Eredmény kényszer nélkül

2005. 11. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyszerű, a hazai rendezésű 1997-es vb előtt és után sem látott kiváló, 13-11-es győzelem-vereség aránnyal, valamint egy ezüstéremmel, egy 5. és egy 7. hellyel zárta a magyar ökölvívó-válogatott a mienjangi vb-t. Világversenyen itt debütált szövetségi kapitányként idősebb Balzsay Károly.
– Nem munkált önben izgalom egyrészt a debütálás, másrészt az év végi időpont miatt? Hiszen így későn tudta csak meg, mit ért az eddigi szakvezetői tevékenysége, s javítani idén már nem lett volna idő.
– Mindenkiben lappang ilyenkor feszültség, akár bevallja, akár nem. Szerencsére nem volt rajtunk eredménykényszer, de ez is csak addig él, amíg be nem fejeződik az adott verseny, akkor már hiányozna a jó teljesítmény. A kései időpont miatt nem fájt a fejem, jobb az év második felében versenyezni, addig beérik a munka.
– Hogyan, milyen filozófiával vágott neki a mienjangi vb-nek?
– Azzal, hogy ez a kísérletezések éve és versenye, s egyben a pekingi olimpiai felkészülés első lépcsője. A fiúkkal már tavaly megbeszéltem, mire számíthatnak, s most nem- csak az ásásra gondolok, mert többek között azt is csináltuk, hanem a gyakorló és feladatos kesztyűzésre, mert ebben éreztem a legnagyobb lemaradást. Az edzőpartnereket direkt az ellenfelek várható stílusára választottuk, Bedák Palinál bejött, Káté Gyuszinál nem.
– Hogyan értékelné a magyar csapat teljesítményét?
– Óriási sikernek, s nem csak a számszerű eredmény, „Pimpa” ezüstérme, valamint Dudás Tibi és Darmos Józsi helyezései alapján. Amit a fiúk maguktól tettek a nézőtéren közös szurkolásnál, az edzőteremben pedig az ellenfelek edzésének elemzésekor, az mindennél többet ér. Látszott, hogy a boksz az életcéljuk, hogy komolyan veszik, amit csinálnak. Az eddigi legnagyobb vb-n pozitív meccsmérleget értek el, pedig az átállás nem ment zökkenőmentesen, Káté például ennek itta meg a levét.
– A sorsolás eleve nem kecsegtetett sok jóval.
– Borzasztónak tűnt, de bíztunk a csodában és a felkészülésben. S nemcsak abban, amit mi végeztünk Tatán kiváló körülmények között, hanem ami a klubokban zajlott. Úgyhogy köszönöm a klubedzőknek, hogy jó állapotban kaptam meg a versenyzőket, örülök, hogy együtt sikert értünk el.
– Nem lehetett volna ez még nagyobb? Bedák fináléjára gondolok.
– Bánt az a mérkőzés, alig várom, hogy nyugodtan elemezhessem. Igazság szerint a döntő előtt hiába kerestem, nem találtam fogást a kínain Pimpa számára, de hát mindez utólagos okoskodás.
– Merrefelé ment Mienjangban a világ amatőr boksza?
– Gyorsabb és agresszívebb lett, amennyire láttam, de hála Istennek, nem volt sok időm nézegetni, hiszen a mieink rengeteg munkát adtak. Ezután is legyen így!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.