Slow Food – avagy vissza a természeteshez

Lényege, hogy a tömegekhez szólva felhívja a figyelmet a gasztronómiai tradíciók és az egészséges táplálkozás fontosságára.

A Slow Food nem a globalizációval akarja felvenni a küzdelmet, mivel annak vannak pozitív oldalai is. A Slow Food mindaz ellen küzd, ami a globalizációban rossz. 

A Slow Food azt szeretné elérni, hogy ha egy fogyasztó különlegességekre vágyik, akkor azt helyi szinten találja meg.

 A Slow Food exkluzivitását nem a kaviár vagy a lazac adja, hanem az elfogyasztott étel kézműves jellege. Egy Slow Food étterem akkor válik igazán hitelessé, ha a felszolgálóktól a séfig mindenki magáénak érzi az ügyet.

Nagyjából ugyanezt a vonalat követi a SVÉT – Stílusos Vidéki Éttermiség valamennyi étterme és chefje is. De meg is fordíthatjuk a gondolatmenetet: 

nincs út másfelé, kizárólag a hagyományos és természetes, a természetet legkevésbé kizsákmányoló megoldások irányába.

Az, hogy meglehetősen visszás módon ezek az éttermek az igényes de lapos pénztárcájú nagyközönség és nyitott érdeklődők számára nem elérhetők, szomorú tényként könyvelhető el.

 

Ezért örülök annyira annak, hogy nyílt Budapesten is Time Out Market. Örömömet csak fokozza, hogy a volt Corvin Áruház felé vezető része a Blaha Lujza térnek érző emberek számára is járhatóvá vált, nagyon bízom benne, hogy így is marad. Nem olyan nagy és gazdag a kínálata, mint a lisszaboninak, vagy az oszakainak, még nem annyira épült be a budapesti köztudatba, mint a barcelonai vagy New York-i, de igényes, szépen kivitelezett és vélhetően fejleszthető. Külön öröm a borkínálat, és egyáltalán a Bormarketing Ügynökség megjelenése a térben. Talán még több bort lehetne és kellene poharazni, de ez még alakulhat. 

Nyilván jobban örültem volna, ha az alsó szintet nem a várost és országot minden csücskében beterítő drogéria lánc újabb tagja foglalja el, hanem mondjuk tele lenne őstermelőkkel, rengeteg finom friss zöldséggel, megfizethető, hazai gyümölccsel, mézzel, gombával, sajtokkal, mangalicával, vadakkal és palacsintával és egy igazi, valódi hazai borkínálatot adó borbárral.

Olyannal, amelyik kifizeti a termelőket és nem az ő kárukra keresi a maga hasznát. Ahol lehetne évjáratokat kóstolni, lehetne étel-bor társításokat kínálni, ahol lehetne jó értelemben játszani a borral, bor körül. Ahol a magyar bor folyamatosan megmutathatja magát igényes de megfizethető környezetben. Ahol van kóstolómennyiség és nem kell egy vagy másfél decit megvenni egy borból. Ha így lehetne kóstolni és kóstoltatni, talán azt sem kellene folytonosan bizonygatni, hogy a borkóstolás nem az alkoholizmus felé vezető út. Hogy a bor nem csupán egy az alkoholos italaink közül. Kultúra, gasztronómia, történelem, hagyomány és természet. Ami az asztalra való nem dohos pincékbe. Normális esetben a Time Out Market pont egy ilyen hely. Ja, és persze kell hozzá fizetőképes és igényes vendég is.

 

Amúgy maga a névadó Time Out magazin Londonban született meg 1968-ban. Valójában programajánló majd étterem guide lett, ami mára igencsak kinőtte magát.

 

A Time Out Lisbon szerkesztői 2014-ben a város egyik történelmi piaccsarnokának részeit Time Out Marketté alakították, létrehozva a világ első élelmiszer- és kulturális piacát, és az első olyan piaci élményt, amely teljes mértékben a szerkesztői kurátori munkára épült. Így született meg a Time Out Market, amely a város legjavát egy fedél alá hozta. Kulináris és kulturális élményeket, helyi tudást, független kritikákat és szakértői véleményeket egyben remek találkozóhelyet is kínálva helybelieknek és idegeneknek.