ötvenmillió, illetve a református egyháztól kapott nyolcmillió forint támogatás négyötöde 2005-ben is az amúgy szerény béreket fedezte, s csak húsz százalék jutott fejlesztésre, állagmegóvásra. Summa summarum az állami és egyházi támogatás összege együttesen sem fedezte már ez évben sem a tényleges feladatok költségvonzatát. – Arról lassan teljesen le kell tennünk, hogy fejlesszük a gyűjteményt – mondja sajnálkozva Gáborjáni Szabó Botond, aki családjából is hozza a kultúra tiszteletét, hiszen Debrecen egyik legnagyobb költőjének, Szabó Lőrincnek a rokonságába tartozik. – Már az idén sem tudtunk mást beszerezni, csak a sorozatok, lexikonok aktuálisan kiadott köteteit. Ezekről pedig igazán nem szeretnénk lemondani, hiszen könyvtárunk közkönyvtár, és páratlan gyűjteményét a teológiai hallgatókon kívül számos más egyetemista – így a Debreceni Egyetem diákjai, illetve a városban, megyében lakó, ám az ország más tájain tanuló – fiatalok ezrei is használják.
Így lehetséges, hogy Debrecen és a kollégium 1564-es leégése előttről is őriz felbecsülhetetlen értékű ritkaságokat a nagykönyvtár. A XVIII. század végéig szinte nem is gyarapodott másképpen a gyűjtemény. Hoztak, küldtek az egykori diákok egyiptomi papirusztekercseket, protestáns vitairatokat, Árpád-kori kódexeket és ősnyomtatványokat – önzetlenül gazdagítva ezzel azt a helyet, ahol lelki-szellemi fejlődésük megindult, ahonnan gonddal-szeretettel pályára bocsátották őket a nagy tudású professzorok.
A könyvtárfejlesztésnek volt persze másik útja is: nevezetesen az, hogy 1562-ben a várossal közösen a kollégium jónak látta megalapítani az Alföldi Nyomdát, majd ugyancsak jónak látta, hogy változatlan „tulajdoni viszonyok” között évszázadokig fenntartsa és működtesse azt. E gyümölcsöző kapcsolat eredményeként a nagykönyvtár számos olyan ősnyomtatvánnyal, első kiadással dicsekedhet, amely a híres prédikátorok gondolatait őrizte meg az utókor számára.
Bár az Alföldi Nyomda ma már privát vállalat, adományozói kedve – szerencsére – nem szűnt meg teljesen, és ha a XVIII. századig szokásosnál szerényebb mértékben is, de a Debrecenhez valamilyen módon kötődő hazánkfiai sem szoktak le teljesen arról, hogy egy-egy ritka darabbal megajándékozzák a nagykönyvtárat. Ennek köszönhetően jutott nemrégiben a debreceni gyűjtemény birtokába egy Kossuth Lajos által írt, mind ez idáig teljesen ismeretlen levél. A kézirat izgalmas körülmények között került elő Debrecen amerikai testvérvárosa, New Brunswick mellett egy kisváros református lelkészének otthonában, úgy, hogy restaurálni kívánták a család birtokában lévő régi Kossuth-portrét. A levél, amelyet a magyarok Mózese Ferenc fiának címzett, a portré üvege alatt lapult hosszú évtizedekig észrevétlenül. Az értékes ereklyét Molnár Ágoston, a Magyar–Amerikai Alapítvány elnöke adományozta Debrecennek, a város pedig örökös letétbe helyezte azt a nagykönyvtárban. Példázva, hogy az összetartozás – ami évszázadokig természetes volt: a város nem létezhetett a kollégium nélkül, és fordítva – ma sem haszontalan, és nem is múlt el nyomtalanul.
A levél sokat elárul arról, hogyan élt a XIX. század hetvenes éveiben Kossuth Torino melletti házában. Panaszkodik magányáról, ám örömmel emlegeti látogatóit. Így például egy Szemere nevű egykori diáktársát, aki kellemes beszélgetőpartner volt, és szellemi felüdülést adott neki. Figyelemre méltó, hogy csaknem egy oldalon át foglalkozik az olasz tőzsde mozgásával, nem feledkezve meg róla, hogy megfelelő következtetéseket vonjon le belőle.
– Nagy örömünkre szolgál ez az értékes darab, és nem is kívánjuk elrejteni a közönség elől – mondja Gáborjáni Szabó Botond. – Több más, nemrégiben kapott tárgy kíséretében szeretnénk még az idén bemutatni. Reméljük, ennek nem lesz akadálya a pénzhiány – fejezi be nem túl vidáman a levélbemutatást az igazgató.
Tiltakozás. A Magyarországi Egyházi Levéltárak Egyesülete és az Egyházi Könyvtárak Egyesülése a napokban tiltakozó levelet juttatott el a kormányzathoz, amelyben sérelmezi, hogy a költségvetés tervezete szerint csaknem negyven százalékkal kevesebb pénz áll majd rendelkezésükre, mint az idén. A levél szerint a drasztikus lefaragás működésképtelenné teheti a nemzeti kulturális vagyon jelentős részét őrző egyházi könyvtárakat és levéltárakat, szétzilálja a szakképzett személyi állományt, és megakadályozza, hogy a gyűjtemények eleget tegyenek nyilvános könyvtári funkciójuknak. Emlékeztetnek arra, hogy az ötvenes évektől 1989-ig igen mostohán kezelt egyházi gyűjtemények az eltelt másfél évtized alatt felzárkóztak a folyamatosan fejlesztett közművelődési könyvtárakhoz, levéltárakhoz. Tették ezt úgy, hogy a működtetésükhöz szükséges fedezet még a rendszerváltozást követő években sem állt teljes mértékben rendelkezésükre. Éppen ezért a tervezett negyvenszázalékos elvonást igazságtalannak és méltánytalannak értékelik, ami indokolatlanul veszélyezteti az értékes gyűjtemények sorsát – derül ki a levélből.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
